Mi kell a nőknek?! (beszélgetés)

Ez jóó

Melóhelyen egy felvételi beszélgetésre, ilyen feliratú polóba jelennék meg, vajon hogy néznének rám?

Amúgy is a korral vannak elfoglalva, Te öreg vagy, Te meg túl fiatal, és gyakorlatlan.

Bocs megen eltértem...

Egy másik ....

"A fiatalság nem életkor, inkább lelkiállapot: akaraterő, képzelőerő, heves érzelmek, a bátorság uralma a gyávaság fölött, amikor a kalandvágy legyőzi a kényelemszeretetet. Attól még nem öreg valaki, hogy megélt valahány évet. Az évek ráncossá teszik a bőrt, a lelkesedés hiánya pedig a lelket. "

/Radha Soami/

Wikipédia Tolnai Klári megnéztem : Budapest díszpolgára (1997)

Sajna nem sokáig élvezte.

Irigyellek, hogy személyesen találkozhattál vele. Igencsak fiatal voltál...

...de szééééééééééééééééééép... :)

Köszönöm.:)

Nekem Tolnay Klári mondta egyszer - a régi Gresham borozóban volt szerencsém veleegy asztalnál ebédelni többször is, mert a házban lakott - , hogy : "Csak a szív nem ráncosodik"

Szerintem ez sokmindent megmagyaráz.

Én nem panaszkodtam a nőkel való kapcsolatomra. Szerencsére jól kijövök szinte mindenkivel. :D

De szerintem megint félre értettük egymást. :-D

Helyesbítek akkor.

Nem nem akarom megváltoztatni a partneremet, és nem értem, hogy mások miért is akarják megváltoztatni őket, utána meg miért sírnak, hogyha félrelép a szerelem az életükből. :)

Nem nekem baj, nekem tök mindegy.

Hanem neked, te panaszkodtál a nőkkel való kapcsolatodra!

Én nem, de nem is váltam el, és nem akarom megváltoztatni sem,sőt maximálisan nőnek érezhetem magam mellette.

:)

Ez azért van, mert mindenki annyira görcsösen akarja ma már a szerelmet, hogy nagyon sok megalkuvást és kompromisszumot köt annak fenntartása érdekében, de ez egy idő után megmérgezi a lelket szerintem és szakítás a végeredmény.

Csak nagyon kevesen vállalják fel magukat, és fogadják el a párjukat olyannak amilyenek valójában.

Szerintem addig amíg mindig megakarjuk változtatni a másikat (hajszín, ruha, stb.) Addig nem kell meglepődni a vég kifejletteken.

Még Poldi bácsiként kiírtam egy fórum kérdést. Arról szólt miért van az, hogy nagyon sok férfi itt sírhja el a bánatát, mennyire magányos stb...

Illetve nézem ezeket a tehetségkutató versenyeket. Szinte az összes srác krokodilkönnyeket hullat.

Ha továbbjut azért, ha kiesik azért. Valóban, ez a XXI. század férfiideálja?

Mert ha én nő lennék nekem biztos az ilyen férfiak biztos nem kellenének.