Mitől vagy ma szomorú? (egyszavasok)

Emlékszel az első napokban amikor órákig nyomtuk az msn-t és minden porcikánkban éreztük, hogy egymásnak vagyunk rendelve?

Emlékszel, amikor először egymásra néztünk? Emlékszel a villámcsapásra ami a Nagy Lajos-Csömöri kereszteződésében volt? Amikor éreztük, hogy ez nem lesz egy futó kaland, mert beleremegtünk az érzéseinkbe.

Emlékszel, a teaházra, amikor szégyenlősen de csillogó szemekkel néztünk egymásra, amikor Győrben egész éjjel beszélgettünk a pezsgő mellett és megnyíltunk egymásnak, amikor Keszthelyen este belopóztunk a kastély parkjába és miénk volt minden fűszál, amikor Siófokon 100 mécses égett a fürdőkád körül, amikor amikor a Mátrában boboztunk és félve öleltél át siklás közben, amikor Egerben fagylaltot kerestünk, vagy amikor a Bajai halászcsárdában betegre zabáltuk magunkat?

Emlékszel a lobogó érzésekre? Emlékszel, hányszor hittük azt, hogy végleg elveszíthetjük egymást, és emlékszel az érzésre amikor újra egymást ölelhettük?

Te voltál a mindenem. Te voltál az első szerelmem, Te voltál az, akivel örökké együtt akartam élni, együtt megöregedni, gyerekeket nevelni, kertészkedni…

Most vége… Már nem írsz, nem hívsz. Nem válaszolsz, nem hallhatlak, nem láthatlak, és nem írhatok neked.

Még reménykedek. Vannak tervek, amiket együtt meg tudnánk valósítani. Tudom, érzem, hogy még van esélyünk, és nem dobhatjuk el azt az érzést, amit kaptunk az élettől.

Kérlek….gyere haza!