28 éves történet

Származásom szerint erdélyi vagyok, először 1980-ban látogattam először Magyarországra. Akkori véleményem a magyarokról, kedvesek, okosak, intelligensek, mosolygósak, segítőkészek.” Én is ilyen szeretnék lenni”, fogalmazódott meg bennem, tőlük csak tanulni lehet. Azóta sok változás történt, hol vannak azok az emberek?

Azokat a magyarokat szeretném látni, akiket akkor. Kimegyek az utcára és mindenütt szomorú, folyton panaszkodó emberekkel találkozom.

Történt, hogy 1998-ban átköltöztünk, férjem kérésére, aki már előtte nyolc éve itt dolgozott. Első munkahelyemen találkoztam először a szeretet szóval. A lányok arról beszéltek, hogy a főnök mivel jelzi, kit szeret. Ezt nem értettem, miért kéne, engem szeressem? Addigi ismereteim szerint a munkahelyemen az emberek tisztelték egymást, szeretni otthon a családjukban szerettek.

Másik munkahelyemen is találkoztam ezzel a jelenséggel, idő kellett, amíg megértettem, hogy az emberek szeretet hiányban szenvednek.

Mégsem értem bárhol megfordulok csak a piszkálkodás és egymás ócsárolása megy.

Mindig ügyelek arra, hogy cselekedeteim tartalma, amennyire tőlem telik, legyen pozitív. Törekvésem folyamatos, minden körülmények között odafigyelek, mégis sokszor szemrehányást teszek magamnak, ha mégis negatív a cselekedetem.

PÁL LEV.A KOLOSSÉBELIEKHEZ 1.

20. És, hogy Ő általa békéltessen meg mindent Magával, békességet szerezvén az Ő keresztjének vére által; Ő általa mindent, a mi csak van, akár a földön, akár a mennyekben.

PÁL LEV.A KOLOSSÉBELIEKHEZ 2.3.

14. Mindezeknek fölébe pedig öltözzétek föl a szeretetet, mint a mely a tökéletességnek kötele.

Kellemes, békés napot kívánok minden kedves olvasónak.