Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Lelkisegély...oldjuk meg együtt..amitől szomorú vagy...beszéljük meg... fórum

Lelkisegély...oldjuk meg együtt..amitől szomorú vagy...beszéljük meg... (beszélgetős fórum)


1 2
37. 99a172a973 (válaszként erre: 36. - Dzsudu)
2011. nov. 5. 19:47

Szia!

Én nem tudom, hogy mi a baj, de feladni biztos, hogy nem szabad! Nagyon fontos, hogy tényleg akarnod kell, hogy feljuss a felszínre, mert muszáj. Annyi minden vár még rád. Nem okoskodni akarok, sajnos én is benne vagyok a trutyiban nyakig, és pont ezen a héten értem el én is egy olyan fordulóponthoz, amikor már képes lettem volna feladni mindent, de ezt nem tehetjük meg! Mit oldanánk meg vele? Tessék erőt venni magadon és igenis akarni kell! Én egész nap hajtogatom magamban, ha kell, hogy jobb lesz, elmúlik, megtudom csinálni, és meg is fogom csinálni, mert nem lehet, hogy így legyen vége! Neked is ezt kell tenned, és kérj segítséget szakembertől, még ha nem is hiszed, te tudnak segíteni, és minden találkozás után egyre jobban fogod magad érezni, és egyre erősebbnek.

36. Dzsudu (válaszként erre: 35. - 978d6e406c)
2011. nov. 5. 19:35
Azt hiszem túl gyáva is vagyok, bár lenne több bátorságom. De hátha találok...
35. 978d6e406c (válaszként erre: 34. - Dzsudu)
2011. nov. 3. 13:28

Hidd el,hogy tudnak segíteni.Nincs az a probléma,amin ne lehetne.Bármilyen furcsa is,ismerem azt a szituációt,hogy nem mondhatod el,ami fáj-mert egyszerűen nem értenék meg.Pedig lehet,hogy szét őrlöd magad,lehet hogy majd' bele rokkansz,de nem teheted,mert fel se fognák.

Az öngyilkosság azért nem megoldás,mert azzal csak a fizikai testedet hagyod el.A problémák megmaradnak,sőt-ezzel még többet csinálnál magadnak...Én azt tanácsolom,amit én is tettem,amikor szükségem volt rá:keress 1 spirituális gyógyítót,vagy lélekgyógyászt,a lényeg hogy indulj el 1 úton,ami kivezet ebből.Nem könnyű,de hidd el:van kiút,és gyökeresen megváltozhat az életed,ha te úgy akarod.Mindenki más csak segíthet ebben,de akarni neked kell.És ha ez megvan,már nyert az ügyed-mert aki kér,annak megadatik.

34. Dzsudu (válaszként erre: 33. - Shally)
2011. nov. 1. 21:17

Van munkám, van hová lefeküdjek, van fedél a fejem felett. De ha tehetném, nem mennék emberek közé. Ha meg merném tenni, ha biztosra mehetnék, hogy sikerül, akkor nem haboznék mindent itthagyni. Úgy érzem, hogy nincs rám szüksége senkinek, úgysem kellek senkinek... 34 éves vagyok (mindjárt 35), és nincs semmi értelme az életemnek. Akkor meg minek.

Nem tudom, hogy akik ide szoktak írni a fórumba, ők mit várnak, de igazából én úgy érzem, hogy nem várok semmit. Csak egyszerűen belül mintha várnám, hogy valaki tényleg tud segíteni. Egyszerű emberek között nőttem fel, ők nem értenének meg, sosem tudnám előttük felfedni az érzéseimet, sosem mondanám el nekik, hogy mi fáj, de nem is értenék meg. Itt körülöttem csak fekete vagy fehér létezik, nincs arany középút, nem bocsátanák meg, ha valami olyasmit tennék, amit nem vár senki. És ha túlélném, akkor sosem tudnék a szemébe nézni senkinek. Olyan csak a filmekben van, hogy jön a jó doki, és segít. Nem segít senki... De nem is tudom teljesen megfogalmazni, hogy mi a baj, csak baj van...

Most mennem kell. Jó éjt.

33. Shally
2011. nov. 1. 20:30

Az nem jó tényleg, ha egyedül érzed magad....talán annyit mondhatok, hogy a dolgok mindig változnak, és hidd el nekem ez a helyzet is fog változni! Csak idő kérdése....nekem idő volt idő mikor borzasztóan egyedül voltam, most más jellegű problémáim vannak már...

Fog változni hidd el! Dolgozol amúgy?

32. Dzsudu (válaszként erre: 31. - Shally)
2011. nov. 1. 17:34
Nem is tudom mostmár mit mondjak, írjak... Annyi minden van bennem, hogy elmondani az egész éjszaka is kevés lenne. Magány, egyedüllét, szomorúság. Teljesen magam alatt vagyok, azt hiszem a depresszió legyőz lassan... Nincs senkim és semmim. Mi kell ahhoz, hogy az ember kimásszon a gödörből? Nincsenek barátaim, nem tud segíteni senki. Olyan jó lenne, ha változnának dolgok, de teljesen kilátástalannak érzem az egészet...
31. Shally (válaszként erre: 30. - Dzsudu)
2011. nov. 1. 17:12

Szia!


Itt vagyok....hallgatlak! Hátha tudok segíteni...

30. Dzsudu
2011. nov. 1. 15:28
Van itt valaki, aki kicsit lelkizne velem??? Szeretnék egy kis megkönnyebbülést...
29. tavasz007 (válaszként erre: 19. - Krisztine2)
2011. jún. 25. 12:45

en inkabb ertekelem, hogy mondott ilyet. o honnan tudna, hogy mit jelent elvesziteni a terhesseg vegen a babat, hiszen o az elejen veszitette el. kedveset akart mondani, ..szerintem..


nem tudunk tullatni a sajat dolgainkon, nem tudjuk, mi megy vegbe a masikban, mindenki tud egy-ket hulyeseget mondani olykor-olykor.

28. e438349773 (válaszként erre: 19. - Krisztine2)
2011. jún. 25. 12:39
juj :(
2011. jún. 25. 12:37

miert bant/erdekel annyira h masok rosszat gondolnak rolam? h lehet ezt megszuntetni? folyton azon ragodom h a "joakaroim" nevetnek rajtam es orulnek h nekem nem mennek annyira jol a dolgaim....


dolgozom rajta, de nehez kozombosnek maradni. miattuk idegeskedem, ahelyett h azzal foglalkoznek h nekem jo legyen, s elnem a sajat eletemet. mar tobbszor probaltam ezen valtoztatni. valtozott is valamennyire. de meg mindig valamilyen mertekben zavar es szamit. nem akarom h lassak, tudjak es foleg azt nem h gunyoljanak bizonyos dolgok miatt.


beszeltem mar 1-2 szemellyel errol. azt tanacsoltak, uljek le s gondoljam at, mivel jobbak ok mint en? jobbak valamivel? ok nem hibaznak? stb. egy ideig mukodott ez a "terapia", de ujra elbizonytalanodtam....


olyan dolgokkal piszkalnak, h miert nincs baratom mar reg, szivatnak. meg olyat is a fejemhez vagtak h egyedul fogok megoregedni, pedig meg csak 21 vagyok.... (engem is zavar h nincs, "gyonyoru" elmenyben volt reszem a multban s azota nincs, de ezt most nem fogom nekik elmeselni, mert nem tartozik rajuk!) ez csak egy pelda a sok kozul. vannak dolgok amik most bantanak. osszegyult. s a hienak ezen szorakoznak. engem pedig nagyon zavar. mar azt sem tudom mi a megfelelo reakcio. hogyan kene befogni a szajukat?

2011. jún. 21. 03:04
Ha
25. 9d1fd4d628 (válaszként erre: 24. - -mandarin-)
2011. jún. 21. 01:30
que?
24. -mandarin- (válaszként erre: 21. - 9d1fd4d628)
2011. jún. 20. 23:50
Ilyen válasz után jól tetted, hogy leléptél!
23. 6924121179 (válaszként erre: 20. - 3d22c5f629)
2011. jún. 20. 23:18
Mi a baj???
22. 6924121179 (válaszként erre: 21. - 9d1fd4d628)
2011. jún. 20. 23:10
:)))
21. 9d1fd4d628 (válaszként erre: 20. - 3d22c5f629)
2011. jún. 20. 22:55
több mint 1900 évnyi élet után nem is csoda :D
2011. jún. 20. 22:51
Sziasztok.nagyon kivagyok
19. Krisztine2 (válaszként erre: 10. - C75565e593)
2010. ápr. 16. 20:06

Ne foglalkozz vele!az embert álltalában a hozzá közel állók bántják meg:(

Nekem terhességem végén sajnos meghalt a gyermekem,Majd beleőrültem..

A "húgom" bejött a kórházba és ezt mondta:

"Tudom mit érzel,nekem is volt már abortuszom"

Érzéseim,véleményem nem kommentálnám de ez a mai napig nagyon fáj nekem.Más egy abortusz és más egy halott gyerek...

18. Pomi (válaszként erre: 13. - C75565e593)
2010. ápr. 5. 16:20

Szia!


Van egy ismerősöm akinek 2 gyermeke van és csípőficamos. Sőt a szülése is könnyű volt. :) Tervezik a 3. babát is.

Sajnos az embert legtöbbször a családtagjai és a barátok bántják meg a beszólásaikkal. Nem szabad megsértődni, hisz egy idős néni mondta neked és bele sem gondolt mit mondott. A legtöbb ember akkor gondolkodik csak el a kijelentésein, amikor már másnak lelki fájdalmat okozott, vagy még akkor sem:(

2010. ápr. 5. 12:53

Kellemes Húsvéti Ünnepeket!

Remélem azért fogunk itt még jókat beszélgetni?

16. 32787c09c7 (válaszként erre: 6. - D560948772)
2010. ápr. 4. 11:03

Szia! Saját tapasztalat! Ugyan ilyen voltam tininek! Lázadó stb... minden ami kell a hormonok mellé!! :)

Egy nagyon jó tanács!! Én és az anyukám csak azért maradtunk jóban, mert anya hamar felismert hogy nem keseregnie kell ezen... hanem "kihasználni"

Olyan dolgokat szervezett nekem ami feldolgozta a feles energiáimat és aztán vágytam arra, hogy igen is segítsen és elismerjen!! JAAAA ÉS tényleg a legfontosabb!! A barátnője légy!! Ne az anyukája!!vannak persze dolgok amiket nem úgy fog elmondani mint egy korabeli lánynak de elfogja! Te pedig azt mondd eleinte amit hallani akar!! Aztán elfogja fogadni azt is amit nem akar hallani de felfogja fogni és igazat fog adni! Anyukám és én elválaszthatatlanok vagyunk!! A mai napig vannak olyan dolgok amelyek miatt "rettegek" valamit neki elmondani.. de nem tartom magamban!! KELL a véleménye a tanácsa a segítsége... A mai napig megtud lepni..Ami a beszélgetéseket illeti amikor majd be...sz k a véleményétől akkor nevetünk a legjobbakat!IMÁDOM!!!Soha nem akart más emberré formálni mint amilyen vagyok!! Pedig kibogozhatatlan vagyok!! :) /Lehet jobban tette volna/ :) Most én vagyok a fekete bárány a családban!

15. 2656c806ea (válaszként erre: 10. - C75565e593)
2010. ápr. 4. 10:15
Még ha egy idegen mondta volna azt az ember leszarja,pont ez a legrosszabb,hogy a mamája mondta. néha olyan kegyetlen tud lenni az ember családja. én a helyedben még azértis bebizonyitanám,hogy ki vagyok és érek én annyit mint bárki más..aztán legyen neki lelkiismeret furdalása.
14. punku1 (válaszként erre: 10. - C75565e593)
2010. ápr. 3. 21:21

Ne keseredj el !!! A sógornőm szintén csípőficamos ,sőt miután a másik lábát terhelte ott is kopás keletkezett. Olyan fájdalmai voltak ,hogy műtét lett a vége . Azon kivűl ,hogy a 6 . hónap után sokat kellett pihennie ( a terhelés miatt ) gyönyörű egészséges babája született :) Hamarosan a másik lábát ill. a csípőjét is műteni kell de elötte szeretnének még egy babát :)

Sajnos kényes téma és fáj amikor valaki belemar az emberbe de szerintem ne vedd a szivedre :)

13. c75565e593 (válaszként erre: 11. - 9bbaa658f2)
2010. ápr. 3. 20:39
Nekem lehet gyerekem, nem vagyok beteg a lábam nem tökéletes, de ennyi baja lenne minden embernek boldog lenne...én imádok élni, szeretem az embereket...és ezt kapom primitiv emberektől...
12. 9bbaa658f2 (válaszként erre: 10. - C75565e593)
2010. ápr. 3. 20:33
Ne vedd fel,én most már bevezettem nem azt nézem mit mondtak,azt nézem ki mondta.:D))
11. 9bbaa658f2 (válaszként erre: 2. - 2656c806ea)
2010. ápr. 3. 20:32
Nem biztos,hogy így van,talán az ünnepre készül mindenki.Igenis sok itt a segítőkész ember.
2010. ápr. 3. 20:30

Sziasztok!

Le kel írnom ami velem ma történt.

Képzeljétek párom maműja kórházban van, én hülye mondom a páromnak menjünk szegény nagyidat látogassuk meg.

Megérkezünk a kórházba vittünk banánt olvasni valót...beszélgettünk..erről arról, nem tudo hogyan szóba került a gyerek..tudni kell párom apja lassan 60 és gyerkekük lesz.

magamról annyit, hogy én enyhén mozgássérült vagyok..de enyhén, tehát nem használok botot semmit, mivel csipőficamom van...

nagyon rosszul esett amit a mamája mondott nekem

Idézem:

Neked nem lehet gyereked mert a lábad miatt te úgysem tudnád ki hordani!

Azt hittem azon nyomban elfutok onnan...nagyon fájt...ja és tudni kell , hogy a fiacskája felesége nem mozgássérült de csak lombik segítségével esett 10 jére teherbe, persze nem bántom azokat akik így lesznek anyukák.

nagyon fájt, ja és nem dolgozom most és mondja még ehhez, hogy ugyan mire nektek gyerek...még munkád sincs!

Mondjatok valamit....erre...mert állok itt a dolgok előtt és nézek.

de megjegyzem több nő mondott már hasonlót...van egy ismerősöm kerekesszékben van és nemrég szült...mi köze a lábnak a terhességhez?

Hisz van egészséges nőben is aki fizikailag a terhesség alaatt nehezen közlekedik...megál az eszem...

Kellemes Ünnepeket!

2010. ápr. 3. 12:45

ahogy visszaemlékszem én is itt körül lehettem amikor a legkezelhetetlenebb voltam.Gyűlöltem a szüleimet,most már nem tudom miért,de biztos,hogy jelentéktelen dolgok miatt. az apámmal szóba se álltam. most viszont 35 évesen a szivem szakad meg,hogy ennyi időt elpocsékoltam az ellenségeskedésre. most viszont azon csodálkozom,hogy ők ezeket a hülye dolgaimat hogy birták,hiszen végig mellettem áltak. nagyon szeretem őket. (bár apukám már elment) de lelkiismeret furdalásom az hihetetlen nagy amiért nem tudtam neki hamarabb kimutatni mennyire szeretem.

most a fiam 12 éves és kezd flegma lenni, nem mond el dolgokat,leráz,megölelni már azt sem tudom mikor akart magától,ha én nem puszilgatom meg és szoritom magamhoz ő nem tenné és félek,hogy mi lesz később. sajnos józan ésszel nem lehet megoldani a kamaszok dolgait.viszont én nem akarok 10-15 évet várni,hogy magától rájöjjön mit jelent neki a szülő.

8. d560948772 (válaszként erre: 7. - 2656c806ea)
2010. ápr. 3. 12:28
17,5
1 2

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2021, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook