Lelki támogatásra vágyók ide gyertek! (nyílt klub)
Szeretnék csatlakozni ehhez a klubhoz!
Jajj Istenem..
Mi baja van???
Szép estét!
Lazulás megtörtént, botrány is. Elmondtam, hogy ha ágyrajárónak érzi magát, a háztartási gondok sem az enyémek. Szerinte besavanyodott, irigy, féltékeny, pszichológiai eset vagyok. A szerencsétlen életemet rajta verem le. Most kitört belőlem, ezt talán akkor kellett volna mondania, amikor pénzt kért. Neki is elrontottam az életét, mondja. Valóban, de 15 éve időt, pénzt, energiát nem kímélve segítettem önálló életet élnie.
:((
Pihend ki magad! :) probalj meg lazulni a barlangban
Sziasztok
Én is tiszt ideg vagyok :(
Majd írok bővebben :/
Szép napot Neked is!
Az összeroppanás szélén állok. "Menekül, bujkál" tőlem és a problémák elöl a gyerek. Megérkezik, megfürdik és megy. Ezzel biztos nem oldódik meg a helyzet(e). Pénzét, energiáját a mindenki másnak való megfelelésre fordítja. Elérkeztem a mélyponthoz, úgy érzem nem tudom tovább tolerálni. Nem arról van szó, hogy nincs hol aludnia, mit ennie és ezért kell segítenem. Nem bírom/akarom a maradék energiámat arra fordítani, hogy biztosítsam a hátteret, hogy villogni tudjon. Nyugdíj mellett dolgoznom kell, hogy fizessem azt a hitelt, amit neki(k) adtam. Ha leesek lábról, a nyugdíjam a rezsire, gyógyszerre és a törlesztőre éppen elég.
Szép napot nektek!
Hogy vagytok?
:))
Én is már a legapróbb jelekre felfigyelek..
Szép estét!
HiroFuture!
Mintha csak magamról olvasnék. Én is sokat aggodalmaskodtam, hogy nem akarok úgy járni mint anyukám. (4 babát elvesztett mire mi ketten a nővéremmel megmaradtunk.) Aztán azt vettem észre, hogy azon aggódok, hogy én sosem leszek jó anya, mert biztos meg tudom-e majd adni a gyerekemnek amire szüksége lesz? Észre veszem-e majd a legkisebb jelét is annak, hogy beteg vagy egyáltalán el tudom -e majd őt látni...
Tudod, minél többet rágódsz ilyesmin annál biztosabb, bekövetkezik. MOST FIGYELJ!!!
TE NEM VAGY EGYENLŐ ANYUKÁDDAL. Tudatosítsd ezt magadban. Te egy egyedi lény vagy saját döntésekkel. Dönts el, hogyan akarsz élni és ennyi. Aszerint élj, és ne annak a rabságában, hogy milyen nem szeretnél lenni. Ne cipeld azt a súlyt amit ezzel anyukád rád pakolt. Tedd le! Hidd el felszabadultabb leszel és jobban tudsz majd koncentrálni a SAJÁT életedre.
Nagyon sajnálom :(
Az a kutya a párom kuytusa :) ő ápr.21-én lesz 4 éves :)
Nekem is van kutyám, aki 10,5 éves. Naplómba róla is rakok majd ki képet.
Voltak más problémák is anyával de erről nem szeretnék beszélni..
Igen a pszichológussal ez a baj hogy nagyon drága :(
Sziasztok
Én attól félek hogy a gyermekkori lelki traumák kihatással lesznek a felnőtt koromra.
Minden álmom hogy anyuka lehessek de félek hogy olyan leszek mint anyám...
Anya egyedül nevelt így mindig dolgozott, hazajött aludt, majd munka-alvás... mi is bele estünk ebbe a csapdába.
Nekem tudom hogy egy pszichológusra lenne szükségem...vagy nem tudom..
Problémás az biztos. Ilyen korban meg már nehéz is változni, de nem lehetetlen.
Hidd el, hogy a sport meg hasonló dolgokat amiket csinál csak menekülés neki. Nem akar tudomást venni a dolgokról. Komoly segítségre lenne szükségetek. Ne vedd tapintatlanságnak, de egy picológus akivel tudnál/tudnátok beszélgetni, jobban látja a dolgokat mint kívül álló és tudna segíteni, ha te is meg a fiad is hajlandó erre. Nyitottnak kell lenned arra, hogy ne azt lásd amit eléd tesznek (lásd fiad "nemtörődömsége"), hanem azt is ami mögötte van!!!
Köszönöm szépen.
Már nem tudok új életet kezdeni. Végig gondoltam az életemet, saját döntésem 2 volt : egy rossz házasságba menekülni, és felelőtlenül gyermeket vállalni.
Tudom, neki is vannak sérelmei, úgy érzem komoly erőfeszítések ellenére sem tudtam kompenzálni.
Nem azért lakik nálam, hogy segítsen, hanem azért mert nem tud/akar albérletet fizetni. Mondta is, hogy neki is rossz, hogy itt kell lakjon. Nem tudom mennyi a fizetése, olyan 150-200 ezer, ledolgozott órától függően. Nekem ad 30-40 ezret, ez éppen a háztartási költségek rá eső része szűken. A többi szórakozás és sport. Havi 40 ezer forint törlesztést fizetek arra a személyi hitelre, amit még a házassága alatt vettem fel, nem egyszer 2-3 havi lakásrészlettel voltak megcsúszva. Erre egy hangot nem mondott.
Szép napot!
Én is tapasztalok olyan megnyilvánulásokat felém a családomtól, amik nem szeretetből fakadnak.
De mondok egy fura dolgot. Erre nemrég jöttem rá. Nagyon sok ember úgy van vele, hogy nem akar érzelmileg csalódni a másikban és inkább az ellenkezőjét teszi, mint amit valójában érez. Én ezt saját magamon és a környezetemben is naponta tapasztalom. Nem tudják feldolgozni az őket ért hatásokat, legyen az jó vagy rossz. Ilyenkor dühösek, ingerültek, akár agresszivak is lehetnek, vagy csak egyszerűen ki akarják ezeket zárni az életükből mintha nem létező dolgok lennének.
Én is sokszor megkaptam gyerekként hogy mért nem vagyok olyan mint nővérem, meg ha nem tanulok rendesen állami intézetbe tesznek. Ez mind azt mutatja, hogy a szülő nem meri vagy nem tudja kimutatni a szeretetét a gyerek felé. Anyukám nemrégiben sírva elmodta, hogy sajnálja, hogy nem volt olyan szülőm amilyennek lenni kellett volna. Nem foglalkozott velünk annyit amennyit kellett volna. (Értem et alatt, hogy nem beszélgettünk, csak a rohanás meg a munka...) Én is megsínylettem ezeket az időszakokat, mert belemenekültem rossz dolgokba, még felnőttként is. Aztán mióta új életet kezdtem, helyre raktam magamban ezeket a gyerekkori sérelmeket. Mikor ezt elmondta nekem a telefonba egy beszélgetésünk alkalmával én annyit mondtam neki, hogy engedje el ezeket a sérelmeket, én jó helyen vagyok. Ne rágja magát folyton ezeken. Egy fontos dolgot megtanultam tőle. Hogy mindíg minden szar helyzetből van kiút.
Javaslom próbáld meg te is férre tenni a sérelmeket, mind anyukád, mind a fiad terén.
Bele telik kis időbe, de hidd el megéri, mert máshogy fogod látni a dolgokat. Nem szabad hibáztatni másokat semmiért. Mi döntésünk mit miért teszünk. Gondold végig az életed történéseit. Többféle szempontból is vizsgáld meg őket. Dobd ki a hozzá fűződő érzéseket.
Lehet nem az a megoldás hogy elküldd a fiad, hanem hogy maradjon és segítsen téged.
Erre nem gondoltál, hogy ezért megy vissza? Csak neki is vannak sérelmei, fel nem dolgozott eseményei a múltból és ezért nem viselkedik úgy.
Sok sikert hozzá és kívánom hogy javuljon köztetek a kapcsolat.
További szép napot! ;)
Szép napot!
Közel egy éve költözött megint hozzám. 3 évig külföldön dolgozott, ehhez is nem kevéssel járultam hozzá. Egy csoportban megismerkedett valakivel, hazaugrott személyes találkozóra és úgy érezte, megtalálta az igazit, 2 hét múlva hazaköltözött. 3 hónapig minden hétvégén közös sportprogram szerte az országban, majd ejtette az illető. Karácsonykor visszaédesgette. Úgy látom ez az út nem vezet egy önálló élet kialakításához. Ahogy írtam, kettős nevelés volt, amit nem engedtem, vagy feltételhez kötöttem, a nagyanyja megengedte/megvette. 12 éves volt, mikor megtudtam, két csapásiránya volt: anyád azért beteg mert te vagy, a másik, ne mondjuk meg anyunak. Mai napig hárít, ha bármilyen problémám van. Közel 1 év alatt kétszer elmondtam higgadtan, finomítva, hogy milyen helyzetben vagyok. Bizonyítási/teljesítmény kényszere lehet. Csak az számít, mit látnak az ismerősök, sporttársak.