Mit tegyek ha nem jövök ki az anyós-jelöltemmel? :( (tudásbázis kérdés)

De az, nagyon önző dolog... Ne engedj neki! Csak van olyan megoldás is, amivel mindhárman jól járnátok.

Ez semmiképp nem az..

Anyósom azok közé tartozik, akik úgy gondolják, hogy az esküvő után a fiuk már másik családhoz tartozik... Ezt a nézetet akkor szedtük ki belőle, mikor elkezdett az esküvői előkészületek után furán viselkedni. Igyekeztünk megbeszélni vele, hogy ez hülyeség, és attól ugyanúgy az ő fia, de valahogy kényelmesebb neki ez a nézet, így anyagilag és semmilyen más módon nem kell támogatnia.. Még szerencse, hogy az anyum mindenben segít.

Hozzá fogok kltözni ugyebár szülés után is egy hónapra. Mikor ezt anyósnak elmeséltük, kiakadt, hogy hogy képzelem én ezt?! Miért nem gondoltam arra, hogy ez NEKI hogy esik majd? És külömben is: 200 km-t kell utaznia, ha meg akarja látogatni az unokáját... Utazzon fel inkább az anyám...!

Nem önző felfogás ez egy kicsit???

Anyóscsere érdekel?? :)

Tényleg gratula, nagyon kevés ilyen felfogású anyósról hallani...

Én anno megpróbáltam mindent, és azt hittem tényleg kedves, jófej anyósom van, míg fel nem világosított a férjem, miket mormol anyukája rólam a fülébe...

Na, akkor összeomlott a szentkép...

Akkor Te azon kivételek közé tartozol akik erősítik a szabályt.

Irigylem a menyeidet, mert nekik szerencséjük van Veled. Összetenném a kezem, ha ilyen intelligens anyósom lenne. Gratula!!!

Elkeseredett menyecske jelöltek!

Kétszeresen "anyós vagyok". Első menyem 15 éve tartozik a családunkhoz, a másik közel három éve.

Megajándékoztak öt remek unokával. A menyeim szépek, okosak, fiatalok, szeretnivalók. Az egyik 33 éves 4 gyerekkel (egy alomból), a másik 29 éves 1 gyermekkel. A fiatalabb most államvizsgázott. Édesanyja nem él, testvére és apja külföldön élnek. Csak ránk számíthat. Menyeimmel szinte napi rendszerességgel találkozunk, kölcsönösen keressük egymást.

Szeretnek és tisztelnek a férjemmel (apósukkal) együtt, akivel több mint 40 éve együtt élünk jóban rosszban. Mi pedig viszont szeretjük és tiszteletben tartjuk őket és a magánéletüket, ahogy ők is a miénket. Lányaimként szeretem, féltem őket és ők mamájukként engem. Így is lehet csinálni.Csak így érdemes!

De amíg lehet kitartok..

Fontosnak tartom jóban lenni vele, mert imádom a páromat és vele szeretnék élni.. Úgy néz ki anyósékhoz fogunk költözni :(

Igazad van, nagyon is meg lehet unni az örökös megfelelni akarást.

Akkor majd csak önmagam adom, és rábízom szeret-e vagy nem..

Lehet, hogy megunom... De mit lehet tenni?

Nem is kell örökké a kedvében jérni, csak az első kritikus időszakban.

Akkor dől el h hogyan fog kezelni később..

Bár lehet h ennek a kimeneteléhez sok közöm nincs, bárhogy is viselkedek.. :(

Ha olyan egy anyós, akkor semmi nem jó neki! :(

A tiédnek mi nem tetszik? Hogy elkértétek a receptet? Ebben nincs semmi.

Sziasztok!

Elkértem az anyósom sütijének a receptjét, illetve párom kérte el, mert mondtam neki hogy nagyon ízlett.

Olvastam valahol, hogy ezzel is vigyázni kell, mert sok anyós nem szereti..

Annyira parázok, ez nem is normális így.

Természetesen kéne viselkednem, de ilyen "megfelelni akarással" egyszerűen nem megy.. :(

Valahol nagyon igaz az, hogy muszály kirepülni! Nemcsak az anyóséktól, de a szülői házból is :) Engem is megőrjített apósom, mikor nálunk laktunk egy évig, jó ez most sem változott, hogy már saját otthonunk van, de legalább ritkábban találkozunk.

Viszont anyukám meg úgy áll hozzám mostanában, mint egy valamire való anyós. Azt hiszem, tőle is gutaütést kapnék, ha még otthon kéne laknunk... magyarán jobb a fiatalknak az új életüket egy teljesen új helyen, házban, lakásban kezdeni, mert másképp a szülők - sokszor akaratukon kívül, sokszor szántszándékkal (EZT SOHA NEM ÉRTETTEM, HOGY MIÉRT?!) megmérgezik az új kis család mindennapjait...