Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Cikkek » Hobbi & Otthon témák » Kutya-cica dilemma cikk

Kutya-cica dilemma


Először is nem fogok állást foglalni (senki ne vegye zokon a címben szereplő sorrendet) abban a feszegető témában, ami már évek sokasága óta foglalkoztatja az emberek millióit: a kutya vagy a macska, avagy a macska vagy a kutya az ideálisabb háziállat. Ugyanis én speciel a kutyákat és cicákat ugyanúgy szeretem, mondjuk kutyám van, de egyébként sem erről kéne rizsáznom, hanem végre a lényegre térnem...

Mivel ez egy olyan cikk lesz, ahol én magam sem tudom, melyik állást foglalom inkább ezért egy kicsit kuszának tűnhet első olvasásra. Hát először is kezdjük a kutyákkal: szóval azon felül, hogy tüneményesek, a 140 ezer éve háziasított haverjaink még ezen kívül tökéletes házőrzők is. Amennyiben panel lakásban élünk legcélszerűbb az aprótestű szőrcsomó tartása (ebben az esetben a bolognese-ről, westie-ről és társairól beszélek), akit rendszeresen kell etetni (igen, itt is megemlítem, de higyjétek el, én humánus típus vagyok; kertes házi kutyák is esznek) pisiltetni, futtatni. Mert hát azért egy panelban nem egyszerű lefutni a szokásos napi 820 kilométerüket, ami természetesen csak a napi alapszükséglet, mert a boldog kutya életéhez nem elég egy mértékletes mennyiségű kocogás, főleg ha vizslákról van szó (higyjétek el nekem...vizslám van) többek között).

Aztán ott van, hogy hogyan viszonyul a vendégekhez. Hát ez kényes téma, ugyanis a szobakutya vagy félénk, vagy nem. Meglepő, de igaz. Amennyiben félénk gond egy szál se, elmenekül, hogy aztán a vendég távozása után 26 órával később megtaláljuk az ágynemű tartóban behúzott füllel-farokkal, hatalmasra nyitott barna szemekkel, amik épp azt mondják, hogy "gazdi, léééci többet ne engedd be ezt a nénit! Túl nagy a keze!". Vagy van a másik típus, aki a vendég érkezésétől a vendég távozása utáni 26 órán keresztül mindenkit megugrál, végignyal, hogy aztán teljesen kimerülve a nap fáradalmaitól ledőljön egy kicsit a gazdi kedvenc fotelére. Ahova mellesleg tilos a kutyának feküdni.

De a boldog eb ezt honnan tudná? Így hát kellemes tudatlanságba alszik egészen addig a momentumig, amíg meg nem érzi a konyhából kiáramló frissen sült szalonna illatát...amit még véletlenül sem neki szántak...legalábbis a gazdi így tudja...

Akkor egy kicsit említsük meg a méltán könnyebb helyzetben lévő kerti garázdálkodókat, tudományos nevükön, minden zöldet kiásókusz kutyakusz. Igen, a gondtalan gyermek (khrmm...kölyök) éveiben az angyalian tágra nyitott szemű, de korántsem angyali viselkedésű eb TÉNYLEG MINDENT kiás, amit csak lehet. Ezt a viselkedés formát vagy békén hagyjuk, mondván majd kinövi, vagy tépjük a szánkat -és hajunkat ezerrel, míg az egyetlen drágaságunk a háttérben épp az új 6 méteres tujával távozik a hátsó kertből, egyenesen az előkertbe, hogy az éppen kiásott lyukba szépen belehelyezze a gyökerestül-tövestül kirángatott szerencsétlen zöldet. Hát ezt a kort túl kell élni. Nincs mit szépíteni. Ez van, készüljünk fel rá. (C'est la vie...avec les chiens...)

De az aztán következő évek! Maga a Kánaán! Ő a megtestesült Tökély: Házi Testőr (amennyiben nem egy jámbor kezit-csókolom-kutyusnak lett nevelve!), aki ha kell meg tudja magát sétáltatni (főleg szilveszterkor). Emellett kiszolgálja magát a hűtőből (nyitott bejárati ajtó=öngyilkosság.vagy legalábbis a biztos kutya-általi hűtőkiürítés.), megugatja a szomszéd nénit, és megnyalogatja azt az aranyos harisnyás fejű bácsit, felkergeti a póznára a postást, a szerelmes levéllel a kezében, de ha véletlenül sikerül a postásnak eljutni az ajtóig, akkor is biztosítja számunkra házi kedvencünk a teljes levél-megsemmisítést. Nehogy az ellenség megtudjon valamit. Emellett hosszúszőrű ebeknek napi kozmetika, fodrászat, pedikűr-manikűr (na jó az igazából nem...csak fodrászat), rövidszőrű barátaiknak télen hosszú ujjú kabátka, rózsaszín felöltővel, sárga bundás kapucnival, hozzáillő skótkockát topánkával.

A másik a póráz dilemma. Pórázzal a kutya nem hagy nyugtot. Póráz nélkül a szomszéd (amennyiben egy hatalmas farkasod van, és póráz nélkül sétáltatod; megértem a szomszéd felháborodását, de egy apró póráztalan pincsi kölyöknél a hisztis szomszéd inkább vicc...).

Ha elmész valahova a kutya, ugat. Ha hazajössz, ugat. Ha felhúzod a redőnyt, ugat. Ha leereszted, ugat. Ha éhes, ugat. Ha kaját kap, ugat. Ha jön valaki, ugat. Ha megy valaki, ugat. De ő így beszélget..

És akkor a cicák. Hát nem tudok róluk igazán sokat mondani, csak azt tudom, hogy nekem még nem volt egy sem, csak egy képzeletbeli, akivel nagyon jóban vagyok, Maszatnak hívják (vagy Moszatnak-hangulatfüggő). Perzsa cica, hosszú szürke bundával, pedig mindenki óva int a perzsáktól, a sok hulló szőr miatt. Hiába magyarázom, hogy a képzeletbeli macsek nem piszkít annyit, mint az igazi... Na most tényleg. A barátnőm macskája egy igazi nőstény cica: amikor megkapták egymást, a cica elég félénk volt, semmit nem mert csinálni. Aztán ahogy nőtt egyre "nagyobb lett a szája", előbb csak egy kicsit követelőzött, meg undokoskodott, ha nem kapta meg amit kért, volt vele probléma bőven. Aztán jött a nyár, barátnőmék utaztak, mire hazajöttek a cica rögtön rátapadt a lányra, le se szállt róla. Aztán fokozatosan vált el Tőle, majd egy újabb gazdimentes hét, újabb ragaszkodási hullám. Azóta ilyen se veled-se nélküled viszonyban vannak. De jól megvannak!

Hát sajnálom nincs még sok cica tapasztalatom, de ígérem,amint lesz igazi Maszat, rögtön írok egyet róla is!

Addig is várom a véleményeket, ki melyik házikedvenchez ragaszkodik inkább!

Köszi, hogy megtiszteltél most is figyelmeddel! Jó cicázást-kutyázást-hörcsögözést!




Írta: 6f773a273c, 2009. február 12. 11:03
Fórumozz a témáról: Kutya-cica dilemma fórum (eddig 32 hozzászólás)

Ha ez a cikk tetszett, az alábbiakat is ajánljuk figyelmedbe:


Minden jog fenntartva © 2005-2021, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook