Megcsalt!! (beszélgetés)
de ez így van.
valóban a béka segge alatt érzem magam,és valóban elment a maradék önbizalmam is.
ha magammal kapcsolatban minden rendben lenne,már amit magamról gondolnék,més elhinném neki amit mond,miszerint én vagyok a legjobb nő a világon,és csak én csak én,akkor nem lennék ennyire frusztrált.
Az tuti,
félelem?
talán attól,hogy ne nézzen még1x hülyének,és bármi adódik az életben,mondja el.
mayax!!!!hát itt vagy?????
velmi ne a családod legyen már az első szempont!
a gyerek is számít persze, de én csak a gyerek miatt nem maradnék... nekünk kell tudni együttélni vele! vagy nem...
Sziasztok!
Jesszus jól le maradtam!:)
Azon még nem gondolkodtatok, hogy a megbocsátani nem tudás önbizalomhiányból ered?
Nem büszkeséget érzek mögötte, inkább kétségbeesést, félelmet.
látom egy kicsit jobban vagy! tegnap te is lementél a völgybe mi? meg doro is!
nekem a gyászos évforduló tette be a kaput tudom!
persze mindig van valami ami miatt előjön...
amúgy a család rendben?
igen,én is képesnek tartottam magam arra hogy megbocsássak,és angylelkűen továbblépjek,és énleszek a nő,aki mindent elfeled,és a férjem meg kinyalja a seggemet.
De úgy érzem ez nem megy,valószinűleg a büszkeség miatt,meg a fájdalom miatt.
pedig nekik ez lenne a döfés igazán,akkor éreznék szarul magukat,ha vidámak,feledők,és kurva jók lennénk....de a vagdalkozással maximum azt érjük el,hogy még ők lesznek magas lovon,mert ők megbánták,bocsánatot kértek,mi meg milyenek vagyunk,és még ők vannak megsértődve,holott,ez a minimum amit érdemelnek.
még ha a ló is megbotlik,pedig 4 lába van,akkor is.
sajnos nem tudok ilyen lenni,de próbálkozom.Már a megbocsájtással,és azzal kedves aranyos nem kérdező,és nem kételkedő,bízó feleség legyek......
ok, fogjunk össze, azt csapkodjuk meg őket. Tudom, megint csak az erőszak...:)
Szia Gabócica.
:D:D:D:D
talán össze kellene fognunk,és egyenként megkereseni a kurvákat,és megalázni,megkínozni,feldarabolni,és elégetni...:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D
sziasztok okoskák!
doro szívemből szóltál! én sem akarok így élni!
tudjátok az van,hogy hozzámész valakihez,minden oké,bíztok egymásban,aztán kiderül hogy megcsalt...tudjátok,ez mindnyájunkkal megtörtént..
nos,azthiszem ezt soha nem fogjuk tudni megbocsájtani,és soha nem fogunk tudni túllépni rajta,bármennyire is szeretnénk,és próbálunk uralkodni rrajta.
Ez örökösen ott lesz bennünk, a meg nem értése annak miért aláztak meg,ha nem akartaka a msáiktól semmit.
érthetetlen és felfoghatatlan.
Úgyhogy nekünk lehet tényleg az lenne a megoldás,hogy otthagyjuk a francba,aztán új életet kezdünk.
Akkor se lenne könnyebb az elején,de idővel biztosan.
Legalább nem lenne mindennapos a veszekedés, akiborulás,a rossz érzések,vége lenne.
Egyék meg ők amit főztek.Mi szenvedünk az olcsó kurvák miatt,és amiatt hogy a férjünk egy tetű volt?!
ők meg megkapták azt mi nem teszünk semmit?!
a legrosszabb amit tehetünk,hogy megalázzuk magunkat,és összetörten állunk előttük a kérdéseinkel és a fájdalmunkkal.Nem értik min szenvedünk,hisz nekik semmit nem jelentett.De ha így van miért is csinálták?!
egyszóval legszívesebben összepakolnék és elmennék a gyerekekkel együtt,úgy hogy azt se tudja hol vagyunk,talán megérezné hogy mit veszített...de így,az örökös szembesítéssel és vádaskodással semmit nem érünk el,csak azt,hogy még ők lesznek a szegény férjek,akiket cseszeget az asszony,és nem érzik a fájdalmat,mert nincs miért.
igazából nincs semmi baj,nem vesztünk össze,de igazából nagyon elegem van,hogy 33 évesen (leszek
22-én) ott tartok mint egy 80 éves kiégett öregasszony.Nem ezt vártam,nem így gondoltam.
Tudom a megbocsájtás a legszebb tulajdonságunk,de azthiszem ez sohasem fog menni,maximum idővel végérvényesen kiábrándulok mindenből,és mindenkiből és le fogok tojni mindent,holott lehetne még jó pár boldog évem.
De az a helyzet bármennyire is áltatom magam és bármennyire is szeretném elfelejtnei ez nem fog menni,mert nem vagyok az a típus,és feletébb felbosszant az,hogy ezt megtette velem az aki nem szexörült,és nem csapongó típus.
Mondani bármit lehet,de valóban igázából megbocsájtani....hát nem tudom.
A levegőben,egy mondatban,egy filmben,egy dalban, mindenben ez lebeg,és mindenről ez jut eszembe,ha akarom,ha nem.
Vannak jó napok,amikor bújok,és bújik,és azthiszem jaj de jó,de sajnos ez nem tart sokáig,és bizony az az igazság hogy csak szenvedés,és kínlódás az egész életem.
de én nem akarok így élni,nem akarok egy büdös,vén,magányos,kívános,szatyor miatt szenvedni,és amiatt sem,hogy mert drága uraság szarul érezte magát,így oldotta meg,ahelyett hogy beszélt volna velem,és elmondta volna mi bántja,elmondta másnak,amit más ki is használt.
Mindegy.most ez kijött,bocs ha valakit megbotránkoztattam.
szia mi történt?!
(bár én sem voltam semmi..8) )
na, akkor elmentetek aludni?
jó éjt, megyek én is!