Nagyon egyedül vagyok, már nem birom tovább, mit tehetnék? (beszélgetés)
Ha problémám van és nem beszélek róla, akkor is negativ a kisugárzásom, pedig nem is beszélek senkinek róla. Akkor ezzel most mit kezdjek, hogy legyen pozitiv a kisugárzásom, ha lelki nyomorult vagyok? Vagy játszam meg magam?
Igen, igazad van, de kell hogy legyen annyi bátorság meg erő benned hogy így vagy úgy változtass, én biztos azzal kezdeném hogy regisztrálnék egy társkereső oldalra, tudom hogy nem szép de ha ilyen férjem lenne..... Nem sokat várakoznék.
Nagyon sok minden jutott eszembe végigolvasva a történeted.
1. Ahogy mások is mondták, attól, hogy te magányos vagy attól még a lánykád lehet nagy társasági ember, sőt az egykék általában azok.
2. Egy kislány nyugodtan eljátszhat kisfiukkal is. Nálunk sem voltak kislányok a környéken, úgyhogy egy hasonló korú kisfiu volt a barátom. Nem lett tőle két fejem.
3. Ha oviba jár, akkor ott is megismerkedhetsz emberekkel, pld a lánykád pajtásainak szüleivel.
4, Ha már ovis, kereshetsz magadnak munkát, hogy függetlenedhess. Lehet, hogy a pároddal is javul a kapcsolatod, ha nem szorulsz rá teljesen. Sőt, egy munkahelyen is szerezhetsz ismeretségeket.
5. Nem meglepő, ha nem akarnak veled barátkozni. Másoknak is megvan a maguk személyes nyomora, és nem kívánkoznak olyannal találkozni, akinek olyan negatív a kisugárzása, mint neked. Próbáld magad egy kicsit lelekileg összerántani magad és a kislányod érdekében.
6. A párod magad választottad. Ha csak nem változott meg egyik napról a másikra az utóbbi időben, akkor ennek fényében szültél neki gyermeket. Nagyon szomorú, hogy nem érdeklődik a kislánya iránt, bár ilyen szempontból az, hogy együtt lihegett-e veled a szülőszobán avagy sem, nem sokat nyom a latban, mert 40 évvel ezelőtt még nem volt papás szülés, mégis voltak jó apukák. Ha ennyire boldogtalan a légkör, akkor vagy próbálj vele beszélni vagy kérjetek segítséget, vagy én meggondolnám, hogy mennyire sérül a gyermekem vagy én hosszú távon egy ilyen boldogtalan kapcsolatban.
Sajnálom, hogy ez történ veled és becsüllek, hogy ennyire tudod tartani magad. De azt ne felejtsd el, hogy neked meg ott van a férjed, akit jó szivvel hazavársz és valószinüleg nem fog örökké kint maradni. Az a rosszabb, hogy nekem mindennap hazajön a párom, de se puszi, se pá, semmi beszélgetés, nincs ölelés, nincsenek tervek. Ez nem csak egy időszak, ez az életem.
Ebből azt akartam kihozni hogy jövök- megyek a gyerekkel.... Sokat beszélgetünk, olyan cukisagokat mond :))) nincs azzal semmi gond ha néha van egy ilyen magányos időszak az életünkbe <3
Sziasztok. 37 éves vagyok, van egy tündéri 3 éves kislányom, apa sajnos szeptemberben kiment külföldre , dolgozni mert sajnos itt mar reménytelen .... Szeptember 5-én ment el majd szeptember 12-én meghalt apukám, fogtam a 3 éves angyalomat és elutaztam Romániába , temetésre, pánikra, depressziora hajlamos vagyok, de akkor megfogadtam hogy senki és semmi nem fog ki rajtam. Gyerek előtt ki sem sirhattam meg sirhatom magam, van egy baratnőm aki azt mondta mikor elment a férjem hogy átjön , itt alszik stb..... Hat mindez nem így történt , szinte alig beszélünk már a baratnőmmel, de se baj, keresem az igaz barátnőt, meg itt van nekem a Mira <3
Barmikor :-) tudom milyen sokat jelent, ha az ember kiontheti a szivet valakinek.
Köszönöm a biztatást. Megpróbálok nyitott lenni és próbálom, hogy a kislányom lássa, hogy anya nem adja fel : )) CSak olyan rossz az egész, sokszor nagyon nehéz. És köszi, hogy meghallgattatok!
Nem vagy gyava!!! Nagyon is komoly dolog az elkulonules - valas, es rettento sok uj problemat szul, pl.mibol fogod eltartani magad es a kislanyod, amit ugye te is emlitettel, de ez csak egy a sok problema kozul, ami felmerulhet.
Bizony nem art jo alaposan vegiggondolni az ilyen nagy hordereju dontest, foleg mivel nem csak sajat magadat erinti a dontesed, hanem a kislanyodat is. En nem tudok "tanacsot adni" mert mindnkinek masok a korulmenyei, nem voltam meg a cipodben ugymond, de egyet amit tudok javasolni az, hogy kerj segitseget olyan szemelytol, akiben megbizol, vagy fordulj csaladsegito kozponthoz, de ha mas nincs, itt a forumon is kibeszelheted magadbol a fajdalmat. A lenyeg, hogy ne probald sajat magad egyedul cipelni az osszes terhet, mert belerokkanhatsz. Nem veletlenul van olyan sok lelkileg beteg ember. Egy jo baratno tenyleg fontos lenne, ha a sajat korosztalyodbol nem talalsz, keresgelj idosebbek kozt, bennuk az is jo, hogy nagyobb az elettapasztalatuk, talan jobb tanacsot tudnak adni bizonyos teruleteken.
Bocsi, ha hosszu voltam...
Ez a Wass Albert idézet gyönyörű és találó volt. Nincsenek sem barátaim, sem barátnőim. Voltak, még fősuli alatt, de aztán elhaltak ezek a kapcsolatok, messze is laknak. Próbáltam én már mindenkivel barátkozni, de nem akarnak velem annyira barátkozni a emberek. Futni meg nem akarok senki után sem. Válás? Miből tartom el magunkat? S még szeretnék egyszer egy kisgyereket. 35 éves vagyok, mire találok még valakit, akivel jól kijövünk és a kislányomat is megszereti és bizhatok benne, hogy nem bántja úgy, tudjátok... addigra már nem érdemes szülni, ert már túl öreg leszek hozzá. Ezek a félelmek tartanak vissza a válástól. Kövezzetek meg, de gyáva vagyok, még nincs erőm.
melyik városban laktok?
ingyen is lehet menni túrázni, hidegben, és hóban is. csapatokhoz csatlakozni, akár nyugdíjasokhoz, ők lassan mennek, lányod is bírni fogja.
ingyenes kiállítások, múzeumok, vonatjegy sem sok, reggel mentek, este jöttök. arborétum, állatkert, biciklizés, görkorcsolya,
van valamennyi pénzed közösségbe utazni, táncolni vinni a lányodat? játszóházak, IKEA (ingyen játszóház)
car időben ott a net, skype,
és egy társkereső oldal sem ártana!
Nem vagy maganyos....baratok? Program a gyerekkel?
Vedd fontolóra, hogy mid van... és abból kihozni optimálisan a legtöbbet.
Ha te magad nem akarod szebbé tenni az életed, mástól ugyanezt ne is várd...
valason nem gondolkodtal? meg tul fiatal vagy, hogy beletorodj, hogy nem mukodik a hazassagod, es hogy igy eld le az eleted.
Az egyedüllét nem árt senkinek. Az egyedüllét nem ront meg senkit. Hanem ... a többit elrontotta már az, hogy nem voltak soha egyedül. Hogy nem voltak eleget egyedül, és nem tanulhattak meg olyan dolgokat, amiket az erdő meg az egyedüllét tanít. Hanem megteltek sok másféle dologgal, hazugságokkal, amiket egymásnak összehazudtak, félelmekkel, amikkel egymást riasztgatták és megteltek valami rosszasággal, ami a szemükre borult, mint egy hályog ... és csak azon keresztül tudják látni a világot és a többi dolgokat." (Wass Albert)
Jár oviba, még csak egy hónapja. Próbálom nem belenvelni, de majd ő is látni fogja, mi a helyzet. Jár oviba, de ezek a hosszú hétvégék iszonyatosan nehezek.
Nem tudom. Nagyon szerettem volna már gyermeket, azért. De nem tudtam, hogy ekkora pokol lesz, nem boldogság... Mostmár ezen kár keseregnem, a kislány már itt van, aranyos, de végtelenül sajnálom őt.Beszélni? Mindig próbálok beszélni vele, de nincs változás. Kiröhög.
szia. attol meg, hogy te maganyos vagy, nem biztos, hogy a lanyod is az lesz. csak vigyazz, nehogy beleneveld, hogy milyen szerencsetlen maganyosok vagytok, mert ha o is elhiszi, akkor majd ott kezdodnek a bajok.
miert nem jar a lanyod ovodaba? akkor lennenek jatszotarsai, vagy miert nem jartok jatszoterre, es elegyedsz szoba mas anyukakkal?
A Pároddal miért vállaltatok gyereket ha már akkor is ilyen volt?:(
Nem tudsz vele leülni beszélni,hogy ez így nem mehet tovább?
Van egy majdnem 4 éves kis tündérkém, én 34 éves múltam. Van párom, a gyermekem apja, de ő nem társ. Ha hétvége van, mindig máshová megy, nehogy velünk kelljen lennie, de ha itthon van, akkor mindig alszik, ha fent van, nem beszél. Nagyon egyedül vagyok a lányommal, mivel rokonaink nincsenek. Kicsimnek nincs testvére (nem merek még egyet bevállani, mert rossz a kapcsolatom, pedig a lánykámnak kellene egy társ nagyon!) A játszótéren alig vannak kislányok, unokatestvére sincs. Hozzánk nem jár senki, szóvval neki csak tényleg én vagyok. Már teljesen belebolondulok abba, hogy én fel tudom hivni a tesómat, ha beszélgetni akarok valakivel, de ő majd nem fogja tudni felhivni a tesóját, sem senki mást. Ebbe beleőrülök. Nagyon magányos az életünk, az életem. S a mi a legrosszabb, az a bűntudat a lányommal szemben, hogy ilyen magányos életet adtam neki, közben és is nagyon magányos vagyok. Nem birom tovább, kilátástalan az életem. Közben meg erősnek kell lenni, mindig toppon, meg nézni a boldog családokat, ismerősöket, akik apás szülést terveznek, stb. Az én párom csak bevitt a kórházba és hazajött aludni. Ilyen a hozzáállása a mai napig hozzánk, hozzám. Olyan boldogtalan vagyok és attól a tudattól is, hogy a gyerekemnek is boldogtalan élete lesz. Ha legalább a telepen lenne még kislány, akivel lemennk délután bandázni, de még az sincs. CSAk ÉN VAGYOK, egy lelki nyomorult anya, aki van neki.
További ajánlott fórumok:
- Mit tehetnék, lassan nem bírom cérnával, a párom mostanában nagyon sokat dolgozik. Kértem, hogy ne tegye, mert nekem is szükségem van rá!
- Nagyon görcsölök, szorongok, mikor vezetnem kell. Sokszor azt sem tudom, merre van a jobb és a bal.Mit tehetnék?
- Nagyon fáj a vesém. Tud valaki segíteni, mit tehetnék?
- Egyedül vagyok a munkahelyemen és nagyon félek, hogy bejön egy gömbvillám ide. Mit tegyek?
- Egyedül vagyok és nagyon félek. Lehetne már reggel
- 21 hónapos kisfiam nem akar egyedül enni, van valami ötlet, mit tehetnék?