Mozi, színház, film, zene, kultúra (beszélgetős fórum)

Abszurd, borotvaéles társadalomkritika, keresetlenül őszinte és sallangmentes hangon a mai fogyasztói kultúrával szemben felmutatott neoanarchista alternatíva, amely éppoly szórakoztató és mélyen elgondolkodtató, mint amennyire irreális összességében.

Erlend Loe ötödik, felnőtteknek szóló regényének címszereplője, Andreas Doppler a mai kor jómódú, sikeres embere. Családapa, két okos gyerekkel, szép feleséggel, nagy házzal és remek állással. Egy szép napon azonban nagyot esik biciklijével az erdőben, miközben apja nemrég bekövetkezett halálát feldolgozandó indult túrázni Oslo környékén. Félig öntudatlan állapotban a földön fekve olyan nyugalom járja át, amelyet rég nem tapasztalt már – hirtelen nem zavartatja magát többé a felhalmozódott napi teendőktől, munkahelyi problémáktól és a házfelújítással járó gondoktól. Ehelyett úgy dönt, hogy elmenekül otthonról, felmond a munkahelyén és kiköltözik egy sátorba az erdőben. Vadember lesz. Túlkoros, viking Maugli, modern Robinson, aki megpróbálja visszaforgatni az idő kerekét abból a célból, hogy néhány hónap alatt levetkőzzön minden felesleges okoskodást és mesterkéltséget, amely a civilizációban eltöltött évtizedek alatt vastag porrétegként rakódott a személyiségére. Gyűjtögetésből, vadászatból és legalább ennyire lopkodásból tartja fenn magát, miközben hű társául szegődik egy jávorszarvasborjú, akit ugyan nem sikerül megtanítania a memóriajáték szabályaira, de sok egyéb területen jó hasznát veszi. Miközben időről időre kénytelen belátni, hogy bármennyire is szeretne szabad lenni, nem képes teljes mértékben függetleníteni magát a civilizáció termékeitől, rendkívüli leleményességgel és kacagtató öniróniával talál módot arra, hogy ne szenvedjen hiányt semmiben. Igyekszik újra divatba hozni a cserekereskedelmet, ugyanis ha sovány tejről van szó, nem ismer tréfát. Anyagbeszerző kalandjai során a legkülönbözőbb emberekkel hozza össze a sorsa, akik bemutatása kapcsán bepillantást enged Norvégia második világháborús kényszerű szerepének egy olyan aspektusába is, amely eddig kevéssé volt ismert a magyar olvasók előtt, viszont máig élő társadalmi feszültségek gyökerét jelenti. Az apja halálán való elmélkedés rendszeresen visszatérő motívumként vezeti végig az élet számos alapkérdésének újragondolásán, miközben otthon hagyott családja is bőven szolgál meglepetésekkel. Az örök kérdések taglalása mellett ugyanakkor nem mulaszt el görbe tükröt tartani a lassan, de biztosan degenerálódó „fejlett” társadalom pitiáner ügyeskedői elé sem, s mindezt történelmi és politikai oldalvágásokkal gazdagon fűszerezve tálalja. Abszurd, borotvaéles társadalomkritika, keresetlenül őszinte és sallangmentes hangon a mai fogyasztói kultúrával szemben felmutatott neoanarchista alternatíva, amely éppoly szórakoztató és mélyen elgondolkodtató, mint amennyire irreális összességében. Részleteiben azonban olyannyira valós problémákat vet fel és szinte minden lapján hagyja magára ismerni az olvasót, hogy a döbbenet és a könnyes nevetés közötti ritka szünetekben időről időre önkéntelenül felmerül az emberben: be kéne szerezni egy jó kis sátrat

Magyar cím: Komfortos mennyország

Magyar bemutató: 2010. március 11.

The lovely bones...

Az Alice Sebold ugyanezen című, komoly irodalmi elismerést arató bestsellere alapján készült filmet az Oscar-díjas Peter Jackson rendezi. A történet a hetvenes években játszódik, és egy 14 éves fiatal lányról szól, akit meggyilkoltak, és most saját mennyországából tekint le a családjára, ahol mindenki a maga módján próbál megbirkózni a szörnyű tragédiával – és a gyilkosára, aki sokkal közelebb van a családhoz, mint azt bárki is sejtené…

Az 51-es bolygó - Planet 51

Könnyed, jópofa, az egész család számára szórakoztató animációs vígjáték.

A történet: Egy bolygó, ami teljesen olyan, mint a Föld, csak éppenséggel nem emberek, hanem más értelmes lények élnek rajta. Nekik, mi emberek vagyunk az űrlények. Főleg miután egy asztronauta betoppan nyugodt életükbe. Hirtelen feje tetejére áll az egész világ, mindenki el akarja fogni az asztronautát, aki minden bizonnyal azért jött, hogy kolonizálja a bolygót. Egy fiatal helyi lakos és a barátai bújtatják az embert, akinek 78 órája maradt, hogy visszajusson az űrhajójára és hazatérjen a Földre, mindeközben felettébb mulatságos kalandokba keverednek.

Ami igazán tetszett a filmben, hogy most kivételesen mi, földlakók vagyunk a földönkívüliek. Betoppanunk egy nyugodt világba és már csak a jelenlétünk felforgatja az egészet, kitör a pánik, miközben semmi ártó szándék nincs bennünk. Érdekes megközelítés, főleg amikor megy a vita az űrhajós és az ifjú bolygó-lakó (nem tudom, hogyan nevezzem :/) között, hogy akkor ki is a földönkívüli. A poénok pedig eredetiek, nem hatásvadászok, valamint jópofa karaktereket találtak ki az alkotók. A végén pedig az is kiderül, hogy miért pont 51-es bolygó... ;)

Értékelésem: 7,5/10.

Éli könyve - Book of Eli

Posztapokaliptikus történet, érdekes megközelítésben.

A történet: Atomháború pusztította el a Földet vagy 30 évvel ezelőtt és csak egy nagyon kis létszámú népesség élte túl. Azóta felnőtt egy generáció és a semmiből próbálnak új világot teremteni olyanok vezetésével, akik még látták a háborút, akik ismerték az előző világot, akik tapasztaltak. A Föld kietlen és sivár, alig van élelem, vannak akik emiatt embertársaikat eszik meg és még kevesebb az ivóvíz. Ebben a pusztulatban vándorol egy férfi, birtokában egy könyvvel, ami nagyon ősi tudást hordoz. Olyan tudást, melyre fel lehetne építeni az új világot, olyan tudást, mellyel vezetni lehetne a megmaradt népet. A könyv értékét igazán csak azok ismerik, akik éltek a háború előtti világban, de ők bármit megtennének érte. Éli pedig ha kell az élete árán is megvédi azt, ami a birtokában van...

A történet egy érdekes szemlélet alapján próbálja bemutatni a posztnukleáris világot, a látvány mindenesetre tökéletesre sikerült. Nem eltúlzott, nem rapszodikus, nagyon jól illik a film hangulatvilágához. Maga a történet azért érdekes, mert egy olyan kérdést feszeget, egy olyan dolgot használ fel, ami évszázadokon keresztül vitákat generált az emberek között. És mégis, ebbe a környezetbe tökéletesen illik. A film számomra egy kicsit furcsa volt, lehet azért mert mást vártam tőle, kevés igazán nagy monológ van benne, főleg mivel Denzel Washington nagyon jól hozza a csendes vándor karakterét, de amikor kimondanak dolgokat, azokon igenis el lehet gondolkodni. Gary Oldman pedig újra tökéletesen alakítja a meggyötört gonosz szerepét.

Értékelésem: 8/10 - többször megnézendő film, hogy az ember igazán megértse a lényeget.

Közellenségek - Public Enemies

Johnny Depp egy felejthető gengszterfilmben.

A történet: John Dillinger nagyon okos, nagyon gyors, nagyon menő; egy vérprofi bankrabló a 30-as években. Egy modern kori Robin Hood, aki csak a bank pénzét viszi, a kuncsaftokét nem. Legendává növi ki magát, ami persze kellemetlen kísérettel: az FBI külön osztagával jár. A társaihoz hű, senkit nem hagy cserben a csapatából és megfoghatatlannak tűnik a rendőrség számára. Egyszer azonban mégis csőbe húzzák. Örömünnep, megvan a nagy ellenség. Pár napig, mert aztán megszökik. Megkeresi a barátnőjét és menekülni próbálnak. Csak ez nem ennyire egyszerű...

Maga a film kicsit unalmas, nincsen egy határozott vezérszál mely szerint folyna a cselekmény. Életrajzi film (legalább is nekem nagyon úgy tűnt a kiírásokból), ezért lehet inkább a karakter ábrázolásra akarták helyezni a hangsúlyt, ami Johnny Depp alakításának köszönhetően egész jól sikerült. A lövöldözős jelenetek hol jók, hol kevésbé jók, fogalmazzunk úgy hogy a kornak, melyben játszódik megfelelnek. Kicsit elüt stílusában a nagy, klasszikus gengszterfilmektől (pl. Keresztapa) pörgősebb bankrablások és kevesebb konspiráció, ami pozitív újítás. Viszont nagyon hiányzik a vezérfonal és ezért kicsit össze-visszának tűnik. A legnagyobb pozitívum az, hogy Johnny Depp jól hozza John Dillinger magabiztos, ellentmondást nem tűrő karakterét.

Értékelésem: 6,5/10 - nekem kicsit unalmas volt, valamint John Dillinger karakterét leszámítva a többit nem találtam annyira kidolgozottnak. Kicsit laza a téma súlyához képest, egy (extra) light-os Keresztapa.

2012

Katasztrófafilm, mert katasztrófa egy film.

A történet: A maják megjósolták, a kutatók 2009-ben rájöttek. Igen, a földi élet 2012-ben el fog pusztulni. Mit tehetünk? Építünk bárkákat, és a genetikusok által kijelölt emberi és állati törzsállományt felmenekítjük rá, a többit pedig hagyjuk pusztulni. Persze itt is vannak egyenlőbbek, azok a multimilliomosok, akik pénzéből épülnek ezek a monstrumok elsőbbséget élveznek. És természetesen a lakosságot még véletlenül se tájékoztatják nehogy kitörjön a pánik. Aki pedig megpróbálja megtenni azt kíméletlenül kiiktatják.

Viszont nem véletlen a mondás: hamarabb utolérik a hazug embert, mint a sánta kutyát, ergo ez is kibukik valahogy, igaz már épp csak az utolsó pillanatban. Egy munkamániás és sikertelen író: Jackson Curtis (John Cusack) véletlenül értesül a világvégéről, amikor gyerekeivel kirándul a Yellowstone Parkban. Először humbugnak hiszi az egészet, de amikor megindul a lábuk alatt a föld foggal-körömmel küzd, hogy megmenekítse a családját. Egyetlen egy reményük van csak: valahogy feljutni az egyik bárkára.

A világvége filmek lerágott csont, úgy néz ki senki nem bír új ötlettel előrukkolni. Ebben a filmben is csak egy pozitívum van, hogy nem misztifikálták túl a maja jóslatot, hanem próbáltak egy tudományos ötletet keresni, amire építhetik a katasztrófa-elméletet, csak elég áltudományosan (Párom megfogalmazása :$) dolgozták ki. A látvány egyszerűen pocsék, túlságosan jóra akarták megcsinálni és ebbe buktak bele, viszont újabb piros pont: van benne egy-két nagyon eredeti és nem hatásvadász, hanem tényleg vicces poén. Kevés az igazán jó, tényleg megható jelenet, de azért van néhány. Összességében egy egyszer végignézhető katasztrófa-film.

Értékelésem: 5/10 a rengeteg elcseszett látvány-jelenet és az áltudományos mivolta miatt. A poénok viszont tényleg jók. :)

Samurai Champloo (サムライチャンプルー, Samurai Chanpurū)

Egy 26 részes japán anime a könnyed, élvezhető, mégis elgondolkodtató fajtából.

A történet: három különböző személy véletlen mégis sorsszerű találkozása egy teaházban a XVII. századi Japánban. Mugen, a nagy szájú, belevaló harcos, aki egy igazán érdekes és újszerű stílusban forgatja a kardot, Jin egy híres kenjutsu-t oktató dojo legjobb, azonban szökésben lévő növendéke és Fu a nagyjából 15 éves felszolgáló lány. Kitör a balhé és ez a három együtt menekül, majd végül Fu úgy dönt, hogy felbéreli a két "szamurájt", hogy segítsenek neki megtalálni valakit, akit keres: a szamurájt, akinek napraforgó illata van. Hosszú útjuk során sok különös, vicces és megható kalandba keverednek, mely során igazi kis csapattá kovácsolódnak össze és mindeközben a néző megismerheti a szamurájok leáldozó korában hogyan nézett ki Japán.

Három homlokegyenest más karakter mégis egy egységet alkotnak. Sok a vita, főleg Mugen és Fu között mivel elég nagy szájú mindkettő, de valahogy a kis csapat akkor se tud szétválni, amikor akar, valahogy az Élet mindig egymás mellé sodorja őket. Különös kapcsolat alakul ki a két fiatal férfi (akiknek mindkettejüknek igencsak nehéz múlt áll a hátuk mögött fiatal koruk ellenére) és a lány között. Sok érdekes kérdés is felmerül a cselekmény során, mint például éljünk a mának vagy tartsuk magunkat a régi korok értékeihez, eladható-e a tudás és az ember, hogy szolgáljon valakit, van-e olyan ember, akit érdemes a régi erények értelmében szolgálni és hogy kinek, mi az élete célja. Egy olyan korban játszódik a történet, ahol már a szamuráj erények leáldozóban voltak és a Nyugat egyre jobban betört Japánba sok újítást hozva magával (ami nem feltétlenül jelentett fejlődést bizonyos morális területeken például). A sok mulatságos epizód mellett vannak nagyon elgondolkodtató részei is a sorozatnak.

Könnyed mégis tartalmas anime, aki szereti a műfajt, az bizonyára hamar végig fogja nézni. :)

Nászajánlat

Sandra Bullock egyik legjobban sikerült vígjátékbeli alakítása, egy egyedi ötletű forgatókönyvből készült filmben.

A történet: Margaret Tate egy menő new york-i könyveket publikáló cég szerkesztője, akit csak "boszorkányként" emlegetnek az alkalmazottai, mert érzéketlen és kíméletlen velük szemben. Egy napon azonban közlik vele a főnökei, hogy mivel nem rendezte a vízumát ezért pár napon belül kiutasítják az országból és vissza kell utaznia Kanadába, ahonnan jött. Természetesen Margaret-nek esze ágában sincs visszamenni, de mit lehetne tenni pár nap alatt, hogy amerikai állampolgárrá váljon...??? Elvetetni magát a titkárával: Andrew-val! Briliáns ötlet, a saját feltételeivel (mert ilyenkor a főnökasszony mindent megenged... :P) Andrew is belemegy az üzletbe, már csak a rokonság (és persze a hatóság) előtt kell eljátszani a boldog szerelmespárt. Ennek örömére hétvégére Alaszkába utaznak, hogy bejelentsék az eljegyzést Andrew családjának. Természetesen Andrew édesanyja és nagymamája odáig vannak az örömtől, egyből lecsapnak Margaret-re leánybúcsút szerveznek neki, esküvői ruhát varrnak rá és csak lesik az ifjú pár kívánságait. Margaret pedig kezdi egyre kellemetlenebbül érezni magát, megszólal a lelkiismerete, majd eljön a Nagy Nap, ő pedig dönteni kényszerül...

Egy igazán egyedi vígjáték, briliáns szereposztással és nagyon jó színészi alakításokkal. Személy szerint nekem a nagyi volt a kedvencem, de Sandra Bullock is kiválóan alakítja a könyörtelen főnökasszonyt, Ryan Reynolds pedig a jószívű beosztottat. A sok igazán komikus helyzet mellett, amelyek kivételesen cseppet sem hatásvadászok, nagyon sok olyan téma is előtérbe kerül, például milyen az ha valaki 16 éves kora óta árva és egyedül nő fel, milyen az amikor valaki ki akar lépni az apja árnyékából, és igazán mi is lenne a házasság és a szerelem lényege. Persze nincsenek olyan nagy monológok, mint egy drámában, itt inkább csak éreztetik a nézővel, hogy mi lenne a helyes, hogy magától jöjjön rá. Gyönyörű vidéken forgatták, Alaszka egyszerűen csodálatos. Mindenképpen érdemes megnézni, akár többször is. :)

Értékelésem: 9/10 pont - szerintem nem kell magyaráznom, hogy miért. :)

Gyalogg-galopp

A Monthy Piton társulat egyik örök klasszikusa, az angol humor igencsak abszurd példája. :)

A történet: elmagyarázhatatlan. XD Egy bolond százat csinál, miközben végig poroszkálják a ködös Albiont, hogy a Szent Grált felkutassák.

Az Arhtur király mondakör abszurd kifigurázása, természetesen angol módra, úgy, ahogy senki más nem tudná megtenni. Sok képtelen poén és jó pár beszólás, amely később szállóigévé vált ("Hülye angolok, angol hülyék!"). A Monthy Piton társulat ezzel a filmmel, valamint a Brian élete című alkotással örökre beírta magát a legnagyobb klasszikusok sorába és lerakta az abszurd humor alapjait. Tipikus réteg film, aki nem tudja értékelni az angol humor igencsak fárasztó poénjait az inkább ne nézze meg. :)

Értékelésem: 8/10 - egyedi hangulata és poénjai miatt.

Hova lettek Morganék?

Egy könnyed romantikus vígjáték, a "régi nóta" új körítéssel.

A történet: Meryl és Paul Morgan válófélben vannak mivel a férj félrelépett egy másik nővel. (ez a "régi nóta") Természetesen Paul rettenetesen bánja az egészet, mindent elkövet, hogy visszakapja a feleségét, de Meryl hajthatatlan. (ez is még valamennyire a "régi nóta") Egészen addig, amíg véletlenül szemtanúi nem lesznek egy gyilkosságnak és az FBI tanúvédelmi programja értelmében vidéken - lényegében az Isten háta mögött valahol - bújtatják el őket egy seriffnél és a feleségénél. (na ez már nem a "régi nóta") A pörgős new york-i élethez szokott ingatlanos (Meryl) és ügyvéd (Paul) hirtelen nem tud mit kezdeni a csenddel és nyugalommal. Mulatságos helyzetekbe kerülnek, de végül újra közel sodorja őket egymáshoz az Élet...

Egy érdekes történet a szokásos klisére: apuci megcsalta anyucit, de bánja és szeretné visszakapni. Tetszett benne az, hogy annak ellenére, hogy kifejezetten vígjáték, azért előkerülnek benne olyan kérdések, mint például mi adhat okot egy megcsalásra, a boldog házasság titka és ehhez hasonlók; lényegében van egy kis életszaga a történetnek. Gyönyörű vidéken játszódik, kár hogy csak keveset mutatnak meg belőle. Tetszett, ahogy megjelenítették a kisvárosi életet, viszont igazán poénos szituáció vagy beszólás csak kevés hangzott el a filmben (teszem hozzá volt ami azonban nagyot szólt). Hugh Grant vágja a szokásos grimaszait (melyek néhol igazán aranyosak), de sok újat nem mutat, Sarah Jessica Parker jól hozza a néha hisztis, nagyvilági feleséget, a történet végét pedig már a film felénél kitalálja mindenki. Aminek készült, annak nem sikerült rosszul: egy könnyed, egyszer megnézhető romantikus vígjáték.

Értékelésem: 7/10 - kevés az igazán nagy poén, komikus szituáció viszont életszagú és Hugh Grant-nek van egy beszólása, ami igenis "könnyesre röhögést" fakaszt.

Szárnyas fejvadász

A cyberpunk műfaj egyik klasszikus alapműve 1982-ből.

A történet: 2019-re az emberiség olyan fejlett technikával rendelkezik, hogy létrehozza a "replikánsokat". Gépként emlegetik őket, holott nem azok, mai szavakkal élve inkább a tökéletes klónok. Emberek, akiket különböző célokkal, különböző feladatok elvégzésére "gyártottak". Tökéletes és az átlag halandóénál jóval erősebb test, kiváló intelligencia (legalább annyira jó, mint azoké a zseniké, akik megalkották őket), rövid, beprogramozott élettartam. Egy véres összetűzés következményeként azonban száműzik a replikánsokat egy másik bolygóra, ők azonban természetesen vissza akarnak térni a Földre és bosszút akarnak állni. Ezért vannak a fejvadászok, hogy kiszűrjék ezeket a nem kívánatos egyedeket és kiiktassák őket. Deckard az egyik legjobb mind közül. Amikor már a rendőrség tehetetlenné válik, őt hívják segítségül, ugyanis egy különösen veszélyes hat tagú replikáns csapat tért vissza a Földre. Katonai célra gyártott egyedek, ezért nagyon nehéz őket elkapni. Deckard a nyomozása során különös dolgokkal szembesül és a nagy kérdés is feltevődik: van-e az embereknek mindehhez joga és hogy ki "valódi" és ki nem...

Nagy nevekkel fémjelzett hollywood-i alkotás, mely tekintve a kor technikáját a lehető legtöbbet hozta ki a filmből a látvány terén. Mindezek ellenére nem a legjobb munka, ami Ridley Scott kezei alól kikerült, valamint Harrison Ford-ot is láttam már jobbat alakítani. A történet meghaladja a korát, a látvány egyedi, a kérdések, melyeket boncolgat fontosak és nevezhetnénk akár ezt a filmet a Terminátor, vagy a Mátrix előfutárának. Mindezek ellenére a cselekmény vontatott, helyenként érthetetlen, helyenként kiszámítható, a harc jelenetek nem igazán sikerültek, sablonosak. A nyomozás nem igazán részletes, mert Deckard egy kép elemzése során jön rá a "nagy egészre", egy szóval a jól kitalált történethez igencsak silány forgatókönyvet kerekítettek. Nincsenek kiugró színészi teljesítmények, nincsenek nagy filozofikus monológok talán a végét leszámítva, mondjuk igazán érdekes, hogy a legnagyobb mondanivaló Rutger Hauer szájából hangzik el, egyszóval kicsit összecsapott munkának tűnik. Mégis korszakalkotó a látvány világával, valamint az ötlettel, mely köré a történetet felhúzták. Talán túlságosan is megelőzte a korát a 80-as évek elején (igaz ekkor már a Csillagok Háborúja saga is két filmmel büszkélkedhetett és egy évre rá 1983-ban kijött a harmadik is), a filmes világ még nem igazán volt felkészülve egy ilyen alkotás kivitelezésére (itt leginkább az ötletre gondolok, hiszen Dolly a klón birka is 1996-ban született; magát a "klón" szót nem is használják a filmben). Valamint ne felejtsük el a filmzene azért mégis csak Vangelis...

Értékelésem: 6/10 leginkább az ötlet, a látvány és a zene miatt.

Báthory - A legenda másik arca

A Guiness Rekordok listavezető gyilkosának életét feldolgozó két órás film.

A történet: Báthory Erzsébetet fiatal kislányként hozzáadják Nádasdy Ferenc grófhoz, és így a két család egyesülésével a XVI. századi Magyarország leghatalmasabb nemeseivé válnak. Erzsébet rajongva szereti férjét, aki azonban ritkán van otthon mivel állandó harcot folytat az országot megnyomorító törökök ellen. Ki is vívja magának a "fekete bég" nevet. A sok harc azonban "állattá" változtatja a grófot, erőszakossá válik a feleségével szemben, holott még mindig szereti, de ezáltal olyan szakadék lesz kettejük között, amit már nem tudnak áthidalni.

Erzsébet magányos, és egy alattomos betegség is gyötri, de a Sors mind a kettőre küld gyógyírt: a magányra egy ifjú és jóképű olasz festő személyében, a betegségre pedig egy különös vajákosasszony, Darvulia személyében. Viszont nem szerencsés ha egy haladó gondolkodású nő ekkora vagyonnal rendelkezik; főleg onnantól jönnek a problémák, amikor Erzsébet megözvegyül és ezáltal olyan hatalommal bír, amekkora a királynak sincsen az országban. Potyaleső "hiénák" próbálják kivenni a jussukat a Nádasdy-Báthory vagyonból, melyet Erzsébet foggal-körömmel véd és ezek a hatalmak semmitől se riadnak vissza, csakhogy megkapják, amit akarnak. Így kezd szépen lassan életre kelni a vérengző grófnő legendája...

Egy igényesen elkészített, gyönyörű helyeken forgatott szlovák-cseh-angol-magyar-amerikai filmdráma. Külön élmény volt számomra, amikor az egyik bárd magyarul kezdett el énekelni az egyik ünnepségen és látni lehetett, hogy igen, ez nem szinkron, hanem magyar az illető énekes. A jelmezek is igényesek, nagyjából korhűek. Anna Friel kivételesen jól alakítja a grófnőt, lényegében lejátssza a többi kollégáját a vászonról. Az egyetlen, aki talán párja lehet az alakításban a Thurzót megformáló: Karel Roden. A történet pedig igazán érdekes abból a szempontból, hogy a forgatókönyv írók nem sok tényanyagra támaszkodhattak a megírás során. A film végén ki is írják, hogy annak ellenére, hogy Báthory Erzsébetet a mai napig a történelem egyik legvéresebb gyilkosának tartják minden vád Thurzótól származik és ezek közel se voltak, mind hitelesen bebizonyítva. Szóval kicsit olyan, hogy "így is történhetett volna"... Igazából senki nem tudja, hogyan történt. Kicsit olyan a film mintha a Trainspotting kábítószer mámoros jelenteit keverték volna az Elfújta a szél kemény és akaratos Scarlett O'Hara karakterével és mindezt megspékelték a XVI. századi magyar történelemmel. Bizonyos jeleneteknél nehéz kiigazodni, hogy akkor most ki is a hibás valójában, de talán szándékosan írták így a forgatókönyv írok, hogy később ne érhesse őket az a vád, hogy nem történelem hűek. Egy hatalmas misztikum az egész történet, melynek középpontjában egy olyan asszony áll, akit igencsak ellentmondásos személyiséggel áldott meg a Sors, de az mindenképpen becsülendő benne, hogy egy megtépázott, háborúban álló ország viszontagságai közepette is megpróbál talpon maradni, a családjáért és a népéért lenni.

Értékelésem: 7/10 legfőképpen Erzsébet karakterének megformálása miatt.

Sherlock Holmes

Arthur Conan Doyle klasszikusa modern köntösben, extravagáns stílussal.

A történet: Blackwood grófra, a fekete mágiával élő gyilkosra végre lecsap Sherlock Holmes és hű társa Watson doktor, majd a bűnös elnyeri méltó büntetését: felakasztják. Ezzel le is zárulhatna a történet, de jelen esetben ez a story itt kezdődik. És a csavar akkor jön, amikor Blackwood "feltámad". Gyilkosságok sorozata veszi kezdetét, amiket misztikus légkör leng körül. Az emberek rettegnek, egy valaki van csak, aki kételkedik és ez a valaki nem más, mint Sherlock Holmes!

Az ördög az apró részletekben rejlik. Nos, ez a mozi ennek a kijelentésnek a megfilmesítése. Egy briliáns szemfényvesztés, jól megspékelve akciókkal és mögötte könnyedén megbújik az, amit a készítők el akartak rejteni, hogy a végén üssön nagyot. Laza, könnyed történetvezetés, pörgős ír zenével, látványos verekedésekkel és egy enyhén magának való, különös zseni Sherlock Holmes-szal. Érdekes karaktert alkottak Conan Doyle angol klasszikusából, mindenesetre Watson-nal együtt mulatságos párost alkotnak. A történet végig izgalmas, leköti a figyelmet és a végén, ha a laikus néző nem volt elég szemfüles (vagy kreatív) összeáll a "nagy egész".

Egy estés könnyed, szórakoztató program, szinte szó szerint, mert majd két és fél óra hosszú a film.

Értékelésem: 7,5/10 pont - látvány mozi, jó történettel, jó kivitelezéssel, azonban enyhén hatásvadász.

Végre Magyarországon is látható lesz Bill Manhoff Broadway darabja. A darabból Barbra Streisand főszereplésével The Owl and the Pussycat (A Bagoly és a Cicuska) címmel film is készült. Nekem nagyon-nagyon tetszett, így megörültem, amikor a Thália Színház februári műsorában felfedeztem. A színházi ismertető szerint Marjai Virág és Ozsgyáni Mihály szereplésével kerül bemutatásra Boldog voltál, kukkoló címmel.

Mindenképpen megnézem. Aki tud valamit a darabról, vagy arról, hogy a főszereplőket miben és hol láthatom még, kérem írjon.

Watchmen - Az őrzők

Egy érdekes és jól megírt forgatókönyv, egy nem igazán sikeres kivitelezéssel.

A történet: Elég kaotikusnak tűnik elsőre, kell egy kis idő amíg az ember összehozza a cselekményszálakat. Félig a múltban, félig a jelenben játszódik ugrálnak az emlékek között a filmsnittek, de még a jelen is a Hidegháború Amerikájában játszódik. 40 évvel előtte létrehoztak egy szuperhősökből álló csapatot, akiknek a lakosság és az állam védelme volt a feladata a háborús időkben, majd jött egy fiatalabb generáció, aztán végül őket is feloszlatták, mert úgy döntöttek, hogy többé nincs rájuk szükség. Nyugdíjba küldték az egész társaságot, akiknek csak a nosztalgia maradt - két tagot kivéve, mert ők felfedvén magukat a nyilvánosság előtt egy grandiózus terven dolgoznak: hogyan állítsanak elő úgy energiát, hogy ne legyen többé szükségük fosszilis üzemanyagokra.

Viszont minden megváltozik, amikor a régi nagy öregek közül megölik az egyiket, a Komédiást. A fiatalabb generáció egyik tagja - a szociopatának kikiáltott Rorschach elkezd nyomozni, ennek köszönhetően még többen meghalnak, ugyanis a gyilkos próbálja elvarrni a szálakat. Összeáll a régi csapat maradéka és együtt próbálják megfejteni a rejtélyt miközben szorítja őket az idő, ugyanis a szovjetek bármelyik percben elindíthatják az atomháborút...

Maga a cselekmény jól ki van találva, fordulatos, a karakterek is szépen be vannak mutatva, de sajnos ez a történet rovására ment. Ugyanis a három órás film fele azzal megy el, hogy ugrálunk jelen és múlt között és vájkálunk a szereplők életében. Szükség van rá ez tény és való, máskülönben a történet érthetetlenné válik, csak ezáltal rettenetesen vontatott a cselekmény és az ember nem győzi kivárni, hogy mikor térnek már a lényegre. Egyedi ötlet az is (megjegyzem ez Párom észrevételezése, nem az enyém, de egyetértek vele), hogy nincsenek agyonturbózva a szuperhősök (kettőt leszámítva), teljesen hétköznapi emberek annyi különbséggel, hogy piszok gyorsak, erősek és technikásak. Mindenesetre a harc jelenetek se nyerték el annyira a tetszésem, valamint az egy szem szerelmi jelenet, ami van benne az egy vicc... (a jelentben érintett hölgy kicsit túlalakította a szerepét véleményem szerint). Amiért viszont érdemes megnézni: a nagy jelentésekkel teli filozofikus monológokért. A forgatókönyv írók igazán kitettek magukért, főleg azért, mert igyekeztek bemutatni egy az emberi felfogástól nagyon eltávolodott gondolkodásmódot Dr. Manhattan személyében.

Egy szó, mint száz: a karakterek jól kidolgozottak, a történet csavaros és tanulságos, viszont a kivitelezés az elég silányra sikerült. Jók a technikai effektek, de kevés az akció és a szereplők bemutatását a történetvezetés sínyli meg.

Értékelésem: 6,5/10 pont.

Avatar

James Cameron, a Titanic rendezője egy újabb majd 3 órás sikerfilmmel tért vissza, mely végre valami különleges történettel és természetesen csodás látványvilággal vonzza be a nézőket a moziba.

A történet: 2153-at írunk (ha jól emlékszem). Egy fiatal, ám de deréktól lefelé lebénult katonának egy különleges lehetőséget kínálnak. Új életet kezdhet, egy új bolygón, egy új testben. Majd 6 év utazás után megérkezik a Pandora nevezetű bolygóra, amin egy kartell folytat ásatásokat egy iszonyúan értékes kőért. Természetesen ezzel megzavarták a helyi őslakókat: a Na'vi-kat, egy kék színű, az embereknél sokkal életrevalóbb humanoid fajt, akik mivel nagyon természetközeli életet élnek szabadulni akarnak az őket kizsákmányoló emberektől. Ez a békés nép különleges kapcsolatot ápol az őt körülölelő vadonnal, melyet az emberek semmibe vesznek és melytől rettegnek és mivel nem értik ezért számukra halálos veszélyeket rejt. Természetesen a "mindenható" technikával ezt is áthidalják, ugyanis létrehozzák az Avatarokat, olyan őslakókat, akik egy-egy ember operátorral vannak kapcsolatban (genetikai bázisuk 90-99%-ban egyezik). Ilyen Avatar lesz a lebénult katona is. A feladatuk, hogy beférkőzzenek az őslakosok bizalmába és hogy rávegyék őket, hogy hagyják az embereknek kizsákmányolni a földjüket. Ám de ebben az esetben valami más történik. Az egyszerű, ebből a világból képzetlen katona kinn marad a vadonban és egy Na'vi menti meg az életét. Különös kapcsolat alakul ki kettejük között, mely során a katona bepillantást nyerhet egy olyan világba, melyet mi emberek már réges rég elfelejtettünk...

A történet, ha nagyon kritikus szemmel nézem, kicsit sablonos, mert ugyanezt a mondandót már rengeteg filmben, mesefilmben elmondták. A látvány és a körítés azonban lenyűgöző! James Cameron alkotott egy gyönyörű világot, egy egyszerű, bölcs és tiszteletre méltó néppel és a maga módján végig azt boncolgatja a filmben, amiről az elmúlt napokban vitatkoztak épp Koppenhágában, hogy van-e joga az emberiségnek a végletekig kizsákmányolni mindent....

Egy csodálatos mese ez emberségről, szeretetről, hitről, alázatról valamint a természet mindent elsöprő erejéről. Már a látványért megéri kifizetni a mozijegyet, mert az szabályosan elvarázsolja a nézőt (én tátott szájjal ültem végig a majdnem 3 órát :P), a történet is viszonylag egyedi és ha a nézőnek sikerül igazán beleélnie magát, akkor leszűri azt a lényeget, ami háttérbe szorul a film propagandája és a sikerére épülő iparágazat miatt.

Értékelésem: 9/10, azt a maradék egy pontot csak azért nem kapja meg mert "sikerfilm". :P

Surrogates - Hasonmás

Bruce Willis legújabb filmje, ami ötvözi a tőle megszokott Die Hard filmek hangulatát a Terminátor filmek világnézetével.

A történet: A technikai fejlődés odáig vitte az emberiséget, hogy már nem önmaguk élik az életüket, hanem otthon mindenki pizsamában ücsörög a neuroszékében és egy különleges szerkezettel irányítja a hasonmását, aki dolgozik helyette, bevásárol helyette, ÉL helyette. Ebben a meghamisított világban nincsenek betegségek, nincsen bűnözés és mindenki az lehet, aki lenni akar. Lényegében elkorcsosul az emberiség az utcákat pedig ellepik a csilivili robotok.

Egy nap azonban történik egy gyilkosság. Egy gyilkosság, amely azért is különös, mert ha a robot elpusztul azt a robotot működtető operátor minden karcolás nélkül túléli, ebben az esetben azonban nem. Az FBI két ügynöke: Greer (Bruce Willis) és Peters elkezdi a nyomozást, mely során Greer hasonmását megölik a zónalakók (azok az emberek, akik megmaradtak saját maguknak) ezért kénytelen visszatérni a való életbe és saját kezébe venni az ügyet, melyről később kiderül hogy bonyolultabb, mint amilyennek tűnik és sokkal magasabb érdekek és eszmék húzódnak meg a háttérben, mint amit először gondolnánk. Közben végig ott van a háttérben a saját családjának a tragédiája, amit foggal-körömmel próbál megoldani.

A film nem hosszú, mindössze 75 perc és emiatt bevallom őszintén kicsit összecsapott munkának tűnik számomra. Az ötlet és a kivitelezés nem rossz, de a forgatókönyvírók nem igazán erőltették meg magukat, hogy egy rendes thrillerhez méltó cselekmény szálat összehozzanak, aki jártas a témában, az hamar rájön arra, hogy mire fog kimenni a történet. Bruce Willis hozza a formáját egyedi nyomozási stílusával, valamint szívet melengetően alakítja a feleségéért küzdő férjet, ami viszont mindenképpen piros pont a mozinak.

Egyetértek a port.hu portál értékelésével: 10-es skálán 7,2.

Én, Pán Péter

Ez egy régebbi (talán 2007-es) film, de mindenképpen említést érdemel.

A történet: Sir James Barrie az 1900-as évek elején londoni drámaíró, színpadra ír darabokat, de egy ideje már nem igazán aratnak sikert a munkái. A felesége egy tipikus társasági nő, és a pár lényegében szépen lassan kezd elhidegülni egymástól (annak ellenére, hogy a kölcsönös tisztelet és vonzalom végig megvan mindkét fél részéről). Mr. Barrie egy nap, amint kutyáját sétáltatja a parkban találkozik a Davis családdal: az anyukával és négy tündéri kisfiával. Azonnal összebarátkoznak, az írót magával ragadja a gyerekek gazdag képzelőereje és nagyon hamar a bizalmasukká, legjobb játszópajtásukká válik. Mr. Barrie számára visszatér a gyermekkor, újra felszabadultnak érzi magát és ezért egyre több időt tölt a Davis családdal, amit persze a felesége és az akkori viktoriánus társadalom is ellenezve szemlél. A fiúk közül az egyik: Peter különösen kedves az író számára, főképp azért mert a megtört lelkű kisfiúnak igenis be akarja bizonyítani, hogy miért kell hinni a mesékben. S mindezek közben megírja a Davis családdal töltött kalandjait, ami színpadon úgy fog megjelenni, hogy: Pán Péter...

Egy egyszerű, lélekemelő dráma, amely az egyszerűségével fogja meg igazán a nézőt. Nincsenek benne nagy, könnyeket fakasztó monológok, egyetlen nagy igazság van benne kimondva, de az is egyszerűen, hogy a csodába, a mesébe vetett hit IGENIS fontos és hogy ne hagyjuk, hogy a gyermekeinkből ez eltűnjön. A hangulatot pedig csak fokozza Johnny Depp és Kate Winslet zseniális játéka.

Összebújós, illetve családi esti filmezéshez ajánlom. :)

The Man Who Stare at Goats

Kezdetnek csak annyit, hogy azt hittem pszicho-thriller lesz. Majd az első 5 perc után rájöttem, hogy ez nem más, mint egy nagyon cselesen kivitelezett, szándékosan félrereklámozott, zseniális vígjáték. :)

Elve csak a stáblista: George Clonney, Ewan Mcgregor, Kevin Spacey és Jeff Bridges már bevonzott volna a moziba, de a parádés alakítás, amit nyújtottak a filmben egyszerűen felemelő volt.

Röviden a történet (igyekszem nem spoilerkedni): Egy újságíró, akit a felesége elhagy a félkarú szerkesztőért mibe öli a bántatát? Természetesen abba, hogy beáll a hadseregbe, igaz csak haditudósítónak. Egy közel-keleti útja során találkozik egy veterán katonával, akiről még évekkel ezelőtt hallott, ez a férfi egy élő legenda, egy pszichogyilkos szuperkatona, aki a tekintetével megölt egy kecskét. A "véletlen" úgy hozza, hogy összekerülnek egy csapatba, menekülniük kell emberrablók elől, miközben a veterán katona mindenáron a "küldetését" akarja végrehajtani. A szkeptikus riporter először hitetlenkedve figyeli társa képességeit, de aztán ahogy telik az együtt töltött idő, ahogy egyre több történetet hall a Jedik (mert ez volt az egység tagjainak fedőneve egykoron) kiképzéséről valahogy mégis csak elkezd hinni a kiégett veteránnak. Hogy végül mi sül ki ebből az egészből? Az legyen titok, aki kíváncsi rá az nézze meg a moziban! :P

Maga a kivitelezés: egyszerűen zseniális. :) A színészek részéről lényegében egy örömjáték, szerintem a forgatás is bizonyára nagyon emelkedett hangulatban telhetett, mert az egész film egy túl komolyra vett mókázás. George Clonney, mint a kötelessége teljes tudatában lévő Jedi, Ewan Mcgregor a szkeptikus riporter, Jeff Bridges a beszívott kiképzőtiszt és Kevin Spacey az irigy katonatárs (aki az utolsó jelenetekben egyszerűen halálos, ahogy be-LSD-ve a földön fetreng és röhög egy bogáron :D) fantasztikus összjátéka teszi igazán szórakoztatóvá az amúgy sem mindennapi történetet. :)

Egyszerűen csak ajánlani tudom, főleg azoknak, akiknek már elegük van a gagyi amerikai vígjátékokból! :)

Fel!

A Disney Pixar eddigi legjobb animációs filmjeként lett beharangozva a Fel! című családi mozi és nem is véletlenül...

A történet: Carl Fredriksen a 70-es éveiben járó mogorva léggömb árus egy nap úgy dönt, hogy ott hagyva csapot-papot elrepül a házával Dél-Amerikába a Paradise Falls nevű vízeséshez, mert ez volt imádott felesége utolsó kívánsága. Az úton elkísér Russell a csupa szív, ámbár ügyetlen kis cserkész, Kevin a hatalmasra nőtt Dodó (vagy nem tudom milyen) madár és Doug a beszélő kutya. Kalandos utazásuk során a zárkózott és állandóan morgolódó Fredriksen bácsi teljesen megváltozik és újra életre kell az a vidám és fesztelen gyermeki énje, amiért a felesége is annyira szerette.

Bevallom őszintén én már amikor a beharangozóját láttam a filmnek, akkor a szívembe zártam Fredriksen bácsit, és miután kijöttem a moziból úgy éreztem, mintha a Nagypapámat kaptam volna vissza egy másfél órára. :$

A történet Fredriksen bácsi életével kezdődik, láthatjuk milyen tündéri volt kisgyerekként, hogyan ismerkedett meg a feleségével, akit nem tudok másképp jellemezni semmint Egy Jelenség - a szó legjobb értelmében :) majd hogy hogyan veszítette el és hogyan vált azzá a megtört, mogorva vénemberré, aki egy napon elhatározza hogy mégis csak útnak indul. Nagyon sokáig csak a célja lebeg a szeme előtt, hogy elérjen Paradise Fallshoz, de azzal hogy Russell és Kevin bekerülnek a képbe minden megváltozik. Az események előrehaladtával Fredriksen bácsi ráébred, hogy mit is akart szegény megboldogult felesége igazán megtanítani neki és azzá a vidám kalandorrá válik, aki mindig is szeretett volna lenni kisgyerekként.

Szívet melengető történet, nekem nem egyszer könnyeket csalt a szemembe, mindenkinek csak ajánlani tudom! :)

Ez a regény egy szürreális szerelmi regény.

Az érzelmeket, örömöt, bánatot, eszmékért való rajongást, a szerelmet,a mocskos, és szép világot mutatja be...

A valóságtól abszolut elrugaszkodott történet, mégis való világunkat mutatja, tükröt tart elénk! Jól nézzetek bele ezek vagytok ilyen...jók, rosszak, buták, szerelmesek...

Nehéz erről a könyvről beszélni, nagyon felkavart..

Másik Vian könyv, amit szintén nem rég olvastam,a "Köpök a sírotokra!" nos azt is érdemes, de csak a Tajtékos napok után...

Nemrég olvastam Boris Vian-tól a "Tajtékos napok"-at!

Felkavaró , gyönyörű, a világ irodalom egyik legszebb szerelmi regénye, de a legbizarabb is!!!

Aki teheti, olvassa el!!!