Miért vagy a magad ellensége? (beszélgetős fórum)
Idéz egyetlen mondatot tőlem, amivel ártottam bárkinek is!
Légyszi, tedd meg!
Kösz, hogy foglalkoztál a kérdésemmel!
Ha jól értelek: olvassam el harmadszor is a jelzett könyvet? ...És negyedszer...
A 2.mondatoddal tökéletesen egyetértek.
Én szándékosan kerülöm az összes olyan szitut, (könyvet, zenét, embereket stb.) ami "lehúúúúz"
A nehezen emészhetőt meghagyom másoknak:)
Könyvek színes palettája kínálkozik az útkereső ember számára a legegyszerűbbtől a legbonyolultabbig...
Én úgy gondolom az egyszerű is éppen olyan hatásos lehet, sőt még hatásosabb, főleg ha könnyed és humoros.
A komolyabb könyvekben is ezekről van szó, csak nehezebb stílusban...
Egy klasszikus zeneműt is el lehet játszani vidáman vagy nagyon komolyan...
Szerintem nem értetted meg amit leírtam...az egyedüllétről.A válaszodból ezt érzem.
Fizikailag aligha vagyunk egyedül...hát mindenhol emberek vesznek körben,még azt is aki egyedül él...
Én azokra az érzésekre írtam,amit önmagunk egyedül élünk át,egyszerűen azért,mert nem osztozhatunk rajta...képtelenség,így egyedül éljük át, egyedül vagyunk benne,mégha vannak segítőink is....Szerintem ez az amit piszok nehéz beismerni:)A halálunk pillanatát is egyedül éljük át,hiába fogják a kezünket,úgy a születés is...csak mi tudjuk mit érzünk,mit jelent nekünk...és még sok ehhez hasonló élményünk van az életben.
Te soha nem érezted úgy,hogy hiába ott a legjobb barátod, a szüleid,párod,szakember... legyen akárkid...az élményedet mégcsak megközelítőleg sem tudod átadni nekik,elmondani?
Az egyedüllét a végső valóságunk. Nagyon fájdalmas ezt belátni, ezért valakinek sikerül, valakinek nem. Azt hiszem ezt nagyon nagy érettség után vagyunk képesek elfogadni.
Az ember társas lény, és igénye is van erre.
Meg is érthető. Szüksége van rá.
Az elutasított egyedüllét gyötrelmes magánnyá válik, az elfogadott egyedüllét pedig meghitt, szép pillanatokká.
Itt dől el igazán, hogy mennyire vagyunk képesek önmagunkkal időzni.
Amíg a saját piciny, önző egónk ural, addig kénytelenek vagyunk körülvenni magunkat mindennel, mindenkivel, hogy minden körülöttünk forogjon, és elfeledkezzünk önmagunkról, az egyedüllétünkről.
Olykor egy trauma láttatja meg velünk hogy mi az igazság. Ha valaki számára nem természetes az egyedüllét tudata, az idővel megtanulja.
Minden ember érési folyamata különböző...
Igazad van, fizikailag egyedül van.
Na, eddig van igazad.
A szellemed azonban soha nincs egyedül. Tudom, hogy ezt piszok nehéz belátni, elfogadni.
Talán egy gyakorlati példa erre az, hogy családban, emberek között is lehetünk magányosak.
Ennek az ellenkezője is igaz. Egyedül élve is érezhetjük úgy, hogy sok szerető emberrel vagyunk körülvéve.
Szerintem ez egy átlagos "ráébresztő" technika.
Ha neked nem jött be, hagyd!
Példa alapján tudatosan cselekedni nagyon nehéz, mert az elme mindig az ellenkezőjét akarja csinálni!
Tehát pozitív példa esetén az elme a negatív példát akarja követni.
Negatív példa esetén pedig a pozitívat.
Az elme nem bírja elviselni, ha valamit tudatosan kell csinálni! Mindig lázad, mindig ellenkezik. Olyan mint egy vadló.
Ezért van annyi nehézség az önprogramozásban és a tudatosság fejlesztésében. De végül kitartásunk eredményeképp megadja magát.
Az ember az élet legfontosabb pillanatiban mindig egyedül van. Akárki van melletted az örömödet, fájdalmadat...egyedül éled át,senkivel nem osztható meg...ezért bizonyos értelemben egyedül vagyunk.Mégha örül is veled valaki,az nem az az öröm amit átélsz...így a fájdalom is.
Szerintem néha jó összekpurogva sötét szobában csak magammal és a gondolataimmal lenni.Persze ha ez átváltozik "nem normális" szintre akkor kell segítség....
Molyiró! Azt írod, hogy orvos vagy... Kérdeznélek: mi a véleményed a "Négy kérdés"-ről. ...Én valahogy nem tudtam "hasznosítani", pedig elolvastam, 2x is, és kísérleteztem is a módszerrel, elég kitartóan... :-/
Előre is kösz a választ!
...Vagy: "Hogyan legyünk boldogtalanok?"
...Szerintem többet lehet tanulni belőle (és olvasmánynak is elviselhetőbb), mint a "Négy kérdés".
Elnézést, nem írtam, mert nem értem rá.
Miért ez a fórum?
Azért, mert a lelki - és fizikai - gondjaink nagyrészt abból erednek, hogy agresszivitásunk önmagunk felé irányul.
"A harag az önmagunk büntetése más hülyesége miatt."
Úgy érzem erről beszélni kell. Bár minden családban beszélnének erről!
Találkozom 15-17 éves, lelki oproblémával küzdő fiatalokkal, akik erről a témáról még nem is hallottak. Megdöbbentő...
A világ mindenki számára két részre bontható:
én és a többiek, vagy én és a külvilág.
Most hazudtam!
Nem mindenki számára, csak 100-ból, mondjuk 95 számára.
Aki felismeri, hogy ő maga és a körülötte létező világ egy egységet alkot, az sokat tett annak érdekében, hogy lelke és gondolatvilága számára tágabb dimenziókat nyisson.
Hű, ez kicsit elvontan hangozatott.
A lényeg: ha te egyedül érzed magad, segítség nélkül érzed magad, energia forrás nélkül érzed magad, akkor nem jó képed van az élet mibenlétéről.
Amikor te depressziósan, az elsötített szobádban, összekucorodva, a negatív gondolataidat kergeted, akkor az elválasztottság érzése(!) van rajtad.
Ezen elválasztottság érzésének a megszüntetése az én feladatom, mint orvos, semmi több.
Én nem meggyógyítom a depressziós, függő embert, hanem megmutatom neki az együvétartozáshoz vezető utat, ami ismeretének hiányában van ott, ahol.
Amikor egy ember rádöbben arra, hogy nincs egyedül, és ehhez a felismeréshez én segítettem hozzá, ez a pillanat/folyamat még mindig minden esetben meghat.
Abban a pillanatban, ahogy felismered, hogy te egy nagy egész része vagy, abban a pillanatban felszabadulsz egy óriási nyomás alól.
Andrew Matthews: Élj vidáman!
Ez egy igazán könnyed, szórakoztató könyv, ami nagyszerűen bevezet az önismeret világába.