Normális? Te mit tennél? (beszélgetős fórum)

Nálunk is én csinálok mindent...:-(

A gyerekek, a háztartás, a kert,már a kocsit is én mosom egy ideje:-( Mert az enyém....kíváncsi leszek, ha osztozni kell, kié lesz vajon?

Barbi 11, Alexa 8, Bálint 4 éves. A "nagy" múltkor közölte az apjával (amikor vacsora alatt jött rá a hiszti), hogy költözzön nyugodtan, csak a pénzt adja haza...Ez úgy jött, hogy kb. egy éve a gyerekek előtt mondta, hogy hagyjam őt békén, ő hazaadja a pénzt, én meg oldjak meg mindent egyedül és hagyjam őt békén! Alexa imádja az apját,ő kicsit lázadó jellem: se nem kicsi, se nem nagy....Bálintnak a mindene az apja, ő sokkal hisztisebb lett, mióta több a veszekedés itthon:-(

Biztosan hiányozna nekik az apjuk, de így sem sokat látják....hétvégén is én megyek velük mindenfelé, mert apa fáradt:-(

Én is belefáradtam a harcba, de a tűrőképességem is véges:-(

nem is tudom, erre mit mondjak...

TE MÉG ANNYIRA FIATAL VAGY, ne szúr el az életed ezzel a férfival.....próbálj tovább lépni

szerintem a gyerekeid erőt fognak adni neked!!!!

már csak miattuk is meg kell tenned...

Együtt járásunk alatt vissza-visszakéretőzött az exneje az ágyába:-( Nem kaptam rajta őket, de amikor délutános voltam, sokszor hívott barátnőm (aki a házunk alatt lévő videotékában dolgozott), hogy az ex már órák óta fenn van nála:-( Akkor persze elhittem - nem akartam szembenézni a valósággal?- hogy csak a rendezetlen ügyeiket zárják le....Tudod, amiről nem tudok, az nem fáj...

Én is érzem, hogy valami nem stimmel,de annyi minden nem stimmel...:-(

teljesen meg tudlak érteni.

mondjuk az én férjem ennyire nem durva, ő inkább nem szól semmit---semmiről nincs véleménye----a gyereknevelés egy az egyben rám hárul.---semmi nem jó neki, amit csinálok, már a főzésembe is beleszól----és én is csak lázadozok.

de már ELFÁRADTAM....

nálad viszont 3 gyerek van, ha jól olvastam.

ők mennyi idősek? hogy reagálnak erre?

igen, egyre rövidebbek a "jó" időszakok és egyre gyakrabban balhézik:-(

Ez már alaposan elromlott:-(

Én meg lázadozok,és ettől még gyakoribb a veszekedés:-(

De már nem akarok belenyugodni és tűrni - eddig ezt tettem - bízva a csodában? - és nem vezetett sehová.

Nálatok is hasonló a helyzet?

júj!!!!

az a helyzet, hogy persze, nem tudjuk elképzelni, hogy a férjünk félrelép.

DE mi van akkor, ha mégis???

Én már jártam úgy, hogy megéreztem, valami nincs rendben a férjemmel.....és tényleg!!! egy nő nagyon rá akart szállni...de a férjem, elutasította-----hiszem, ha akarom:((( nem hittem el. a mai napig sem hiszem.

Szia Personal78!

Ne haragudj, de ezeket a szavakat használja....

Nem tudom, mit tenne...lecserélné a zárat és beadná a válópert? Vagy megverne? Ha megteszem - mert lassan annyit hallom, hogy megteszem - akkor sem fogom megmondani neki....Azért mondja, mert neki teher a velem való szex. Nem vagyok kívánatos, mert nem úgy viselkedek,mint a "filmjeiben" a nők.:-( Azt mondja, nem fog görcsölni fél órát másfél perc gyönyörért. Akkor szexelünk, ha ő akarja - 1x egy hónapban,mert neki ennyi elég. Múltkor azt mondta, hogy csak itthon nem megy neki a szex....Már többen kérdezték, nincs-e valakije? Én nem tudom elképzelni....

nagyon megértelek.

hónapokig voltam én is így.....de az a baj, hogy ha már idáig fajulnak a dolgok, utána, hiába szép és jó minden pár hónapig sokáig sajnos a "jó" nem tart sokáig:(((

az a baj, hogy ami egyszer elromlott, az el van romolva:((

Szia Morning_Rain!

Biztosan elmegyek bulizni,már beszéltem Apuval és Anyuval,hogy ott alszanak az unokák:) Nem akarom kitenni őket annak, hogy az apjuk teletömje a fejüket azzal, hogy milyen rossz anya vagyok:-(

Mert ilyenkor ő a mártír, mert megfürdeti és lefekteti a kisfiát....

Hárman vannak, Barbi 11, Alexa 8, Bálint 4 éves...

Szia Csillagfény:-)

Nálunk is én beszélgetnék, ő ordítozik:-( Így már kedvem sincs megszólalni. Ez persze őt erősíti, mert azt hiszi, ő nyert:-(

Szia! Örülök, hogy őszinte vagy:-)

Rég rájöttem, hogy hiányoznak a barátok,DE: amíg otthon voltam a gyerekekkel, addig mindennap volt kivel beszélgetni, miközben toltuk a babakocsit vagy kinn voltunk a játszótéren.Közben családi házba költöztünk, van az udvarunkon játszótér, már nem "kellett" eljárnom... Aztán ez az idő elmúlt, kisfiam is óvodás,én nem mehettem vissza dolgozni,mert férjem munkabeosztása nem tette lehetővé:-( A szomszédok, ismerősök közben munkába álltak,nem érnek rá délelőtt...én viszont csak délelőtt mehetek....Férjem nagyon megöregedett, így igaz.:-( Nem csak a barátaival, velem és a gyerekeivel sem akar kimozdulni...sokszor érzem úgy, hogy idegesítik a gyerekek, sokat kiabál velük:-( Olyan lett, mint az apja: rajta kívül mindenki hülye,csak ő a normális....Ebből adódóan neki senki nem elég jó.

Évek óta így megy, sokszor beszéltünk már róla, de a vége mindig az, hogy nem mehetek sehova:-(

Mert ő nem bízik meg bennem mert a barátja felesége is így kezdte: először csak eljárt, aztán megcsalta és elváltak. És megmondta neki a barátja, hogy minden nő egyforma, és ne engedjen sehová, még spinningelni se, mert a szomszéd felesége azután csalta meg a férjét, miután elkezdett spinningelni....:-( Nagyon befolyásolható, és nem érdekli, hogy soha nem csaltam meg,mert szerinte mindennek eljön az ideje...Közben meg arra biztat, hogy keressek magamnak valakit, aki hetente 2x rendesen megdug -bocsánat a szóért, de ezt használja - hátha akkor nem leszek feszült, és neki sem lesz rá gondja:-( Nem tudom, mit vár tőlem, de szerintem ő sem tudja, mit akar!Vannak nyugodt időszakok az életünkben, aztán beindul a "vezérhangya" nála, kiabál és válni akar.Természetesen azért, mert én nem vagyok olyan,mint amit ő elképzel.:-( Aztán kitombolja magát, alszik rá egyet, és másnap úgy csinál, mintha mi sem történt volna. Csak az a gond, hogy ezek a nyugodt időszakok egyre rövidebbek, és gyakoriak a kiabálások.Ebben élek évek óta, és nyelek a gyerekek miatt, mert a válásnak ők lesznek az igazi vesztesei.Nagyon sokszor próbáltam beszélni vele erről, de nem lehet, mert elkezd üvölteni, én meg inkább elhallgatok.Ezért már azt sem bánnám, ha elválnánk, csak nyugalom és béke legyen! Tudom, hogy másképp is lehet élni, nagyon sok pozitív példát látok magam körül - de nekünk ez nem megy. Egy kapcsolat az adok-kapok-ról szó, de ebben a kapcsolatban már régóta csak én adok, csak nekem kell megfelelnem:-( Talán az ad most új erőt, hogy két barátnőmnek is sikerült kilépnie a rossz házasságából/kapcsolatából,talpra álltak és boldogok! Nameg az is, hogy egyre betegebb vagyok:

a lelki bajaim testi tünetekben nyilvánulnak meg:

állandó a gyomorfájás, szédülés, fogyok, fáj a fejem, görcsöl az epém, az izmaim....Nem akarok teljesen tönkremenni 35 évesen! Van 3 gyermekem, akiket fel kell nevelnem! Rólam annyit, hogy most is tanulok,keresem a lehetőségeket arra, hogy a saját lábamra álljak, mert nem érzem magam jól az eltartott szerepben.Tavaly majdnem abba kellett hagynom a sulit, mert férjem megunta, és nem vigyázott a gyerekekre.Akkor szülői segítséggel sikerült befejeznem az évet, de sokszor megkapom, hogy negyon örül, hogy tanulok,mert már csak az hiányzik, hogy elmászkáljak otthonról dolgozni....

Princessface! Megérdemled, hogy boldog legyél, menj el abba a buliba, ha törik, ha szakad. Ha beadja a válópert, annak csak örülhetsz!

Sőt jobban tennéd, ha te adnád be...

Hány gyereketek van?

igen.

pontosan úgy írsz, ahogy nálunk is mennek a dolgok...anyu is most is össze akarja tartani a családot, de már semmi nem olyan, mint régen.

a másik:

én már nem is beszélgetek a férjemmel-------semmi értelmét nem látom, hogy olyan embernek beszélek, aki közben a falat nézi és nem szól semmit, mert neki meg véleménye nincs semmiről, sajnos...----én úgy látom, őt az anyja irányítja hátulról:((

Nálunk nem lehet:-(

Egyrészt nagyon zavarná a nyugalmát, másrészt elrontaná a kedvemet, és akkor biztosan nem próbálkoznék többször. Ő nem akar megismerni senkit -elkönyvelte, hogy mindegyik kurva meg seggfej, mert normális nő nem megy a párja nélkül bulizni,meg egyébként is: aki sportol, az nem normális!

Meg én nem pécsi vagyok, és alapos szervezésre lenne szükség ahhoz, hogy mindenki kijusson hozzám....

"Ennek már nem lesz jó vége így, és egy életed van. Kár lenne egy ilyen seggfejre pazarolni."

MINDENKI EZT MONDJA - BIZTOSAN VAN BENNE IGAZSÁG...

Átnézem a családjogi törvényeket, hogy tudjam, mire számíthatok....

Én is élvezem, ha nincs itthon,viszont szorongok, hogy mikor jön haza, és milyen kedve lesz?

Területi képviselő, viszonylag szabadon jön-megy.

Mellette voltam, amikor vált az első feleségétől - bár az a nő ilyen szempontból hozzáillő volt -

és nagyon csúnya dolgok történtek:-( Ezt mindenképpen szeretném megúszni....

Apósom járt pszichiáterhez - a mostani viselkedéséből kiindulva nem lett életre szóló a terápia hatása.:-(

A férjem hallani sem akar pszichiáterről - ő tökéletes!

DE: régen nem tudta az apját elviselni fél óránál tovább, most meg annyira jóban vannak, hogy Após el szokta kísérni dolgozni...

Leülni, megbeszélni a dolgokat nem lehet, azaz nem érdemes....évek óta beszélünk róla:-(

Sokan mondták - elvált és boldog házasságban élő ismerősök is - hogy ha egy kapcsolat eljut idáig, akkor már menthetetlen....

Nem tudom, miben bízok még? Talán Anyu példája miatt, aki mindenáron összetartotta a családot?

Felnőtt fejjel azt mondom: nem érte meg!

"AZ A BAJ, hogy tőlünk nőktől, meg elvárják."

Igen, elvárásai vannak, de nekem nem lehetnek:-(

Hát, neki óriási az egója! Ha valami nem jó, annak csak én lehetek az oka:-(

"Valószínűleg folyton szorong, hogy azok, akikkel a felesége találkozik,jobbnak, vonzóbbnak stb. bizonyulnak nála."

Ez tökéletesen igaz a férjemre:-( Ahhoz, hogy valami történjen,először is magának kellene bevallania,hogy neki kell változnia,másodszor pedig tényleg tennie is kellene valamit!

Azt mondanom sem kell, hogy ha leülünk megbeszélni a problémát - évek óta így megy - akkor mindig oda lyukadunk ki, hogy mindkettőnknek változnia kell, és kezdjem én...aztán ha látja, hogy én komolyan gondolom, amiről beszéltem,akkor ő is tenni fog érte....Na, itt bukik el évek óta a dolog: én megteszem, amire kér,de amikor rajta a sor, akkor kinevet:-( És minden marad a régiben....

Nem tudom, elég hatalmas seggberúgás lenne-e, ha elköltöznék? Sajnos nem sok esélyt látok a dolgok normalizálására: tartok tőle, hogy mindent megígérne, csak hogy rendezzük dolgainkat - aztán amikor biztonságban érezné magát,kezdődne előlről az egész....

Ráadásul nem bízik meg bennem,pedig soha nem adtam okot a bizalmatlanságra-az én szemszögemből. Az övéből nézve nap mint nap okot adok rá, amikor férfival beszélgetek....

bocs, de biztos nem tűrném el, hogy így kiabáljon velem a férjem...

én is csak azt tudom mondani neked, amit nekem is mondtak: próbálj meg leülni vele, elbeszélgetni, és tisztázni dolgokat...ha nem megy, akkor: válás.:...ugyanis, ha ennyi idő alatt idáig fajultak a dolgok,sajnos azt kell, hogy mondjam, nem lesz már jobb...ennyi idős emberek már nem tudnak alkalmazkodni, viszont AZ A BAJ, hogy tőlünk nőktől, meg elvárják.

sajnos tudom, hogy nálunk is az lesz a vége, most már bármit is csinálok. mondjuk nekünk az lenne a legjobb.

"Tegnap azt mondta, hogy inkább lennék 80 kiló - igaz, nem nyúlna hozzám, de legalább másnak sem kellenék. :-("

Ez alátámasztja az előbbi véleményemet. :(