Szerintetek lehet jó anya egy kimondottan buta, ostoba, műveletlen, sötét nő? (beszélgetős fórum)

Onnan, hogy sokan rosszindulatúnak találták a kérdés megfogalmazását.

Pszichológia nekem csak a lényeg jött le, ezért lehet hogy a szakszavakat nem használom jól. Ez a rész az énképnél volt, hogy van, hogy az ember nem képes elviselni az igazságot magáról, ezért elnyom dolgokat és ezért van hogy saját magának könnyen megbocsátja a dolgokat, míg ugyanazt másnak nem tudja: szálka-gerenda effektus.( ez az én saját szakszavam erre).

Tehát nagyon gyakran amikor meglátjuk saját magunkat a másikban akkor azt nem tudjuk tolerálni. Pl. van egy hisztis barátnőm, aki csak úgy boldog, ha mindenki úgy táncol ahogy ő fütyül. Egy egész héten át kellett hallgassam, hogy mennyire neveletlen a testvére lánya és ő mennyire megfegyelmezné. Pedig opnt olyan volt mint ő, szerette ha mindenki azt csinálta amit ő mond.

Ha az ember tudatosítja a saját hibáját pont ezért képes toleráns lenni, mert magának könnyebben meg tud bocsátani.

Ja, nyugodtan jöhet pszichológia, mert tanultam.

Mondjuk nem a Nők Lapjából meg a Marie Claire-ből:)

Biztos van ilyen is, aki azért utál valakit, mert az nem nyomja el a dolgait, tehát irígységből fakad az utálat. Én speciel nem vagyok ilyen.

Az utálat meg nem tudom, hogy került ide egyáltalán...

Anyám is ezért ment férjhez apámhoz. Apám ezért vette el anyát. Mivel szerelem az nem volt, így a kezdeti tisztelet tűnt el. 18 év és 2 gyerek után keserves válás, és egymás szárdobálása, hogy "elvettél az életemből 18 évet."

Szerintem saját maguktól vették el, közös erővel.

Akkor úgy gondolod, hogy a szerelem az egy életen át tarthat? Egy életen át lángol? A párod hozzád ér, és 20 év után bele remeg a gyomrod?

Nem tudom lehet-e de nem hiszek benne.

Ez sem igaz. Anyám azért ment hozzá apámhoz, mert úgy látta olyan jó férjnek való, apának való rendes ember. Nem volt valami nagy szerelem. És 26 év alatt annyira összenőttek, hogy nem sok embert ismerek akik ennyire szeretnék egymást. Miért kell a kapcsolatoknak leépülni?

S láttam olyat is, aki odavolt a gyermekekért és mindenkivel empatikus volt, és a mai napig az. De a gyermekei nevelésében minden hülye könyvet kiolvasva akkora bakikat követ el, hogy pl. megveri az alig 1 éves gyermekét a fakanálal mert az nem akar a pelenkázón hanyatt fekve mozdulatlanul ülni. És mindenki neveli a gyermekeit csak épp ő nem, és egy hipohonder, mert ha beteget jelent akkor a férje, anyja vagy bárki más kell ellássa a gyermekeit.

És ismertem olyat is aki nem volt egy nagy ész sőt mindenkivel összeveszett és minden dolgát rosszul intézte, de a gyermekét tisztességesen ellátta, és szerette.

Hááát, persze, az ember folyamatosan változik, és fejlődik!

Viszont nem mindegy (szerintem) hogy honnan indulunk ki. Mert attól is függ, hogy később miből mi válik.

Ez kicsit olyan, mint a házasság szerintem.

Sokan azt mondják, nem feltétlenül lesz tartósabb az, amelyik szerelemmel és nagy szeretettel köttetik, mivel "az évek során az szerelem elmúlik, és átalakul". Ezért nem tartják ezeket az érzelmeket feltétlenül fontosnak.

Valóban, nem létezik egy életen át tartó szerelem, és valóban alakul. Csak szerintem nem mind1, hogy az éveket milyen érzelmi szinten kezdjük, és miből tudunk "leépülni". Hogy miből adunk le egy keveset, és akkor még mennyi maradhat. Mik a tartalékok...

Egy kevésbé szoros kapcsolatnál szinte semmi nem maradhat...

jo is :) lehet, ezert vagyok ilyen jo kedvemben :) masreszrol meg lusta vagyok ma nagyon... takaritani kene pedig

lehet inkabb befekszek a macska melle sutkerezni :D annyira gyonyoru nap van, hogy kar tonkretenni hazimunkaval. Porszivozni esoben is lehet ;)

:DDDD

ne legy mar ilyen pesszimista, no :)

koszonom, mar iszom is :)))

oszinten szolva, mikor meglattam a topik cimet eloszor a hoxan, nem hittem volna, hogy ilyen konkluzioval zarul :) igazan kellemesen megleptetek, meg a napocska is fenyesebben sut :D

akkor ha nem haraszotok összegzem mire jutottunk: az a jó anya aki boldog, kiegyensúlyozott, érdeklődő gyereket tud felnevelni aki érvényesülni tud más közegben is, nem csak amiben felnőtt. Ehhez szükség van értelmi és érzelmi inteligenciára egyaránt. A mai világban ez alapvetően elvárható. Tehát a fórum kezdő kérdésére a válasz: nem

jól értelmeztem? :-)