Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Rettenetesen fáj... fórum

Rettenetesen fáj... (beszélgetős fórum)


Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Rettenetesen fáj...

1 2
17. Hajni80 (válaszként erre: 16. - Suntsy)
2008. febr. 10. 17:57
Ebben teljesen igazad van, de ilyenkor hiába veszik körül az embert a barátok, rokonok, este, éjszaka csak egyedül van, és azt érzi, csak magára számíthat:-(
16. suntsy
2008. febr. 10. 03:47

Igazán szép és fájdalmas is ez az írás!

De a legborzasztóbbak (szívszorítóbbak) a hozzászólások!

Az ember úgy érzi ha elveszíti a szerettét, egyedül van! A fájdalmát, nem tudja kibeszélni magából, lehet bárki is mellette, egyedül érzi magát!Mert csak az az ember kell, aki már nincs mellette, vígaszt csak TŐLE kaphatsz, úgy érzed elvesztél, és reménytelen minden, EZ IS CSAK VELED TÖRTÉNHET MEG? MIÉRT PONT VELED...LEHETETT VOLNA MÁSKÉPP..ezek járnak a fejedben.

És egy nap, rá kell jönnöd, hogy mennyien vannak még rajtad kívűl, megtört, fájó szívvel, hányan és hányan élnek át hasonló gyötrő fájdalmakat!Tudod valahol, hogy nem vagy egyedül ezzel, de hogy ennyire fájónak is kell lennie az életnek,mennyi és mennyi összetört szív kóborog!

A mi családunk sajnos második alkalommal kell, hogy átélje, ezt a fájdalmat!Hárman vagyunk nővérek, a két nővérem már elveszítette a párját!!Mindketten tragikus körülmények között mentek el, kisebbik nővérem párját 5 hónapja veszítettük el!És a legszőrnyűbb az egészben, hogy mind a ketten 26 évesen maradtak egyedül!

De az élet produkál, ilyen és ehhez hasonló dolgokat!Én most 25 vagyok, fáj a szívem, de nem gondolok rá, hogy velem is előfordulhat.......de ez már egy másik történet!

Csak hagyni kell, ha feléd segítő kezek nyúlnak, fogadd el, és hiszem ennek ellenére is, hogy mindennek értelme van!Nem vagytok, egyedül, és ez a legfontosabb, ne akarjátok egyedül feldolgozni, merjetek megpihenni egy segítő vállon!

2008. febr. 9. 22:30
most lesz nemsokára,hogy 3éve eltemettem az első férjem.mot ismét férjnél vagyok,és ár csa két ember lehet egy házasságban,mi hárman vagyunk,mert én ugyanúgy szeretem mai napig Attilát mint mielőtt elment,de közben nagyon szeretem a jelenlegi férjem.Biztos morbid,de nekem két férjem van,csak az egyik idelent gondoskodik rólam,a máik pedig már fentről vigyáz rám...
2008. febr. 9. 22:15
valoban szép érzelmes írás. amit nem lehet könny nélkűl olvasni...az elmult hónapokbanazon gondolkodtam, hogy oké, szeretem és akit szeretek annak nem állok a boldogsága utjába... elengedtem de nem tudom felejteni . nem megy. Ő az aki ha évek mulva felbukkanna örömmel ugranék a nyakába... de szerintem Ő nem sirna miközben ezt olvasná
13. mona75
2008. febr. 9. 22:08

Nekem is tetszett az írás.

Én is átéltem már ezt az érzést,több mint két éve.

Nem lehet elfelejteni csak megtanulni együtt élni a tudattal,hogy nélküle kell tovább élni...

Nekem most van barátom,időbe tellett de már szeretem őt is!

Gondolok még a volt páromra sokat,de megpróbálok tovább élni.....

2008. febr. 9. 19:51

nagyon szép irás, ugyanakkor nagyon szomoru is.

Nagyon nehezen tudtam visszatartani a könnyeimet, mert tudom,hogy bárkivel bármikor megtörténhet...velem is.:(((

11. fe20557d00 (válaszként erre: 9. - Hajni80)
2008. febr. 9. 18:23
Hát igen.Van akit megkímél az élet engem se kímélt meg...:-(
10. delike
2008. febr. 9. 18:19
jesszusom, ijesztő, hogy ennyien estünk egy ilyen tragédiának áldozatául...
2008. febr. 9. 15:51

Az a durva az élettől, hogy Mi végigsírjuk, van aki nem.....

De régi közhely: "Ami nem öl meg, az megerősít."

2008. febr. 9. 14:09
én is végig sirtam.gyönyörű,fájdalmas.
7. ba80
2008. febr. 9. 12:51
Nagyon szomorú történet,végig sírtam....nekem volt mire emlékeznem,bár csak hozzátartozóként éltem át,úgysem volt könnyű...tehetetlenek éreztem magam mindennap amikor húgom szemébe néztem...
2008. febr. 9. 12:18
Velem nem történt meg, de végigsírtam. Mert velem is megtörténhet.
2008. febr. 9. 12:04
Hát, ezt én is végigsírtam, mert velem is ez történt egy fél éve!
2008. febr. 9. 11:21

Egyetértek, tényleg gyönyörű írás, szívhez szól.

Nálam friss az élmény, így sírás nélkül nem tudtam végigolvasni:-(

2008. febr. 9. 11:19
2008. febr. 9. 11:17
gyönyörű írás... és feldolgozhatatlan élmény. ugyanezt éltem át én is lassan 2 éve és azóta folyamatosn tartanak a leírt érzések... hiába van azóta új kapcsolatom, soha senki és semmi nem pótolhatja őt, borzalmas...
2008. febr. 5. 14:47
A szerelmed elvesztése nagyon fáj! Talán soha nem is lehet igazán feldolgozni! De meg kell próbálni mindig csak a szépre, a jóra emlékezni és el kell tudni engedni! Soha nem fogjuk elfelejteni, mert a szívünkben örökké él, de tovább kell lépni, hisz azt mondják az élet nem áll meg, megy tovább!

Ugrás a teljes írásra: Rettenetesen fáj...
1 2

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook