Minden szülő kiakad, ha elköltözik a gyerek otthonról? (beszélgetős fórum)
65. édesfelhő (válaszként erre: 64. - 8fe4afaa5f)
2009. szept. 7. 09:41
MOnd,hogy nem történt meg!!!
64. 8fe4afaa5f (válaszként erre: 57. - Édesfelhő)
2009. szept. 7. 09:39
Nekem is ugyanezt mondtak, meg, hogy ki fog hasznalni, meg fog csalni stb stb
63. édesfelhő (válaszként erre: 60. - Nkriszti)
2009. szept. 7. 09:38
Próbálom magam fegyelmezni,nehogy olyat mondjak ami nekik rosszul esik,nehogy mégjobban megbántódjanak.Legalább én legyek,aki nyit feléjük.
62. édesfelhő (válaszként erre: 58. - C69ff6d3e9)
2009. szept. 7. 09:36
Én úgy gondolom,hogy egy szülőnek az hála,ha a gyereke tanult..dolgozik elköltözik a saját lábára áll..mi kell még több???
61. Nkriszti
2009. szept. 7. 09:33
És kérd meg őket, hogy a párodról ne mondjanak semmi rosszat, ne áskálódjanak ellene!
60. Nkriszti
2009. szept. 7. 09:31
Akár mit csinálnak, úgyis el kell fogadniuk, hogy te már külön életet élsz, lehet mert elég sokáig maradtál otthon, most azért nehezebb nekik az elválás. Azért te is hívd fel őket alkalomadtán, hogy érezzék azt, hogy fontosak neked! Amiket mondanak, ha bántó, egyik füleden be, a másikon meg ki! :)
59. emelint
2009. szept. 7. 09:25
Szerintem minden szülőnek rosszul esik,amikor a gyerek kirepül a családi fészekből, ugyanakkor hamar el kell fogadnia, hiszen ez az élet rendje!
58. c69ff6d3e9 (válaszként erre: 57. - Édesfelhő)
2009. szept. 7. 09:20
Hát nem tudom, de elég gonoszak akkor a szüleid.
Én már 40 körül járok, előbb utóbb azért az én gyerekem is elköltözik, de én örülni fogok neki hogy végre nem a "nyakamon" lóg hanem önálló lesz.Persze ha sikerül neki.
Az ember egész életében azt akarja hogy a gyereke talpraesett legyen, megállja a helyét mindenhol.Akkor inkább segíteni kéne őt ebben, és nem kikészíteni,és utálni azért mert nem hálás azért mert felnevelték.
57. édesfelhő (válaszként erre: 56. - C69ff6d3e9)
2009. szept. 7. 09:15
Szerintük én nem lehetek boldog a párom mellett..
56. c69ff6d3e9 (válaszként erre: 55. - Édesfelhő)
2009. szept. 7. 09:13
És arra em gondol hogy boldog is lehetsz?
55. édesfelhő (válaszként erre: 51. - Nkriszti)
2009. szept. 7. 09:11
Az a baj,hogy már olyan dolgokat kitalált kínjába,hogy meg fog verni a párom meg ilyesmik,pedig soha nem volt erre utaló jel sem:)
54. 00346cf747 (válaszként erre: 50. - Dogiz)
2009. szept. 7. 09:11
A fokozatos eltávolodás jobb érzés annál, mintha váratlanul rácsapják az emberre az ajtót :)
53. édesfelhő (válaszként erre: 50. - Dogiz)
2009. szept. 7. 09:10
27 évesek vagyunk mindketten és már egy éve együtt járunk mindketten dolgozunk..
52. 8fe4afaa5f (válaszként erre: 51. - Nkriszti)
2009. szept. 7. 09:09
Nalunk az a baj, hogy nagyon kivulalloak velunk, mintha valami ismerosok lennenek. Egy fel evig fel sem akaret hivni, hogy ne zavarjon minket, meg ne haragudjona a parom ha felhiv. Meg most is hamar leteszi a telefont, ha a parom is otthon van, eppen megmondja mit akar, semmi hogy vagy, mit csinalsz.
51. Nkriszti
2009. szept. 7. 09:07
Az én anyukám se hitte el, hogy elköltözöm a páromhoz, csak már akkor, amikor pakoltam a cuccomat. Elköltözött otthonról a házicseléd, magára maradt... Megszokta. Ő jön többet hozzánk, és lett egy barátja is, ha otthon maradok, lehet hogy nem lenne. Szívem szerint én még maradtam volna otthon, de állandóan kötözködött, semmi nem volt jó, stb. Így volt a jobb, még a mai napig is bele akar szólni a dolgainkba, csak nem engedjük, néha le kell állítani. Így messziről egy fokkal jobb a kapcsolatunk.
50. dogiz
2009. szept. 7. 09:06
Igazából attól függ hány évesen és kivel, kihez. Az én lányom munkahely miatt költözött el, de csak miután lediplomázott. Lehet már meg voltam vele szokva, h. keveset van itthon, mert kolis volt.
49. édesfelhő (válaszként erre: 46. - 8fe4afaa5f)
2009. szept. 7. 09:04
Én is így gondolom,amikor a nem az van,hogy drogozom meg nem prosti lettem..csak simán összeköltöztem a párommal..próbálunk élni és boldogulni..egyszerűen ennyi..
48. Krisztinke
2009. szept. 7. 09:01
Nem. Elfogadták a döntésemet, segítettek, sőt a mai napig segítenek.
47. c69ff6d3e9
2009. szept. 7. 09:00
Egyébként rettenetesen tudok haragudni az olyan szülőkre, ahol vagy a gyerekre,vagy a társukra haragszanak, neheztelnek.
Örülhetnének hogy a gyerek megpróbál boldogulni az életben és önálló útra tér, és családot akar,és nem állandóan azt firtatni hogy nekik mi esik rosszul.
46. 8fe4afaa5f (válaszként erre: 44. - Édesfelhő)
2009. szept. 7. 08:57
Akkor meg varj 2-3 hetet hatha beletorodnek. Lehet csak azert mondtak, hogy utaljak, mert ugy erzik miatta mentel el. Mar 27 vagy, ha jol lattam, azert mar elfogadhatnak, nem 18 eves korodban akarsz elkoltozni.
45. c69ff6d3e9 (válaszként erre: 44. - Édesfelhő)
2009. szept. 7. 08:56
Hát akkor hagyjad, majd megenyhülnek.
44. édesfelhő (válaszként erre: 42. - C69ff6d3e9)
2009. szept. 7. 08:56
Ha nem így gondolnám nem jöttem volna el...ez még teljesen friss élmény.. :)Tegnap délután jöttem el..
43. 8fe4afaa5f (válaszként erre: 27. - Édesfelhő)
2009. szept. 7. 08:55
En nagyon meglepodtem, hiszen addig anyukam mondta, hogy o mint kepzeli el a jovonket, hogy befejezem az egyetemet es osszehazasodunk, meg ilyenek, de egy rossz szot sem mondott Ra. Mikor megmondtam, hogy egyetem utan osszehazasodunk akkor meg csak rosszat mondott. Eljegyzesig szinte minden hetvegen sirtam egyet. Ugyanis csak hetevgen voltam otthon, hetkoznap mas varosban voltam egyetemen.
42. c69ff6d3e9 (válaszként erre: 39. - Édesfelhő)
2009. szept. 7. 08:53
Szerintem bármit teszel, ha ők úgy gondolják, akkor nem sokat változtathatsz rajta.Lásd még most is duzzognak.Ezt a dolgot magukban kell lejátszani.Ha állandóan azzal törődsz hogy ők mit gondolnak,milyen véleménnyel vannak arról hogy elköltöztél,az neked nem biztos hogy jó.Felnőtt ember vagy, és azt teszel amit akarsz, és ebben a szüleidnek sincs joguk pálcát törni
41. danama (válaszként erre: 1. - Édesfelhő)
2009. szept. 7. 08:53
én emlékszem amikor kollégiumba mentem, anyu sírva pucolta a vasárnapi ebédhez a krumplit...
akkor is mondtam neki, nem örökre megyek el...
azóta férj, gyerekek...
ha jó a szülő-gyerek kapcsolat szerintem hamar megnyugszik a szülő, hogy nem sok minden változik
40. danama
2009. szept. 7. 08:51
biztos hirtelen furcsa lesz, ha nem lesznek itthon a gyerkőceim, de ez az élet rendje
39. édesfelhő (válaszként erre: 37. - C69ff6d3e9)
2009. szept. 7. 08:49
Hát..én azért nyitok feléjük,mert nem akarom,hogy később azzal vádoljanak,hogy elhagytam őket..meg nem érdekel.. MOsom kezeimet..
38. c69ff6d3e9
2009. szept. 7. 08:48
Nem lehet egész életünkben a szülők kedvére tenni, csak azért mert ők önzők.A magánéletre a gyereknek is joga van.
37. c69ff6d3e9 (válaszként erre: 32. - Édesfelhő)
2009. szept. 7. 08:47
Én a helyedbe hagynám.Nyissanak ők ha akarnak békülni.Mivel csak azt tetted amit minden felnőtt embernek tenni kell, elköltözött,ezért egyáltalán nem vétettél ellenük, így nem neked kéne hogy úgy mondjam teperned a kapcsolatért,hanem nekik belátni,hogy nem túl jogos sértődöttet játszani.
Inkább foglalkozzatok egymással ketten a férjeddel,és ha akarnak valamit ők úgyis megtalálnak
36. Bcicus (válaszként erre: 1. - Édesfelhő)
2009. szept. 7. 08:45
Az enyimek abszolult nem, pedig imádnak, de ez az élet rendje, pedig én voltam az utolsó aki kirepült, mivel én vagyok a legkisebb.
További ajánlott fórumok:
- Valós, otthonról végezhető internetes munka, távmunka (nem MLM, nem alászervezős, nem átverés)
- Ma mikor indulsz, indultál el otthonról?
- Ki fognak dobni otthonról :)
- Ha kidobnának otthonról, hova mennél?
- Ha megöregszel beköltöznél egy idősek otthonába? Milyen tapasztalataid vannak némelyik otthonról?
- Egy gyermek elköltözik otthonról...