Szerintetek a sorsra bízzam? (beszélgetős fórum)

Ne értsétek félre, nem nyafogni akarok ,de azt hiszem, Zsóka kimondta a lényeget. Néha felőröl.

Halasztgatom mindenféle ok és félelem miatt, továbbá én is felelős ember vagyok, figyelek az anyagiakra. De... Már egyre kevesebb dolog tud érdekelni. Ennek lenne már rég itt az ideje! (mármint a gyerekvállalásnak) És még mindig várni...

Talán soha :-)

Csak nem mindegy, hogy mekkora nehézségeket görgetünk pluszban magunk elé.

Az a baj, hogy itt keresed, várod, hogy meggyőzzenek: szülj, most. Annak ellenére, hogy azt mondod, ah most teherbe esnél, meg sem tudnátok élni...

A leges legnagyobb baj pedig az, hogy itt beszéled ezt meg és nem a férjeddel.

Nem mindegy, mennyi az a hitel. Nem mindegy, van-e mellette egy icipici tartalék pl.

Nem félni kell állandóan, csak egy csöppet, egy keveset előre gondolkodni. Az nem árt szerintem soha.

Jesszus.

Nekünk is van hitelünk... ezek szerint 20 évig még várhattam volna a szüléssel.

Így nem lehet élni, hogy az ember arra rendezkedik be, attól fél, hogy holnap nem lesz munkája.

Az félelmetesebb, ha valaki képes a létbizonytalanságba szülni gyereket szerintem. Mert egyetlen gyerek sem érdemli azt.

29 vagyok és nincs.

Jelenlege -statisztikai tény-, hogy közel egy év alatt lehet új munkát találni.

És ha egészségügyi probléma jön közbe és nem tud állást keresni, miközben ott álltok hitellel és egy 3 hónapos gyerekkel?

És abban a pár hónapban miből fizetitek a hitelt, amíg állást kerestek, ha egyetlen forint pluszpénzetek nincs?

Igen, de én sem attól félek, hogy pár hónapon belül nem találok most állást. Mert bízom magamban.

De attól félek, hogy nem lesz gyerekem.

Akkor gondold el a következőt: férjed keres, te gyerekezel. 7 hónap múlva elbocsájtják és nem kap új állást egy évig.

Vagy: egyszerűen csak eltöri a lábát és nem tud bemenni dolgozni. Szerinted mennyi a táppénz jelenleg?

A tartalékra gondolsz, ugye?

Nem, jelenleg nincs tartalék. Volt. De most veszünk egy közel 30 milliós lakást. Értelemszerűen abba tesszük az összes pénzt.

:( akkor várjak, igaz?:(

Ebben van igazság, de...

Szóval ha teljesen lehetetlen lenne megélni a GYED/GYES mellett akkor előrelátóan gondolkodó emberben fel sem merül a dilemma. Ha tudja, hogy nem menne, nem vág bele, nem is gondolkodik el rajta, avagy teljesen máshogy közelíti meg a problémát azaz úgy, hogy mégis hogyan lehetne megoldani.

:) hát ja. Kifogás az van... néha én is úgy érzem!

És abban is igazat adok, hogy nem a sorsra kell bízni, hanem dönteni. (sosem jó sodródni az árral, el kell döntenie az embernek, mit akar)

Jó sok kifogás...

Nagyon félsz?

Ne az anyagi részét nézd, mert akkor sosem vágsz bele, mert sosem lesz ideális.

Azt tedd meg magadért, hogy ha mostantól nincs gyógyszer, akkor ne élj meg minden egyes menstruációt örömünnepként és csalódásként az ambivalens érzések miatt. Szóval gyorsan rakd helyre magadban, hogy kelljen az a gyerek vagy ne kelljen, és úgy vágj bele, vagy sem.

Szóval szerintem ne a sorsra bízd, hanem most dönts és úgy cselekedj.