Nagyika (beszélgetős fórum)

Csodálatos ez az írás! Annyi szeretetet sugároz, ami minden ember szívét megindítja. Igen. Ilyen egy nagymama-unoka kapcsolat! Hála Istennek nekem is megadatott ez az érzés. Remélem az én unokáim is így fognak emlékezni rám. Sok egészséget kívánok írójának és kérünk még hasonló cikkeket, mert olyan kedves a stílusod, hogy öröm olvasni!

Üdvözöl: Saci

Nagyon megható az írásod nagyikádról!

Én is két unokás nagymama vagyok, sokszor itt alszanak nálam a kislányok.

Bizony, már mindkettő feltette a kérdést, egymástól függetlenül: mindenki meg fog halni? Ugye Te nem?

Nem igazán tudtam elterelni a figyelmüket, mert nem elégedtek meg semmitmondó válasszal, be kellett vallanom, hogy egyszer én is meg fogok halni, de nyugi, az még nem mostanában lesz, addigra már ők is felnőttek lesznek /remélem!/.

Szívbe markoló volt az a kifejezés, s döbbenet, amit az arcukon láttam: de te ne halj meg mama!

Nagyon-nagyon nagy ajándék az unoka egy nagymamának, s bizony már előre sajnálom őket, hogy tudják majd annak idején feldolgozni, ha elmegyek...

Addig viszont igyekszem mindent megadni nekik, hogy sok-sok szép élményük, emlékük legyen gyermekkorukról.

Köszönöm szépen a véleményeteket és hogy elolvastátok az írásom.

Anyu, nagyi nekem is hiányzik, minden más lett volna ha még élne...

Adri!Ez nagyon szép,megható,meg is könnyeztem!

Puszi nektek!!!

Drága Adrikám!

Most is könnyeket csaltál a szemembe,gyönyörű és méltó emlékezéseddel. Nagyika biztosan átölelne és megsimogatna ha élne, ahogyan sokszor tette.

Lassan 15 éve,hogy elment és még mindíg nagyon hiányzik nekem is.Tudod,mindenki addig él amíg valaki emlékszik rá!

Nagyon szeretlek: Anyu