Nagycsaládos anyukák akiknek 3 vagy több gyermekük van:) (nyílt klub)
Szeretnék csatlakozni ehhez a klubhoz!
Köszi. Úgy látom, nem nagyon ér rá senki a gyerekek mellett... :)
Én sem szoktam unatkozni. Rájöttem, hogy 3 gyermek sokkal több, mint 2!!! :))
sziasztok!
Köszi, hogy bevettetek a klubba. 3 gyermekem van, 13 éves nagylány, 4 éves kislány és 5 hónapos fiatalember!
Hát az iskola kezdés nekünk is húzós volt kissé. Bár próbáltam csak a minimumot megvenni, s lehetőleg nem túl drágán, mégis jó pár 10 ezer forintomba került. S akkor még nem számoltam a ruhákat, cipőket.
Igaz, a a nevelt fiaim könyve még nincs kifizetve. Én fizetnék, de sajna a suli tankönyv felelőse nem képes listát küldeni a könyvekről, ennek hiányában a pénztár meg nem fogadja el a befizetést. Ja és nagyon érdekes módon pont ezért csak az egyik fiam kapta meg a könyveket. Jó mi? Már szeptember vége van, s nincs miből tanulnia a gyereknek.
Jócskán megnövekedett a benzin költségem is, hisz most naponta kétszer kocsikázom be a városba. Viszem és hozom a gyerekeket.
A leánykám belépett a kiskamasz korba, néha bizony kezdi elengedni magát velem szemben. Én meg próbálom ezt csírájában elfojtani.
Itt nálunk hiába az ígéretek, mégsem adták át szeptemberre az óvodát. S ráadásul még azt sem engedélyezték, hogy máshová írathassuk be a gyerekeket.
Úgy hogy a kicsi még mindig itthon velem. Persze mondanom sem kell, hogy dolgozni szinte semmit nem tudok tőle. Pedig már jó lenne, hisz nagyon kellene egy kis plusz pénz. S a főnököm is kicsit morcos a teljesítményem miatt.
No további szép napokat mindenkinek!
Nálunk sem éppen rózsás a helyzet,a páromnak most jár le a munkanélkülie és munkahely még kilátásba sincs.Sajnos...Itt a 4 gyerek,suli,ruhák,számlák,hitelek,...stb
Ja és lassan kopogtat a tél...tüzelő is kéne.
Hajjaj jobb ha nem töprengek ilyeneken mert csak elkeseredem :(
Nem tüntünk el csak kezdtük a suli(ka)t. Kérdésedre: sehogy.
Fáradt vagyok, a lakás úszik, fázom, és próbálok itt röhögni egyik másik fórumon, ha van 2-5 lyukas percem. (Most telt le! Jön a vacsora.)
Már náthával lógunk, de inkább még most, mert könnyebb pótolni, és talán tüdőgyuszi sem lesz belőle. Sziasztok.
Hű de eltűnt mindenki.
Sehol nem történt semmi?????
Pedig most az iskola kezdésnél bőven voltak - és vannak - tennivalók.
Kedves több gyermekes anyukák! Mik a tapasztalaitok? Hogy lehet ezt idegileg, és anyagilag bírni?
Köszönöm a részvétet!Nagyon hiányzik a papácskám,még sajnos nem tudtam feldolgozni,hogy nincs már velünk,mert hamar elment és nem engedtek be hozzá a kórházba(H1N1 miatt)elbúcsúzni!:,,,(
Hát igen a gyerekek nem tehetnek róla ha felelőtlenek a szüleik!Sajnálom is azokat a gyerekeket akiket látok az utcán és ordit vele a szülő,de foglalkozni nem tud velük!Én nagyon jól érzem magam,hogy nagy családom van boldog vagyok!!
Igen, valóban ismerjük egymást.
Részvétem a Papa miatt. Szerettem őt, sokat beszélgettünk. De tudom, hogy komoly beteg volt.
Szóval a nagy család....
Engem sok ismerősöm kinevet, hogy a saját gyermekeim felnevelése után vállaltam mások gyerekeinek a nevelését is. De nem tehetek róla, egyszerűen ilyen vagyok.
Anyának születtem. Úgy éreztem, van még bennem elég erő és szeretet, hogy segítsek ezeknek a gyerekeknek. Hisz ők nem tehetnek arról, hogy ilyen felelőtlen szüleik vannak. S szerintem nekik is jár a szeretet, egy esély arra, hogy családban nőjenek fel.
Hát a csönd az valóban nagyon bántó. A sok gyerek szerintem nem akadályoz semmiben, inkább csak szervezés kérdése minden. Persze aszért meg kell találni azokat az embereket, akik néha segíteni tudnak.
Nem tudom, honnét ismerhetjük egymást. én Pest megyei vagyok, Bp.-től kb. 30 km-re lakom egy picike kis faluban.
De természetesen nem zárom ki a lehetőséget, hisz évekig vállalkozó voltam, piaci árusként dolgoztam, s így nagyon sok embert ismerek.
Sziasztok!
Örülök, hogy köztetek ehetek.
Véleményem szerint az aki a nagycsaládos létet választja, hivatásának tekinti a szülői feladatot.
Én egyszerűen nem tudok gyerekek nélkül élni.
Röviden bemutatkoznék:
Saját családomban 5 gyermek van, de sajnos ebből 4 már kirepült. Élik a saját életüket, sőt már van 2 unokám is.
Bár itthon van még egy kislány, mégis tragédiaként éltem meg, hogy felnőttek a gyerekeim. Valahogy túl csöndes, üres lett nélkülük a ház, az életem. Szinte bele betegedtem.
De aztán tettem ellene. Elvégeztem egy nevelőszülői tanfolyamot, s most a saját kislányom mellett nevelek még 3 kisfiút is.
Néha ugyan elfáradok, de nem bántam meg. Igaz komoly szervezést igényel a feladatok ellátása, de valahogy mégis mindenre jut időm. Minden könnyebben megy. Sokan bolondnak tartanak, s azt hiszik, csak a gondozásért járó pénzért tettem, de ez nem igaz. Hisz mint hagyományos nevelőszülő nem kapok túl sokat. Annyira, hogy ebben a hónapban újra elkezdtem dolgozni is. Igaz, a munkámat itthonról végzem, szabad időbeosztásban mint telefonmarketinges.
Örülök, hogy megint bőven van kiről gondoskodnom, nevelnem, tanítanom. Újra vannak célok az életemben. És hát megint élettel lett tele a ház.
Nos röviden ennyit magunkról.
Válaszul Málna64-nek.
Nem ítélek el, mert a saját családod mellett döntöttél, így is megtetted amit megtehettél.
A lenti történetem (115.-ös) csak a mi részünkről működik. Anyósomék 300 km-re laknak. Sajnos az alkohol, és az élet feladása mindent tönkre tud tenni. Munka nélküli lett, helyesen csak állás nélküli, mert el nem tudom képzelni , hogy egy asszony óriási kertben házban hogy-hogy nem talál munkát magának. (Mindegy.) Most 58 évesen öregebnek néz ki mint anyum 70 évesen. Tíz éve feladta. Minden tönkrement a környezetében. Csodálkozik, hogy egyik gyereke sem megy hozzájuk, férjemék is 3-an vannak, és az unokákat sem látja. Nem is szívesen engedném oda őket.
Ez azért is érdekes mert az ő korosztájukban még sok gyerek volt. Anyósnál és apósnál is 4-5-en voltak testvérek. Van aki halott már, de mégis mindenki boldogult, szépen él, csak sajnos anyósomék nem. Nem betegek, csak az ital nagy úr.
Ez szomorú.
A szomszédomat illetően arról van szó, hogy ő is egyke volt...A nagyszülők szeretnének még unokát, de hát...Egyébként korban benne vannak, csak úgy érzem eléggé feudális gondolkodásuak, és anyagiasak. Gazdálkodnak, ezért a ház körüli munka az asszonyé. Múlt héten a legnagyobb melegben vágta a füvet a fiatalasszony, szegénynek izzot a feje olyan piros volt. Átmentem, hogy hívjam jöjjenek át a kicsivel megmártózni. Vagy legalább a kislányt engedje át. Volt vagy 36 fok. Azt mondta most nem mehet, mert sok a dolga, mert náluk nem vágja le a férje a füvet mint nálunk!! (Jelzem a füves terület náluk 25 m2 a többi beton, nálunk 1000 m2!!!)
Ezt máshol is tapasztaltam, hogy ahol a férj nem igazán segít, vagy nem jól működik a család - mint család - ott nincs csak 1 gyerek. Persze nem könnyű a sok csemete, de anyagiakkal összehasonlítani nem lehet.
Anyum is egyke volt, mi mégis 3-an vagyunk testvérek. (Én véletlenül jöttem, a szülés pillanatában derült ki ikrek vagyunk. Fiú-Lány) Nem volt semmilyük, mégis megoldottak mindent. Ezt próbálom én is továbbadni.
Több helyen láttam, hogy oda mentek a gyerekek szívesebben játszani, ahol több testvér van. Ott nem lehet unatkozni, és mindig van HÁZI SÜTI!!!! :D
Nagyszerű hogy így gondolkodtok a szülők, nagyszülők ellátásáról idős korban. Nálunk is így van ez már legalább három generáció óta. Ami érdekes, általában annál a gyereknél maradt a szülő idős korában, akit annak idején már nem akartak, hogy megszülessen...
Ami a szomszédodat illeti: ha már ezzel az egy kislánnyal sem tud játszani,foglalkozni, akkor képzeld mi lenne, ha még testvére is születne a gyereknek...ahhoz, hogy még egy gyereket vállaljon, először fel kellene nőjjön az anyai szerephez szerintem..valószínűleg Ő is érzi ezt, azért tiltakozik a testvérnek még a gondolata ellen is...Azt én sem értem miért nem engedi át hozzátok, talán szégyelli, hogy unatkozik otthon a gyerek, vagy pedig nem akart benneteket tovább terhelni...
Kedves Lili!
A szeretet ez a kulcs. Én is hasonlóképpen jártam, csak egy kicsit másképp. Mi külön élünk szülőktől, de a 90 éves nagyim eltörte a combját, és most anyukám gondozza. Szerencsére teljesen ép elméjű, és nagyon törekszik arra, mihamarább rendbe jöjjön, de így is leköti anyukámat. Én vállaltam, hogy besegítek nekik. Befőztem helyette, vásárolok - a nehezebbjét. Anyum azt mondta nem kell, megoldják, de nekem is jó, hogy visszaadhatom a gondoskodásukat, segítségüket. 1 hétre még az uncsitesókat is elhoztam (egyébb okokból a nővérem velük lakik a 2 gyerkőcével). Furcsamód nem jelent több gondot. Ragyogóan elvannak a gyerekek, 4 gyerek nem unatkozik, több pláne nem, sokat tanulnak egymástól.
Más:
A szomszédunkban a fiatalasszonynak van a lányomnál kb. fél évvel idősebb lánya. (2,5 éves) Felváltva vigyáznak rá a nagyszülők. Állandóan felnőttek közelében van. Anyukája folyton söpör takarít, nem láttam hogy a lányával játszana. Hiába ajánlom fel engedje át játszani (kislány szeretne jönni, mert nálunk fű is van nem csak beton) nem engedi. Mitől félti? Legalább gyerekek mellett lehetne, nem unatkozna. Nem igazán értem. Ja! Mikor kérdeztem nem akarnak-e még gyerkőcöt, kézzel lábbal tiltakozott hogy nem. Pedig bőven megengedhetnék maguknak. (Anyagilag.)
Szép napot nektek!