Apró örömeink (beszélgetős fórum)

Mai apró örömem.

Befejeztem a kávémat, mielőtt kihűlt. Valahol el kell kezdeni. Folytatás következik.

Pontosan így van.

Szerintem az, hogy szabadidőben, esetleg szabadság alatt mit szeretünk csinálni, nagyban függ attól, hogy milyen a munkánk. Ha évszámra mások ügyeit, bajait intézgetjük, nem vágyunk arra, hogy megint tömegeket kerülgessünk fesztiválon, vásárban, akárhol... netán még ott is ugyanezen emberekkel találkozzunk. Számomra az az ideális, ha kihúzom a telefont, csengőt, bezárkózom és valami szépen olvasok. Alszom, kreatívkodok, amihez éppen van kedvem. Valahol muszáj leereszteni, kiereszteni kicsit :)

Tudod, az a stressz, hogy minden időben készen legyen, finom legyen, jól érezze magát, közben figyeljek is rá…aztán rájöttem, hogy ez csak nálam szokás. Más igazából szarik rá, hogy nekem is ugyanolyan jó legyen. ;)

Szóval ez ennyi vót!

Igen, én is annak a híve vagyok, hogy inkább menjünk enni valahová. Ja, imádom a kanapén döglést. Most is azt teszem. 😎

Buli? Holnap megyünk, azt nagyon várom! De gondolom elég lesz pár évig ismét! 😀

Mindenki "öregszik". A tegnap született feje fölött is elszállt már egy nap, egy nappal közelebb van a véghez...😀

Az "egyedül lenni" nem egyenlő a kanapén dögléssel... Vagyis...biztos van, akinek ezek ugyanazok.

Nem vagyunk egyformák! Szerencsére.

Ez a változás NEM antiszociális!!!

Szerintem amikor az ember megbékél a sorsával és megtalálja a maga hétköznapi örömeit is, akkor már nem keresi a "jótékony, eltakaró zajt", a felhajtást.

Nekem bőven kijutott, hogy mások boldogulására törjem az időmet, erőmet... Eljött az idő, hogy magamat is előre vegyem, a magam tempójában, lazán, odafigyeléssel, "ahogy a csillag megy az égen"...

Szerintem normális és bölcs a te fordulatod is. :)

Öregszel, ha többre értékelsz egy estés otthoni döglést a kanapén, mint bulit 🤣

Én inkább beülök valahová enni-inni-dumálni, mint az itthoni vendégváró felhajtás. Ha megszállni szeretne, foglaljon szállást! Mi sem alszunk nála.

Mostanában megfogadtam, hogy nem fogadok senkit. Eddig vendégszerető voltam, de valami megszűnt létezni bennem. 😀

Én sem járok senkihez. Hú elkezdtem nagyon antiszociális lenni, pedig nem jellemző. Megint az egyedül lenni jó korszakomat élem. Szóval nem hívok vendégeket, pedig lesz nálunk fesztivál a városban. Most az a mottóm: maradjanak otthon! 😅

Kétszer öröm a vendég! 😊

Amikor megérkezik és amikor elmegy. 😊

Egyszerűbbre kerekedett a délelőtti tervem, mint ahogy azt előzőleg kis pánikkal túlképzeltem.

Juhééééééééééé!!!!!!!!!!!!

Megvolt a szeretet-csomagos látogatásunk.

Megnyugtató, még ha az élet árnyékosabb oldalán is telt.

Több személyre, több napra, többféle ételt készítettem.

Közeleg az idő, amikor már nem tudom ezt megtenni.

De most még -ha kipurcantam is-, sikerült. :)

Tegnap elkészítettem az egyszerű, slafrangos blúzt!

Ma pedig 3-t vettem barátságos áron - amelyeket sajnos kicsit korrigálnom kell majd.

Kicsit utolértem magamat. :)

De a szabás-varrásra már megint nincs erőm, motivációm.

Felfedeztem egy kis varrodát, ahol akár 8-10 XL-es ruhák kaphatók, varrathatók elfogadható áron.

Ezer éve a szemem előtt van, de amig be nem mentem, én azt hittem, hogy cipzárcsere, nadrág felhajtása a fő profil... (Mert úgy kezdődött és az új kiírás óta nem olvastam a molinójukat.)

Végre betelt a gyerekemnél a munkahelyi pohár és készen áll a váltásra! Csak akkor tud más irányba lépni az ember, amikor már elment a falig, addig hiába is beszél neki más.

Adja Isten, hogy sikerüljön!