Na ezt fejtsétek meg (légyszi)! (beszélgetés)

Egy ideje elég sűrűn agyalok a magánéletemről. Mivel kudarcos kapcsolatok egész sorozatán vagyok túl, próbálom mostanában összefüggéseiben látni az elmúlt évek történéseit, hol mit rontottam el, mit kéne másképpen csinálni.

Következő felismerés ért: belém kb. 18-20 éve nem volt szerelmes senki.

Na, ettől a felismeréstől padlót fogtam! Persze nem voltam szingli egész idő alatt, voltak kapcsolataim, a néhány hetestől a néhány hónaposig bezárólag, és ennyi. Mindeközben mondanom se kell, hogy nagyon nem erre vágytam és vágyom, hogy "állandóan" szakítani kelljen. Ahol férfi és nő szereti _egymást_. Nem én őt, nem ő engem, hanem kölcsönösen egymást.

Voltak évek, amikor egyáltalán nem pasiztam, különböző okok miatt. Aztán voltak évek, amikor igen, csakhogy gyakorlatilag az összes pasim ugyanolyan volt. Kifogok egy bizonyos típust úgy látszik, mint a sorminta, úgy jöttek.

Kész tragikomédia, hát nem? Jó oké, nem vagyok egy szépségkirálynő, de azért olyan nagyon csúnya sem, hogy a ló hanyatt essen. Csinosan öltözködöm, vannak belső értékeim, szerintem normálisan gondolkodom, nem vagyok hülye hisztis 3,14csa, satöbbi. Ja, és elmúltam ugyebár 30 éves, ami egy nőnél nem mindegy.

Baromira nem értem, hol rontom el, miért mindig ugyanolyanokat fogok ki, miért fut kivétel nélkül minden kapcsolatom zátonyra? Vagy én rontok el mindig valamit, amit nem veszek észre (de mit??) vagy ritka szerencsétlen vagyok.

Csak egyetlen egy esélyt szeretnék, hogy így érzelmileg, szellemileg és mindenféle szempontból éretten megtapasztalhassam, milyen egy jól működő, szerelmen-szeretet-tiszteleten alapuló párkapcsolat. Ahol lehet jövőt tervezni is, mert van mire, és nem törik el az egész rövid idő alatt, hogy aztán a romjaimból kelljen megint mindent újrakezdeni századszor. Aztán ha elcseszem, akkor elcseszem, de egyszer az életben szeretném ezt átélni... Túl sokat szeretnék?????