Mi a pénz? Mi a pénz az életedben? Csak egy eszköz, vagy az életed meghatározója? (beszélgetős fórum)

A pénzről nagyon nehéz beszélni, mert

1: sorsmeghatározó

2: legtöbben fetisizálják

3: sokaknak életbevágó a hiánya

4: akinek sok van, legtöbbjük nem is tudja miért van

5: akinek nincs, az ...

Évekkel ezelőtt volt nálunk egy nagy földrengés, na, akiknek akkor összedőlt a háza, az azóta is sátrakban lakik. Ez nem normális egy európai országban. Másrészt volt nekik rengeteg adomány, csak nagy részét lenyúlták és a munkálatok nem kezdődtek el. Ez olyan 5 éve történt kb és jól emlékszem, hogy akkora földrengés volt, hogy volt olyan, aki takaróba csavarva kidobta a gyerekét az ablakon, hogy nehogy az összedőlni készülő ház agyonnyomja.

Mégis mit lehet az ilyeneknek mondani, melyik ezo baromságot tudná a fórumindító meggyőzően tálalni, hogy ezeknek az embereknek miért van még mindig csak sátor a fejük felett? Azt, hogy ők tehetnek róla?

Egyetértek. Ezért vagyok minimalista. Nem azt jelenti, hogy nincsenek szép dolgaim, hanem azt, hogy csak 1-1 van mindenből, nem vonz, hogy legyen sok. Nem tud befolyásolni. Nagyon igaz, hogy az alapszükségletek kielégítésén túl a többi fejben dől el. Nagyon sokan összekeverik az alapszükségletet a vágyakkal és persze hogy nem lesz elég a fizetés, ha az alapszükségletbe beleszámítjuk azt is, ami valójában nem kötelező.

Viszont felháborítónak találom, hogy tényleg van az a szint, hogy ketten is dolgoznak egy családban és nem tudják kifizetni a számlákat vagy nem tudnak kaját venni. Tehát addig oké, hogy nem mindenki tud elmenni nyaralni, de azért hogy a számláit se tudja kifizetni pedig dolgozik, az elég nagy baj, úgy értem, ebben ha egy bizonyos pontig van hatalma az embereknek (tanulni, jobb munkát keresni, stb), mégsem mindig elég, mert vannak tényezők, amiket nem tudnak befolyásolni (teszem azt, természeti katasztrófák vagy háború, vagy ezek következtében a gáz drágább vagy egy bank, ahol a félretett pénzüket tartották, csődbe megy).

Ettől függetlenül egyetértek azzal, hogy nem a vágyaink határozzák meg a bevételeinket hanem a bevételek kell, hogy meghatározzák a vágyainkat, ha nyugodtan akarunk aludni.

Negy evig negy munkahelyem volt egyszerre.

Reggel 6-15H-ig, elotte buszozas [husz kilometerre volt a lakasomtol a munkahelyem, [ott, kamionokat, vagonokat rakodtam], delutan 15.30-22H-ig dolgoztam a masodik munkahelyemen. Szombaton reggel 7-20 H-ig a harmadik munkahelyemen, vasarnap reggel 7- 19H-ig a negyedik helyen. [A munka nem budos, csak neha nagyon kellemetlen!]

Sok zsiroskenyer salataval elfogyott, mert ha kell a penz, akor nem koltom el, talalok ra modot. [nem valogattam, mindenfele munkat megcsinaltam, amiert fizettek, meg ha keveset is.]

Az eletben valamit valamiert adnak, semmit sem adnak ingyen. Ha tanultam, akkor az agyammal dolgozom, ha nem, akkor meg az izmaimmal, es azt tudjuk, hogy az izom munkat kevesbe fizetik meg legtobb helyen.

Sosem kertem, sosem adtak, sosem vartam senkitol semmit, a tisztessegen kivul.

A tasadalom nekem nem tartozik semmivel, en tartozom a tarsadalomnak.

Erre írtam én, hogy a vágyainkat is a lehetőségekhez kell igazítani. Nem az alap megélhetésénél kezdődik az elcsúszás, hiszen ott kevesebb a mozgástér. Azon felül viszont igenis jön a sokak által utált maszlag: fejben dől el.

Én úgy magyaráztam a fiamnak, hogy olyan szabadságot ad, hogy bizonyos dolgokat most már megtehetek, amiket esetleg korábban nem, de az nem azt jelenti, hogy meg is teszem. Ha akarom igen, ha akarom nem. Az is meglepő, hogy mióta egy bizonyos téren ez a szabadság megszületett, már nem is akarom annyira.. Mintha diétáznod kellene és megtiltanák, hogy valamit egyél. Mit fogsz kívánni ezentúl?

Szóval, ha pénz dolgában egyre "éhesebb" vagy, akkor már az életed meghatározója, mert sosem laksz jól. Ugyan úgy, ahogyan akkor sem, ha mindig a másikéra fáj a fogad. Lehet, tőle el tudod venni, de sosem lesz a tiéd.

Igen, nem a szándékon múlik.

Dodinak ne ugorjatok neki, régóta nem itthon él. Nem is mond marhaságot, de tényleg nem tudunk nemhogy félretenni, de már annak is örülünk, ha kicsi kiadásokkal elvagyunk a következő fizetésig.

Szilágyi János mondott régen az egyik akkori rádióműsorában valamit, amiben igazat adtam neki.

Hogy őneki nem a pénz a célja, de szt el akarja érni, hogy bárhol legyne is éppen, két dolgot megtehessen:

- Ha éhes, be tudjon menni legközelebbi helyre enni, legyen az akár a Ritz, akár egy virslis bódé.

- Ha meglát egy jóképű cipőt vagy más, nem luxus-dolgot a kirakatban, be tudjon menni megvenni, anélkül, hogy számolgatnia kelljen, mennyire engedheti meg magának.

Először kicsit nagyképűnek tűnt, de mégis igaza van. (A riportban hangsúlyozta is, hogy normál dolgokra gondol, nem különleges holmira, nem ékszerre és nem márvány kádra.)

Nem!

Nem!

Igen!

De, ha nincs, boldogtalanná, feszültté tesz.

Nekem ne mondja senki, hogy nem érdekli, hogy egy háztartási eszköz, esetleg felér neki egy világbanki beruházással, netán egy cipő megvásárlása gondot okoz, hogy ez a tény nem nyugtalanítja.

Eszköz, energia

1. Meg kell érte dolgozni, ez a legegyszerűbb módja a megszerzésének, de nem mindig, mert vannak esetek, amikor már adott, vagy megdolgozott érte más (pl a szülő, nagyszülő, akitől örököltük)

2. Birtoklása részben szerencse, részben taktika kérdése, van, aki a kicsit is beosztja, van, aki a sokat sem

3. Hatalmam van megteremteni, de ez is olyan, hogy részben, hiszen hatalmam van megválasztani, hogy mire költök, vagy milyen munkával szerzem, de abban mondjuk nincs, hogy egy befektetés rosszul is elsülhet (vagy nagyon jól)

Úgy gondolom, hogy az emberek túl sokat turkálnak mások zsebeiben, túl hamar ítélkeznek. Nem mindenki, aki gazdag, okvetlenül lopott vagy csalt ahhoz, hogy meggazdagodjon. Sőt, nem mindenki, aki gazdag, okvetlenül nem érdemli meg, vagy nincs jó kezekben nála a pénz. Nem mindenki veri nagy dobra, aki adakozik vagy jót tesz, illetve nem mindenki veri nagy dobra, hogy milyen puritán életet él. Ismerek nem egy orvost (a gyerekorvosom is) aki ingyen ment el egy évre, másfél évre dolgozni Afrikába vagy Ázsiába, hogy gyógyítson, segítsen, akár az életét is kockáztatva. Ezek nem is mind olyan emberek ám, akik szinglik, vagy nincs gyerekük. A gyerekorvosomnak is van 2. Amennyit keresnek, bőven tojhatnának a világra, mégis odafigyelnek másokra is (akár ezzel elszegényítve magukat, mert 1 év fizetéskiesés nem semmi).

Nem értek egyet azzal, hogy segítsen az, aki gazdag, mert aki nem akar segíteni másokon, az úgyse lesz elég gazdag ahhoz, hogy azt mondja, na, most már mindenem megvan. Meg hogy akin az isten nem segített, az nyugodjon bele. Már miért is? Adakozni valaki felé, aki sajnos egy rosszabb szituációba született bele, mint mi, vagy elbánt vele az élet, pozitív energiát szül. Rengeteg gazdag ember egyben nagyvonalú is, természetesen vannak kicsinyesek is. Szerintem nem mindig van viszony a gazdagodás-vonzás között, de előfordul. Attól, hogy egy szegénynek azt prédikálják, hogy "hát nem vonzod be", nem lesz igaz az, hogy aki gazdag, az mind bevonzotta, vagy mind pozitívabb hozzáállású, ahogy az ellenkezője sem lesz igaz (lehet, hogy megdolgozott érte, lehet, hogy nem). Egy bizonyos mértékig mindenki tehet róla egy bizonyos mértékig meg nem.

A pénzért nem kell mindig megdolgozni, de okosan kell felhasználni, hogy megtartsuk.

A birtoklása, lehet szerencse dolga is, de lehet következetes okos felhasználás is. Egyértelmű válasz nincs rá.

Jó hátszéllel, valami szerencsével, egyedi ötlettel, mindenkinek adott. Viszont, van akinek egész élete során nem adadtk meg semmi.

Lakás, autó már an sajáterőből, Ausztriába járok át a szakmámban dolgozni.

Így a fizetésem negyedét havonta félreteszem, és a hobbijaimra költöm.

Tehát megélhetés és élvezeti forrás.

u.i.: Kijavítva.

Lakás, autó már an saját erőből, Ausztriába járok át a szakmámban dolgozni.

Így a fizetésem negyedét havonta félre teszem, és a hobbijaimra költöm.

Tehát megélhetés és élvezeti forrás.

Biztosan sokan írták már előttem...

Nem akarjuk, de szükségünk van rá, mert az arany után ő a következő értékmérő eszköz, mellyel összevetjük a különböző javak, jószágok értékét.

Viszont az igazán fontos dolgokat nem kaphatjuk meg érte: őszinte szeretet, egészség, több idő...

Messze élsz innen, Dodi.

Én kevesebb megtakarításnak is nagyon örülnék, de soha nem sikerül még elkezdeni sem.

Biztosan vannak, akik esetleg elköltik, mert nem akarnak félretenni, de sokan élünk úgy, hogy csak sokára sikerül egy nagyobb "beruházás" is a ház körül.

A pénz lehet annyira kevés, hogy az életünk műlik rajta, mármint élelmiszer vásárlása. Ha több, de nem rengeteg a pénz, akkor szükséges napi eszköz.

Akinek tényleg sok van, annak már mindegy, minek tekinti. :D

régen mindig azt mondtam hogy ó milyen anyagias vagyok,aztán megismertem párom ő kinevelte belőlem,hogy ne szórjam a pénzt.

Persze fontos a pénz nekem,de az egészség nálam előrébb való!

Ez a véleményem.