Szerelem és félelem (beszélgetős fórum)

Gratulálok a cikkhez! Én az exemnél mikor megismerkedtünk én tettem meg az első lépést és nem bántam meg. 6évig voltunk együtt. A mostani páromnál a párom tette meg a lépést. És ezt sem bánom.

Szerintem lépned kellett volna. Lehet hogy "pofont kaptál volna"(elutasít), de az is lehet, hogy ő nem mert lépni. Minden előfordulhat. Nem szabad meghátrálni még akkor sem ha nő vagy. Próba cseresznye.

Kivánok neked boldogságot, hogy túl tudj lépni rajta, mert nem érdemes egy férfi miatt Élni, aki nincs melletted. A szívből tudom miylen nehéz kivágni valakit, sőt nem is lehet, mert mindig ott lesz, de másnak esélyt kell adni. És magadnak is!

Szia!

Az általad leírt titkos szerelem egyáltalán nem ritka, én magam is tápláltam már ilyen plátói érzelmeket több fiú iránt is. Bár fiatal vagyok még, hogy nagy élettapasztalatokat és tanácsokat osztogassak, de azért kérlek, hadd mondjam el a véleményemet.

Mint említettem, többször is belehabarodtam már olyan emberbe, aki nem tudott az érzéseimről. Én mondjuk nem beszéltem velük soha, ezért egyik esetben úgy döntöttem: ennek változnia kell. Írtam neki egy sms-t, hogy szimpatikus (rendkívül finoman fogalmaztam), és szeretném jobban megismerni. A srác nagyon korrekt volt, már rögtön másnapra találkozót beszéltünk meg. A "randi" azonban kész katasztrófa volt. Kiderült, hogy az érdeklődésünkben semmi közös nincs, szóval ennyivel le is zárult az egész. Persze ezt akkor nem így éltem meg, de a találkozó után szép lassan beletörődtem, hogy jobb is, ha nem erőltetjük a dolgokat.

Tudom, az én esetem kicsit eltér a tiédtől, mivel te már beszéltél vele és valamennyire nyilván ismered is, mindezek ellenére azonban nem hiszek abban, hogy ha magadban reménykedsz és szomorkodsz, egyszer csak csoda történik, és beteljesül az álmod. Nem akarok illúzióromboló lenni, de szerintem vagy el kell neki mondanod (ezt csakis akkor válaszd, ha az illető szabad) vagy pedig minél hamarabb továbblépni. Ez persze tök nehéz, de ha egyre csak érte epekedsz, nem fogod észrevenni a többi lehetőséget magad körül, és félő, hogy ha összejössz egy másik férfival, benne is őt fogod keresni. És bár most őt hiszed a nagy Ő-nek, az is lehet, hogy másban fogod megtalálni az igazit.

Egy beteljesült, igazi, "hús-vér" szerelem pedig sokkal szebb. Ezt tanúsíthatom.

Nagyon tetszett a történeted:)Grat hozzá!!

Nekem van 1 történetem,amit le szeretnék ide írni,de nem tudom,h hogy lehet ide írni?Persze nem hozzászólásban,hanme úgy ahogy te.Tudnátok nekem segíteni?

Nem volt unalmas, inkább érdekes. Meglepődtem, hogy valaki leírta, amit olyan sokáig magamba rejtettem. És örülök, hogy képernyőre vetetted.

Én is - úgy, mint Te - magányos szerelmes voltam, nem árultam el neki, mit érzek. Igaz, mindent tudtam róla, azt is, hogy kivel jár, azt is, hogy mikor és miért szakítottak - mindent! Ki akartam várni, hogy észrevegyen. Egy idő - sok év - után továbbléptem - igaz, csak látszólag. Évekbe telt, mire valóban el tudtam engedni, érzelmileg is. Neked is ezt kívánom, és még egyszer köszönöm! :)

Szia! Nem, egyáltalán nem fura amit leírtál. nemrég én is hasonló cipőben jártam, és még valahol mélyen mindig a szívemben van. Tudom, mit érzel, hidd el! Én annyiban voltam más, hogy tudtára adtam az érzéseimet. Nem azt mondtam persze hogy "szeretlek", hiszen akkor még nem is ismertem, csak a külseje, a kedvessége fogott meg, de nyíltan utaltam arra, hogy szeretném ha jobban megismerhetném. Bár a visszajelzést akkor pozitívnak véltem, utólag már tudom, tévedtem. Volt valaki az életében, és talán még most is van. De kívánom, legyenek boldogok! Én nem próbálkozom tovább!

Remélem sikerül hamar túljutnod ezen, mert szerintem túl kell lépni... Üdv, Judit