Szeretem, de nem vagyok boldog (beszélgetős fórum)
Ha en japan vagyok, akkor nem is tudok igazan szeretettel szeretni??
Persze.
Te se szerettél még soha, ahhoz túlzottan kimosták az agyadat.
Az emberiség kis része képes csak szeretni szerinted, akik egy mesekönyvben hisznek, és az nekik mindenek felett áll?
Hasonló a problémám.
Én kijöttem hozzá külföldre, és mindig az ő barátaival lógunk. Különösebben ezzel nem is lenne bajom, viszont hétköznap annyit dolgozik, hogy szinte nem látjuk egymást. Ezért nem hibáztazom, hiszen tudom milyen sok mindent visz a hátán.
De egyre magányosabbnak érzem magam és ennek sem lesz jó vége... Mikor szeretnék kettesben lenni, akkor a haverok kitalálnak valami programot (azaz mindig főzés-ivás valakinél).
Szóval értem mit mondasz, de még fogalmam sincs ennek mi lesz a vége vagy mit kéne tenni. :/
Ha mondom, hogy hagyjuk ki a haverkodós hétvégét látom, hogy csalódott és menne...
én akarok többet kettesben lenni te pedig azt mondod én unom .? Nem értem a logikát.
A szeretet nem szerelem,az valami teljesen más,egészen más ,amit tudatosan mutatunk meg,türelemben,toleranciában,hitben,alázatosságban,jóságban,kedvességben,Megbocsátásban.Sokan beszélnek a szeretetről,de az amit ők éreznek,nem az,csak a nemi vágy kivetített formája,ami a testiségben érvényesül.Igazán szeretni csak az tud(!),aki mélyen vallásos,hívő keresztény Krisztusban.Az összes többi,színjáték;betanult,érzelmekre,modernista száraz filozófiákra alapuló,önérdekből született labilis "kapcsolódás",de nem valódi kapcsolat!Az AGAPÉ jegyében létrejött kapcsolatban nincsen félelem!*mennyi fájdalom,mennyi kudarc,kiszolgáltatottság,érzelmi fusztráció,megfelelni akarás,kényszeres vágyak rabláncai-hol van a felszabadult szerelem,a bizalom,a szabadság érzése?-talán ezért végződik minden második kapcsolat sikertelenül.
Nem biztos, hogy tönkremegy a kapcsolatotok. Általában viharosan szokott kezdődni, a felek sülve-főve együtt vannak, minden percet közösen akarnak tölteni, később lazul és ez így teljesen normális. Az önmagában nem baj, ha kimarad az első rész, ám ha neked hiányérzetet okoz, sajnos végig zavaró lehet. Hasonló esetben szokott valamelyik fél külső (izgalmasabb) kapcsolatot keresni, pótolni vágyik, ami elveszett. Ha ő jól érzi magát, akkor adott esetben ez nálad következhet be, kérdés, hogy meddig bírod? :)
nem ertem a problemadat, azon kivul, hogy unatkozol a parod mellett, es nagyon nem passzoltok semmilyen teren
a hetkoznapok ilyenek, dolgoztok, egyutt vagytok, programok neha egyutt, neha kulon. mi valtozna attol, ha o tobbet porszivozna vagy este borozgatnatok? ha egyutt eltek, olyan keves idot nem tolthettek egyutt. ha o nem jovos-menos, akkor ugysem tudod erovel ravenni, ahogy o haverozik, te is baratnozhetsz, kikapcsolodhatsz
szerintem nem az a baj, hogy nincs tobb kozos program es nem takarit eleget. az a baj, hogy kettesben egyutt mar most unod es nem tetszik az egyuttlet. komolyan ugy gondolod, hogy erre jovot kellene alapozni?
Szeretném rávezetni erre hogy nem jól csinálja a dolgokat de sosem érti. Nem rátámadni akarok sosem mert azt sem tartom megoldásnak. Meg nem akarok felé hálátlannak sem tűnni mert sokat tettünk egymásért , csak a kapcsolatunk egy bizonyos része foszladozik, jó volna helyrehozni de én belefáradtam hogy próbálkozom, néha már nevetséges is
Mert neki ez így kényelmes :)
Jó, hogy van aki gondoskodik róla :)
Mégis úgy él/het mintha független ember volna:)
Na (nekem) az ilyen az nem kapcsolat !
Az a baj tényleg hogy én is azt érzem hogy biztosnak érzi hogy ez így jó hiába próbálok célozni az ellenkezőjére , veszekedni sem akarok vele . Én is elszúrtam valahol mert túlzásba vittem a gondoskodást vagy hogy nem fogtam jobban de nem sokáig nem éreztem hogy őt szükségem lenne fogni mivel elég értelmes hogy ha szeret valakit törődjön is vele meg szánjon rá időt. Most is azt próbálom érzékeltetni vele hogy én gondolok rá, tudom miket szeret és látom hogy sokszor bűntudata is van emiatt. Csak akkor sem értem miért nem változtat.
Ha már most nem igazán van veled, akkor ez később még rosszabb lesz :(
Valószinüleg ő már így is biztosnak érzi, hogy
vele maradsz, de ha te már nem vagy boldog akkor
nincs értelme, mert az írásodból az jön le, hogy a haverok fontosabbak mint te!
Döntsd el, kínozod-e magad (megalkudsz) vagy váltasz, próbálkozol másik kapcsolatot keresni.
Meg lehet oldani a gondokat, igazad van, de csak akkor, ha mind a ketten akarjátok. És ő láthatólag nem akarja. Igen, valószínűleg szakítás lesz a vége, mert nagyon úgy tűnik nem vagytok egy hullámhosszon.
2 és fél éve vagyok együtt a párommal és nagyjából 10 éve ismerem. 1 éve eljegyzett és elhatároztuk majd külföldre megyünk "szerencsét próbálni" meg megalapozni a jövőnket mert egyikőnk sem tehetős családból származik így az esküvőt és miegymást magunknak szeretnénk majd megoldani. A kapcsolatunk elején minden remekül ment, közös programok, együttlétek, érzések, boldogság stb. Most is jól kijövünk, de az a gond hogy nagyon kevés közös programunk van, ő minden hétvégén megy inni meg dumálni a barátaival , ahová régen én is mentem vele csak vendéglátásba kezdtem így a hétvégéim sorra elúsztak. Meg mindig ugyanoda mennek és ugyanazt csinálják meg sokszor csak fiúk így nekem kedvem nincs is menni sokszor. Hébe hóba elmegyünk ugyan kirándulni, moziba de valakit mindig beszervez valami havert. Emlegettem már neki hogy kéne kettesben tölteni egy kis időt, itthon borozgatni de mintha nem lenne hozzá kedve , múltkor is bepunnyadt mikor végre sikerült beszervezni egy ilyen estét. Ha ő is elhatározza hogy velem tölti a napot valaki mindig telefonál, írogat, közbejön egy 1-2 óra csak elmegyek zenekari próbára vagy valami és mindig megcsúszik időben és elúszott a fél napunk. A házimunka is szinte már csak rám marad , megkérem bármire ő vagy siet, vagy nem ér rá vagy egyenesen kikéri magának. És igen, próbáltam már erről beszélni, de mindig kimagyarázza magát akárhogy próbálkozom meg veszekedés a vége. Mindenki mondja hogy hagyjam ott ha ennyire nem érdeklik az itthoni dolgok , de nem igaz hogy egy ilyen gondot nem lehet valahogy megoldani meg hogy mindenre a válasz a szakítás. Szeretjük egymást csak elég egyoldalú bizonyos értelemben a kapcsolatunk és félek ez lesz a vég.
További ajánlott fórumok:
- Rossz vagyok, ha nem szeretem,hogy a férjem előző házasságából nálunk vannak a gyerekei?
- Az baj, ha nem vagyok szerelmes a páromba, de nagyon is szeretem?
- Nagyon szeretem, mégsem vagyok szerelmes. Működhet?
- Mikor vele vagyok, úgy érzem nagyon szeretem, érzem, hogy kellek neki, de mikor külön vagyunk nem érzem, hogy törődne velem
- Dühös vagyok a páromra..szeretem de..
- Miért nem szeretem azt akivel vagyok és miért mindig azt szeretem, aki nem lehet az enyém?