Reális egy olimpiai aranyért a kb 30-35 millió? (beszélgetés)

Megérdemlik!!!

Senkinek sincs megtiltva hogy megpróbálja!

IGEN! IGEN! IGEN! Megérdemlik!

Én annyira, de annyira büszke vagyok az eredményükre! Szép volt lányok, fiúk!

Eredmény nem lett volna tehetség, kitartás, szülői és edzői háttér nélkül. Annyi befektetés hosszú-hosszú-hosszú éveken keresztül! Hányan nem jutnak el az eredményig, pedig küzdenek keményen! Sokan sérülnek vagy kipontozódnak, vagy már nem tudják vállalni a költségeket, egyéb terheket, vagy egyszerúen belefáradnak.

Több évtizedes befektetést és munkát jogos, ha honorálnak.

Igen!

Megdolgoztak érte!

Olvassátok el. Érdekes...

[link]

Egy kis sporttörténelem :(

A képen az 1932-es Los Angeles-i olimpia aranyérmes magyar vízilabda csapatát látjuk: Ivády, Bródy, Vértesy, Németh, Homonnai, Keserű és Halassy. Csak a második pillantásra vesszük észre, hogy a sor végén álló 23 éves Halassy Olivér bal láb

a térd alatt hiányzik. Kétszeres olimpiai bajnok, háromszoros Európa-bajnok vízilabdázó, Európa-bajnok gyorsúszó, mindkét sportágban többszörös magyar bajnok. Nem volt még paralimpia, mégis ő a világ első mozgássérült olimpikonja. Amerikában már filmet csináltak volna róla.

103 éve, 1909. július 31-én született Újpesten. Mint sok helyi kisfiú ő is az UTE gyerekcsapatában kezdett focizni, igazi reménységnek tartották. Nyolc éves volt, amikor megpróbált felugrani egy mozgó villamosra, és lecsúszott a lépcsőről. Bal lábát amputálni kellett. Egy évvel később már úszó- és pólóedzésekre járt az UTE uszodájába. Kezdetben nehezen ment neki, de 17 évesen mindenki meglepetésére megnyerte a folyamúszó bajnokságot. Az úszók a szentendrei sziget csúcsától a Margitszigeti Atlétikai Centrumig úsztak. Olivér 1 óra 4 perc alatt tette meg a 9 kilométeres távot. Úgy győzött, hogy a korábbi bajnok a táv feléig jelentősen vezetett előtte, majd lemaradt az óriásit sprintelő Halassy mögött. Innentől kezdve mindenki komolyan vette a féllábú sportolót.

19 éves volt, amikor 1928-ban Komjádi Béla beválogatta az amszterdami olimpiai keretbe. Ezüst éremmel tértek haza. Tíz év alatt tíz alkalommal nyert országos pólóbajnokságot az UTE színeiben, úszásban pedig 23 magyar bajnoki aranyat gyűjtött össze, és 12-szer javított hazai csúcsot. Az aranyérmes pólócsapat tagja volt a Los Angeles-i és a berlini olimpián. Legnagyobb sikerét mégsem az olimpiákon aratta, hanem az 1931-es párizsi Európa Bajnokságon.

Az EB-n a magyar csapat a belgák ellen játszott, Halassy mindent beleadva küzdötte végig a meccset. Új volt a válogatottban, de neki is köszönhető, hogy a magyarok megvédték európa-bajnoki címüket. A többiek a győzelmet ünnepelték, amikor Olivér szólt, hogy neki mennie kell, még van egy kis dolga. Kezdődött az 1500 méteres gyorsúszás döntője. Ebben a számban a francia Jean Taris és az olasz Paolo Costolli számított favoritnak, mindenki arra számított, hogy a verseny köztük dől el. Végül semmi sem papírforma szerint történt. Nemcsak azért, mert a verseny alatt jégeső zúdult az uszodára, és a bírók alig tudták követni, ki hol tart, hanem azért is, mert a magyar mozgássérült úszó csodát művelt. Halassy minden hossz végén rávert a társaira, de a fordulókat fél lába miatt rosszul vette, így mindig újra behozták. Végül mégis maga mögé utasította a két esélyest, és egy másik olasszal Giuseppe Perentin-nel küzdött az első helyért. Egy métert vert rá, és elhozta az aranyérmet.

A teljesen kimerült Halassyt Bárány István úszóbajnok húzta ki a vízből. Járni már mankóval sem tudott, úgy kellett az öltözőbe vinni. Ott cukrozott teát kanalaztak a szájába, amíg magához nem tért. Megköszönte a segítséget, felállt és visszatért a medencéhez, ahol a vízipóló bronzmérkőzés zajlott. A meccset félbe kellett szakítani, ugyanis a közönség csak a fiatal magyar versenyzőre figyelt. Az egész nézőtér zúgott: Halasszi! Halasszi! Végül a zsűri és a bíró is neki tapsoltak.

Még hat évig úszott és nyolc évig vízilabdázott, végül 30 évesen visszavonult. Előbb az újpesti Egyesült Izzónál dolgozott, később pedig számtiszt, azaz kontroller lett a városi számvevőségen. Családot alapított, három lánya született. A háború után ő volt egyike azoknak, akik részt vettek az úszósport újjászervezésében. 1946 szeptember 10-én taxival ment az Úszószövetségbe. Egy szovjet járőr leintette őket és kiszállította a taxiból. Fegyvert fogtak rájuk és az autót követelték. Nem tudjuk pontosan mi történt, de a két férfi valószínűleg ellenállt. Tény, hogy a taxit elvitték, néhány nap múlva kerekek nélkül találták meg egy távoli utcában. A taxisofőrt és Halassy Olivért a helyszínen agyonlőtték. 37 éves volt, legkisebb lánya még újszülött.

Bár tanúk is voltak, az esetet hivatalosan eltussolták, a sajtó bestiális rablógyilkosságról írt, szovjet katonákról szó sem esett. A sportoló családját megfenyegették, hogy hallgassanak a valódi történetről. Mégis mindenki tudta, mi történt. Halassy Olivért, minden idők legeredményesebb mozgássérült sportolóját, ezrek gyászolták, temetésén Hajós Alfréd mondta a gyászbeszédet.

Ilyen topicot csak az indíthat, aki még a házát se futotta körbe úgy komolyan, többször, elhatározásból..

Csak egy komolyabb tesióra, meg pár év folyamatos edzés, versenyzés elég ahhoz, hogy valaki lássa, hogy aki ilyen teljesítményt ki tud csiholni magából, és hajlandó is, az mit teljesít..

És ők mindeközben kevesebbet tudnak tanulni, agyilag is erre vannak ráállva. Tartozik nekik annyival az ország, hogy legalább el tudják majd a "polgári" életüket kezdeni, tanulni tudjanak, stb..

Sajnálatos, hogy emberek keverik a szezont a fazonnal. Más az ország-lépték, és más a kis irigy életünk léptéke.. Más az éhező gyerek, az éhező kutya, meg a tüzijáték léptéke.. Mindegyik segítésére szükség van, a maga helyén. Nem a pénzsegélyre van szükség a lecsúszottaknak, hanem az önrendezés lehetőségére. Az meg nem pénzben mérhető..

Egy nagyobb összeg azon segít, akinek van önfegyelme..

És akinek van, az nem irigyel egy ilyen teljesítménytől némi ellenszolgáltatást..

Nem hiszem el, hogy ennyire naiv és rosszindulatú emberek vannak... De vannak!

Az olimpikonok járadékát sajnálja bárki? Meg hogy olyan szegény az országunk és a jutalmuk annyi helyre kéne, mondjuk az orvosoknak, tanároknak?!

Akkor most ki fogok ábrándítani pár embert: azoknak az összegeknek, amiket az olimpikonok kapnak, a sokszázszorosát szórják ki az ablakon - papíron legálisan - mindenféle senkiházi, politikai érdekeltségű cégeknek semmitmondó munkák elvégzéséért, ha ugyan csinálnak valamit! Nem azért nincs pénz az egészségügyben meg az oktatásban, mert annyira szegények vagyunk, hanem azért mert sokan nagyon jól tudnak lopni. Olyan jól, hogy aki a közszférában nincs egy kicsit otthon, az nem lát rá.

Egy-egy közbeszerzés, logó-tervezés, vagy akármilyen projekt, pályázat a legjobb lehetőség arra, hogy minél nagyobb állami pénzeket szedegessenek ki a költségvetésből látszólag legálisan - persze messze a tényleges munkaérték sokszorosát.

Valaki belegondolt mondjuk abba, hogy pl. a Nemzeti Konzultáció mibe kerülhetett (és amúgy mi haszna)és mennyit keresett rajta valaki? Mondjuk mennyibe került a logója megtervezése? Azt senki nem sajnálja, nem háborodik fel rajta?

Nem, a ragyogóan szereplő olimpikonjainktól kell sajnálni azt a pár milliót, amiből jóformán egy házat tudnak venni...

Igen, ezt kéne valahogy felfogni, hogy attól senkinek nem lenne jobb, ha ők sem kapnának... Ez a pénz csepp a tengerben, hogy mi mindenre lehetne költeni, az pedig buta demagógia.

Szép lenne, ha tudnánk annak örülni, hogy legalább őket megbecsülik anyagilag. Persze hogy megérdemelnék sokan mások is, de nem az olimpikonok miatt jut nekik kevesebb.

Amikor itt olvasom -szerencsére csak- 2-3 ember véleményét szégyenlem, hogy magyar vagyok; igazuk van a külföldieknek, nem kell minket lehúzni, lehúzzuk mi irigységből egymást.

Viszont mikor az összesített éremtáblázatot meglátom mocskosul büszke vagyok arra, hogy magyar vagyok

A Magyarországon elő emberek 80%-a irigy, ez tény, tisztelet a kivételnek (én ezek közé tartozom)! Örülök és büszke vagyok arra, hogy nem szól belőlem és nem jellemző rám az irigység! Attól, hogy ő kap 30-35 millát vagy éppen nem, attól neked/nektek jobb lesz??? Buták!

Hál'Isten azért ezen a fórumon többségében vannak azok, akik reálisnak tartják az összeget!

Tegyük fel úgy a kérdést, hogy ígért-e pénzt az állam a nemzetközi eredményekért? Ha ígért, mennyit ígért? EZ motiválta-e a sportolókat éveken át, vagy valami más? Fizetés, vagy jutalom?

Őszinte választ adjon magában, aki érintett, és máris megvan a megoldás arra, hogy mennyire megéri, teljesítményarányos-e az összeg.

reális.

egy olimpiai bajnoknak nincs ideje tanulni/ dolgozni. Helyette sportol, edz. A jövőjét valamiből meg kell alapoznia.