Mogorva angyalok (beszélgetős fórum)

Nem vagyok túlzottan jó ember,a szó valódi értelmében,ezt a problémát sem tudom szentimentalizmussal kezelni.

Nem sajnálom Őket,ha adok azért teszem ,mert önző modon nekem eseik jól,ha megoszthatom amim van,mert van miből adnom,sőt mindenkinek van miből,mert néha egy -egy 100 as szerintem nem a világ és egy mosoly sem kerül semmibe mellé,nem igaz?:)

Ők is csak emberek,mindegyiknek meg van a saját története,mint ahogy nekem is és mindenki másnak.

TV-ben volt, hogy az utcán élőknek muszáj bizonyos mennyiségű alkoholt inniuk a nagy hidegben, mert az melegíti őket, különben megfagynának. Csak sajna hamar hozzászoknak és akkor a visszájára sül el a dolog (megfagyhatnak). Mondjuk érdekes, én még nem láttam részeg hajléktalant. Itt nálunk csak nagy ritkán szólítják le az embert, inkább kukáznak. Itt sokan külön zacskóba rakjuk a kidobandó, de még nem romlott kaját vagy a kidobásra ítélt ruhát, cipőt és nem dobjuk a kukába, csak mellé. Mindig 5 perc alatt elviszi valaki.

Ja, és szerintem azért elképzelhető olyan eset, hogy nem tehet az ember a rossz vagy jó sorsáról.

Kedves Magdi! Valaki leírta alant, hogy ha szeretnék adni, nem az én jogom eldönteni mire költse. És ez igaz. Úgy vagyok vele, hogy ha én pénzhez jutok megkerestem vagy kaptam), én is igencsak dühös tudok lenni, ha valaki elő akarja írni, mit tegyek vele. Ha én egy rakomány Technokol rapidot akarok venni rajta, hogy beszipuzzam, vagy be akarom vinni a lottózóba és mindet kaparós sorsjegyre költeni (egyiket sem teszem, csak példa), jogom van hozzá. Ha egyszer úgy döntök, hogy egy hajléktalannak adok, onnantól nem tartozik rám, mire költi. Nem segítettem, DE AZ ESÉLYT, HOGY SEGÍTSEN MAGÁN VALAMELYEST, MEGADTAM... Ha nem teszi, már az ő felelőssége. Az én helyzetemben ennyi telik. A másik az, hogy sarkítottam, a nívós egyetemi kajáldába spec. bejöhetnek hajléktalanok. (is) Van egy sarokasztal, ott kajálhatnak télen, nyáron pedig a szabadtéri asztaloknál... És bizony van, hogy máshol, pl. piaci lacipecsenyésnél egymás mellett eszünk...

A kimászásról annyit, hogy én nem alkoholista, tiszta gondolkodású (kvázi) művelt emberként sem tudok a nyomorból kimászni és idő kérdése, mikor megyünk mi is a híd alá. Pedig a bűnöm csak annyi, hogy beteg vagyok, nincs protekcióm, így csak alkalmilag, jóindulatból alkalmaznak. Pedig nagyon jó vagyok abban, amit csinálok, de a cégek nem szociális intézmények és ha egyszer nincs szükség a tudásomra, nem fognak csak azért alkalmazni, mert szép szemem van...

szerintem ha adakozunk a hajléktalanoknak azzal csak azt segítjük elő, hogy tovább részegedjenek. az tuti, hogy nem ételt fog venni belőle :(((

azzal, hogy adsz neki ötszáz forintot, csak azt éred el, hogy aznap délután aztán tényleg kirúghat a hámból a kocsmában.

nagyon megható amúgy a történet, főleg a "reader's digest" stílusa miatt, de ha belegondolunk azért valami oka csak volt annak, hogy az az ember az utcán kötött ki, s így elhagyja magát....

s lássuk be, te sem szívesen ennél olyan helyen, ahol a melletted levő asztalnál egy bűzös, koszos ember ücsörög.

biztos nagyon nehéz egy ilyen helyzetből kimászni, ha már egyszer valaki odakerült. de meggyőződésem, hogy nem lehetetlen.

Ahány ember annyi féle. A hajléktalan is. Tavaly csengettek a kapunkon, kihajoltam az ablakon, és egy mozgáskorlátozott kért aprót, hogy feljuthasson a városba kórházba. Kérdeztem tőle próbálta-e a mentőket hívni, azok segítenek. Próbálta. Végig zongoráztam a lehetőségeket, végül egy zacskóban ledobtam neki az összes aprómat. Persze a tasak kiszakadt, és az érmék szanaszét repültek. Szerencsétlen próbált kihajolgatni a tolószékből, de reménytelennek tűnt, hogy még aznap összeszedi a pénzt. Gyorsan leküldtem az akkor 6 éves fiamat, hogy segítsen neki, és küldtem vele egy kis papírpénzt vigaszdíj gyanánt....

Pár hét múlva kezdődött a suli, én mentem Erikért. A kis szemfüles észrevette a "szerencsétlen beteget" a kocsma előtt.....

Persze nem hagyta szó nélkül. Odamentünk hozzá és kérdeztem, volt-e kórházban. Persze, hogy voltam, hát nem látja, levágták a lábam.

Mondanom sem kell, hogy amikor nálam járt, már akkor nem volt lába. eszembe sem jutott, tolókocsival, hogy szállna vonatra, villamosra. Jól bedőltem neki, és ami a legszomorúbb, hogy ennek a középső gyerekem is részese volt. Magyarázkodhattam neki.

Bejött az irodánkba egy ismert hajléktalan. Csak egy pohár vizet kért(ő tanár volt). Kivettem a hűtőből egy hideg ásványvizet. Július, és 30 fok. Nem alkoholra kért pénzt, pedig látszott rajta, hogy iszik. Hú de régen ittam ilyen finom hideg vizet. Ezt mondta, megköszönte és elment.

Mentőt hívtam az állomásra, mert a váróban egy hajléktalan vacogott. Senki nem kérdezte tőle mi a baj, csak nézték, vagy kimentek a váróból. Sietnem kellett, de beledugtam a kezébe egy ezrest. Másnap felhívtam a kórházat, ott mondták, hogy az alkohol megvonása okozta a remegést. Az utolsó pillanatban került orvos elé.

Budapesten rengeteg a hajléktalan. Sok a fiatal, aki dolgozhatna, de inkább nem teszi, van aki abból él, hogy kiadja "albérletbe" az aluljáróban a telefonfülkét, és hó elején kéri a segélyt. Láttam patyolat tiszta 10 év körüli gyereket koszos hajléktalan anyja társaságában ülni a lépcső alján. Anyát koldulni csecsemővel ...

Nem az én dolgom eldönteni kinek segítek, és kinek nem, ki miért került ilyen helyzetbe, és mi lett volna ha....

A vendégszeretetről el ne felejtkezzetek, mert ez által némelyek, tudtokon kívül, angyalokat vendégeltek meg.

Zsid 13,2.

Ahány ember annyi féle........

tényleg szívszorító a történet és jó a stílusa!

Azt hiszem, senki felett nem lehet pálcát törni, miért jutott oda, ahová jutott, nem lehet ítélkezni senki felett, hiszen sose tudhatja az ember, hogy ő azonos körülmények, "feltételek" mellett mennyire "maradna a talpán"...én csak a hasonló jelenségeket nem tudom jól viselni, mint írta Kea is, hogy a szendvics nem jó, csak a pénz....És, ha szorult helyzetben van az ember, semmire sem megy a nagy okosokkal, hogy csináltad volna másként, nem itt tartanál, de egy-egy együttérző gesztus nagyon jól tud esni.

Pont ez volt a lényege.Ő is csak egy ember ,olyan mint te vagy én.

De ha sígíteni akarsz,akkor ne te szabd meg ,mi teszi őt boldoggá.Ha segítessz,azt magadért teszed,nem érte.

Kicsit mosolyogtam a történet végén és nem tudtam kit is sajnáljak jobban.

A felelőség nélküli szabad embert,vagy azt a morcos angyalt ,aki sokkal nagyobb problémákkal küszködik,mint ,hogy van -e elég pénze az aznapi felesre.

Nagyon szép történet, tényleg meghatódtam tőle. De sajnos engem sem lehet meggyőzni arról, hogy az ember nem felelős azért, hogy milyen az élete.

Ezerszer hallottam már én is, két diplomás emberekről, mérnökökről, akiket a "gaz" feleség tett az utcára. Elúszott az egzisztencia, oké, építsünk másikat. Csak sokkal könnyebb megadni magunkat a helyzetnek és másra mutotogatni és áldozattá válni.

Megtörtént már, hogy a metrókijáratnál pénzt kért valaki mondván éhes, majd amikor odanyújtottam neki az éppen megvásárolt szendvicset, elküldött a francba, hogy neki nem kaja kell, hanem pénz.

Volt olyan is,hogy azt mondtam valakinek pénzt nem adok, de vágja le a füvet, megfizetem, de az sem volt jó.

Nem azt mondom, hogy nem kell segíteni, de sajnos nem lehet mindenkinek.

De az írás gyönyörű Ali!!!!!

Korán van és hideg.Fázósan húzom össze a kabátomat,megígazítom a sálam,de így is remegek.Agyam még tompa,álmos vagyok ,hisz korán keltem.Mégegyszer végig megyek a gondolataimban ,minden rendben hagytam-e otthon,reggeli bekészítve,vasalót kihúztam,ugye kihúztam,jaj?Tiszta ruha kiészítve?Mindegy ,sietnem kell,be kell érnem a munkahelyemre.

Ehaladok a kőpad mellett,már akár köszönhetnék is a csavargónak ,hisz régi "cimbora",mindennap látom,de mégsem teszem.

Rá sem nézek ,csak megyek tovább.

Nem érdekel hogyan jutott idáig,ha dolgozna ,mint én ,akkor nem itt lenne!Ha nem piára költötte volna a pénzét, nem itt lenne,ha....feltételezések sokasága amiktől hirtelen megtorpantam.

Lassan félve néztem vissza,attól rettegve ,hogy olyant látok majd ,ami megrémiszt,nem a "hajléktalant",hanem egy embert.

Sziasztok! Mindannyiótoknak köszönöm, hogy elolvastátok ezt az újabb történetet. Mint az írásaim jelentős része, ez is valós tényeken, megtörténéseken alapszik. Galamb, írok:-)) Ördike, szerintem ne hibáztasd magad amiatt, ami történt. Innen távolról azt kell mondanom, nem valószínű, hogy tudtál volna bármin változtatni... Angyal, az emberek félnek szimpátiát érezni, félnek szeretni, inkább elkezdenek falakat húzni maguk köré. A falakkal csak az a baj, hogy egy idő után rákövesednek az emberre és már ha szeretne változni sem, tud...

Kokorka, ez a világ csak rosszabb lesz. Írásaim bár néhol pesszimisták, néhol kiábrándultak, tudatosan próbálják a valóságot szem elé tárni. Azt, ami a felszín alatt van. Biztosan sikeresebb lennék romantikus novellákkal meg szikrázó happy end-del, de az nem az én világom. És nem - aki tudna tenni valamit, nem érzéketlen, csak az érzékenysége saját magán kívül mindenki iránt megszűnik... (Tisztelet a kivételnek)

Nagyon megható a történet. Sajnos nagyon sok a hasonló sorsú ember. Nem tudom, hogyan lehetne segítséget nyujtani, hiszen az egész nyugdíjammal sem tudnék a rászorulók sorsán változtatni.

Aki tenni tudna valamit, az teljesen érzéketlen?

Mikor lesz már emberségesebb a világ?