Melyik az a házimunka, amit a legjobban utálsz? Amit szívesen kihagynál az életedből? Melyiket szereted a legjobban? (beszélgetés)

Arra mondják, hogy az utolsó fellobbanás.

A nagyanyám is kb. annyi idős volt, mint a Tied. Egy héttel a halála előtt ágynak esett, nem tudott magáról, csak szuszogott. Mindennap látogattuk, egyik nap vittünk sárga tulipánt (a sárga volt a kedvenc színe), mosolygott, örült: jaj de aranyosak vagytok, szép sárga virág!

Mindenki boldog volt, hogy jól van a mama, - de másnap meghalt.

Rengeteg példát tudnék felhozni erről az utolsó lobbanásról, - de azt hiszem ennyi épp elég!

Puszillak Benneteket, jó éjt!

Bizony volt minden hülyeség, - aztán kimaradtak.

Sajnállak benneteket a betegeitek miatt!

Jobbulást kívánok!

Igen, emlékszem, DDD...(macskafarka törli a port)

Mosogatásra ötlet???

A sógorék - mikor volt kutyájuk - kinyalatták vele a tányért - utána: puff bele a mosogatógépbe - 90 vagy 100 fokra (nem a kutyát, hanem a tányérokat), jó, ugye?

Andikám! Most jutottam ide ... lihegek...

Igen, tudom, ott Debrecenben Idősek otthonának nevezték. Na az egy lepra hely volt és ma is az. Tudom. Kosz és ételszag, 4 ember egy szobában, a bácsiknál nincs a falon egy kép, egy kézimunka, semmi dísz, a padló ragadt a kosztól, némelyik ágyban félholt betegek. De volt nem messze ú.n. nyugdíjas ház, talán 1 emeletes volt, erkéllyel, lift nélkül. Ott láttam, hogy fehér köpenyes nők vittek a boltból nekik élelmiszert. Konyha is lehetett, nyilván. -

Ide költöztünk, mert itt lakik a kisebbik fiam és Családja. -

Na, itt is utálok port törölni! És a főzés sem a kedvencem, de azért szívesen megcsinálom, elbabrálok vele, meg néha a sütikkel.

A másik fiam jön szombaton megint. Akarok főzni gulyás levest és palacsintát. Ehhez vásárolnom kell még pár dolgot. Ami azért nehéz , mert délelőtt a férjemhez megyek ki busszal - viszek ki cuccot - délután pedig én megyek kezelésre a hátammal a másik kórházba (csak ott van fizikoterápia). Na : leírtam végre mindent.

mosogatni szeretek a legjobban..

amit kihagynék az életemből az az összes mindenség ami a házimunkát takarja...nem szeretek takarítani..bár meg kell csinálni..de a világ összes dolgát inkább megcsinálom mint idebent a pakolgatást..ide oda tötyörögni..nem az én műfajom..nem nekem találták azt ki.)

amit borzasztóan utálok az a mosogatás utáni elpakolás,hú hogy én azt mennyire gyűlölöm..

Ja, így most már világos!

Köszi, de mondom, jártam sokat öreg otthonba, ott benn feküdtek a súlyos betegek az ágyban, akik mászkáltak, azokat engedték ki és bemenni, akik nem voltak észnél - azokkal nem tudom, mi volt, persze, az nem ilyen otthon volt, hanem ún. Idősek háza, és nem apartman volt, csak egy szoba, ahol 4-en is feküdtek. Keresztmamám Baptista Otthonba ment - nem volt más választása (férje, gyereke nem volt), ott ketten voltak, az ápolók rendesek voltak, szerették Őt.

Köszi a jó kivánságot! Férjem jobban van, erősödött, kicsit már bír járkálni, de nehezen lélegzik, még kapja az antibiotikumot, (a tüdőgyuszi elég nagy kiterjedésű volt).

Szép délutánt nektek. Puszi!

Mi van undu dolog a mosogatóban? Talán a WC-ben, - nem?!

A mosogatóban az ételes edények vannak, olyan ételeké, amiket én főztem és azok nem undu dolgok...

De ha Te így látod... :)))

Hát az bizony nem jó. Nálunk észre sem venni, annyira el van különítve. Persze én lejárok látogatni, mert vannak lakótársaim, akiket illik megnézni. Most 12-en vannak már lent innen. Sorra mennek el...

Van egy 98 éves író-költőnk, nagyon jól tartja magát, minden reggel végigsétál a parkon, elmegy vásárolni, vidám, szeretetre méltó, jókedvű. Nők napján szavalja nekünk a saját versét. Ilyen is van ám!

Rituskám Édes!

Jobbulást kívánok a nagyidnak, - gyógyuljon meg mielőbb!

Miért magas? A kórházi részleg nappalijában ülnek és nézik a TV-t. A lakásukba már nem engedik vissza őket, mert elkóborolnának. A szemben lakó szomszédasszonyom is azért került oda, mert éjszakánként kóborolt. Hozzánk is becsengetett, hogy a férjem zavarja ki tőle a hajléktalanokat, mert elfoglalták az ágyát és nem tud lefeküdni.

Nagyon betegek, nem szabad magukra hagyni őket. Ott felügyelnek rájuk, bent sétálhatnak, de nem tudnak kijönni, viszont még nem kerültek olyan helyzetbe, hogy szünet nélkül nyomják az ágyat. Rendesen fel vannak öltözve, nézik a TV-t, - beszélgetnek is egymással.

Csak azért írtam, hogy innen az apartmanokból kerültek oda, - amíg élnek, az az övék.

Remélem, kicsit jobban van a férjed! További gyógyulást, - jó éjt!

Szia Andikám!

Nem értem, miért ülnek a nappaliban 8-an a kórházi részlegben? Nekem ez magas...

Tudom, hogy vannak olyanok is, akik csak fekszenek, nem kommunikálnak - jártam be én is öreg otthonba, ima órák voltak ott, és segítettünk levinni, akik igényelték ezt.

Nem kívánságműsor az életünk, ez is igaz.

Ma egész nap feküdtem, bevettem a fájdalom csillapítót is - a derekam fájt.

Szép estét, puszi!

Szia Ágikám!

Sajnos vannak emberek, akiknél minden összejön, - ez nemcsak a kor függvénye.

Tegnap meglátogattam az egyik lakót a kórházi részlegünkben (egy emelettel lejjebbi oldalszárny), és bizony legalább 8-an ülnek a nappaliban, akiket az apartmanjukból vittek oda. Többen már csak fekszenek, nem kommunikálnak. Onnan már nem kerülnek vissza a lakók.

Ezt szeretném megúszni, dehát nem kívánságmúsor!

Sokszor puszillak, - jó éjt!

Andikám! Hogy gondolod, hogy haragszom Rád akármiért?? Soha, semmiért nem fogok Rád haragudni! Olyan jót leveleztünk tegnap is, vagy mikor... Mindenki abban hisz, amiben akar!

Nálunk az Édesanyám, és nagyszüleim hittek, férjemnél az Anyósom és Apósom.

Köszönöm, amit írtál - hogy én lelkileg erős vagyok! Mindig erre törekedtem, de azt hittem, nem vagyok olyan.

Jó, hogy írod, hogy ne idegeskedjek...

Kinn volt már lassan az egész Család a férjemnél délután - rettentő rossz állapotban van - sírt is egy sort, a gyerekeknek mondta, hogy velem törődjenek, intézzék a nyugdíjas otthont, menjek el egyedül az unoka szalagavatójára, stb.

Köszönöm a jó kivánságot ( a jobbulást), bár lenne jobban, jönne haza, és használnának a gyógyszerei valamit, mert egyre kevésbé hatnak.

Igyekszem kitartani, persze!

Puszillak!

Ágikám Édes, tudom, hogy haragszol rám a kijelentéseimért, - de hidd el, hogy senkinek nincs megírva semmi! Tudod, nekem ezekről a dolgokról más a véleményem, nem vagyok vallásos, - de nem is hiszek. Azért választottam ketté, mert két különböző dolog, - nálem egyik sem jön be.

Borzasztó, hogy szegény férjeddel mindig történik valami, - már mondtam Neked, hogy milyen nagy szerencséje van Veled, mert Te lelkileg nagyon erős vagy.

Csak ne idegeskedj! Mielőbbi jobbulást kívánok és azt, hogy legyen kitartásod!

Puszillak!

Szia Andikám!

Aki gyorsan meghal, annak, úgy gondolom, a szívével van baj, valami komoly. - Anyai nagypapám, aki mellettünk lakott a nagymamival együtt - szintén úgy halt meg, hogy kiment az OTI-ba (akkor az volt), mondták, hogy minden oké, mehet haza, hazament konflissal, leült a kályhához, be akart gyújtani, sóhajtott egyet és meghalt. Velem beszélt utoljára, én voltam otthon.

Nem lehet tudni, kinek mi van megírva!

A férjem szegény tüdőgyulladást kapott, bevitték reggel mentővel, én előtte rendbe raktam, lázat mértem, adtam be mindenféle gyógyszert, megetettem (vaniliás pudinggal). Betették az intenzívre - tavaly is ott volt. A fiam kijött, nem volt nálam sem pénz, sem igazolvány a buszra, a nagy kapkodásban elfelejtettem. Megfőztem valami gyorsat, kimostam (kézzel is, géppel is), rendet raktam - majd a fiam kivitt hozzá, vittünk neki mindenfélét, ami hiányzott még. Viccelődik, evett is, megy bele az infúzió. Holnap megint megyek, vinni kell kaját.

Szép estét nektek és sok puszi!