Második randi (beszélgetős fórum)

Látom magam a szerelmemmel, a gyerekeivel és közös gyerekekkel. Ez a remény.

Ugyanakkor az is lehet, hogy kitartok, aztán 10 év egyedül maradok, és rájövök, hogy már túl késő mindenhez, pl, hogy új családot alapítsak.

nem hülyeség.

Anyám pl. azt mondja, hogy ha ő öreg és beteg lesz, otthonba akar menni. Nem akarja, hogy ránk legyen szorulva. Nem akar nekünk terhet. Ebben is van valami. A kiszolgáltatottság sem jó.

Szépeket ír Neked Valaki (ismerem is a stílust, a gondolatokat, csak még nem jöttem rá, hogy ki az, de) tudok vele azonosulni teljesen.

"nem bánatra születtünk

arra minek?

boldogságra, örömre...

az érintés szépségére " ... így van, nagyon is... :)

...valamiképp pedig rendbe kell tenni előbb vagy utóbb szerintem... mivel ez se okozhat boldogságot, csak feszültséget...

Néha én is gondolok betegségre... ha valaki beteg lenne a szeretteim közül, teljes testtel, tiszta szívvel mellette állnék, ha én lennék olyan beteg, aki igazán szeret, azokat elhajtanám magam körül... bárhogy, gonosz lennék vagy nem tudom, de nem akarnám, hogy mellettem legyenek... néha eszembe jut... :/ ... ez is jóóó hülyeség...:)

- Nagyon nehezem bírom mostanában A. hiányát. Állandóan virtuális randizom valakivel, hogy ne fájjon, hogy túl keveset tud velem lenni. Szörnyen rossz vagyok?

- Szerintem a szerelem hiányát viseled nehezen...

Nem vagy rossz. Érintésre vágysz, amire mozdul

a belsőd és nem akarsz olyan érintést, amire

néma marad vagy tiltakozik is netán a tested.

Értem.

A megoldást nem tudom...

- Ismersz... ez így igaz...

- Én is ilyen voltam, azért tudom milyen

ez nem lehet bánat, édes Virágom

nem bánatra születtünk

arra minek?

boldogságra, örömre...

az érintés szépségére

mert az embernek az ad szépet

és az állatok jó részének is

de azt hiszem ez már viszont az ember bűne...

na jó most nagyon leegyszerűsítettem

mindegy:-)

a szerelem, ajándék

az élet egyik legcsodásabb ajándéka

és talán épp azért olyan illanó...

azt is tudom ritkán adatik meg

lángolások, varázsok többször

az is szépséges

de az elbájoló varázs ami mélyen

egész lényünkre ül, az ritka kincs

ha megadatik meg kéne becsülni

és nem erőszakkal kivájni magunkból

bármiért is...

Azt, akit mindenki más lát bennem, rajta kívül. :)

Nem, már előtte is, csak... megváltoztam és másra vágyom.

Talán, ha lett volna gyerekünk más lenne, akkor nem kockáztatnék.

Nehéz választani a szerelem és a gondoskodás közt. Úgy tűnik, mintha nem lenne választásom.

De a szerelem olyan ritka.. az igaz szerelem - én tudom mi a különbség - hogy nem szabadna kivájni magunkból semmiért. Próbáltam kivájni, aztán elfogadtam, hogy éppolyan gyarló vagyok, mint más. :)

Ki vagy? Kit kellene látnia?

A betegsége hozta ki azt, hogy jó "keresztény feleséggé" tegyen?

Kemoterápián volt.

- nem mindent szó szerint írtam.

Nem tudom, mit tennék... mivel én is olyan vagyok, hogy aki saját hibáján kívül szorul rám (beteg) nem hagynám magára, mellette lennék... de azt hiszem szó szerint mellette, valószínű éles váltást venne az életem, és utána már róla szólna... és megpróbálnám megtalálni magam, az életem célját abban, hogy szükség van rám. Azt hiszem...

Azt írtad a párod beteg... milyen beteg... mennyire beteg?... pl. a cukorbetegség, a magas vérnyomás gyógyszerrel simán élhető, kezelhető... azt nem olyan jellegű betegségnek tartom, ami miatt feláldoznám az életem.

Igen, nagyon igazad van.

Őrlődöm a kötelességtudat és a saját vágyaim között. Mert azt tanultam, hogy mások érdekét helyezzem az enyém elé. És itthon van rám pillanatnyilag nagyobb szükség. Legalábbis úgy látom. És ilyenkor a háttérbe szorulok. És amikor azt mondom én nem számítok... na akkor szoktak kiakadni mások.

Kaptam:

"milyen is ez

most elvileg nem vagy egyedül

és tán mégis jobban mintha egyedül lennél

fényre törekedni az élet rendje

de ez szinte mindig csak mások "élete" árán lehetséges

szűk a világ....

édesem, nem vagy ápoló apáca

ha kegyetlenségnek tűnik, hangzik, akkor sem

de ha az akarsz lenni, természetesen lehetsz

de akkor valóban az legyél

semmiben nem jó a töredék

hisz minden és mindenki a teljességre született

igaz, tán senki sem éri el

de mégis

nem tudom

semmit sem tudok

csak azt, hogy az élet elillan

és egy idő után a determináló erősödik fel

valami különös rend?? folytán"

Tegnap is beszéltünk róla, hogy jó barátom, de nem érzek többet. Nem hajlandó kompromisszumra, pedig vagy 3-féle variációt felvázoltam.

Az új szerelmem már tudom, hogy biztos, bár nincs olyan, hogy biztos, hisz azt ami most van, én sem így terveztem.

Nem kényelmes így, azzal szeretnék lenni, akit szeretek.

Azt nem várom...

A megoldást keresem. Csak nem egyszerű.

Mondtam, azt is, hogy attól még vigyáznék rá.

Felelősnek érzem magam.

Ez teljesen igaz, ha feleségnek nem is, de barátnak megmaradhatnál neki.

Nem attól félsz inkább hogy az új szerelmed még nem biztos dolog? Vagy eszedbe sem jutott még hogy elválj? Végül is vannak akiknek az ilyen kapcsolat is teljesen kényelmes és én ezt megértem...