Kíváncsiak klubja (nyílt klub)

Szia! Igen. Öt éve élünk együtt és nagyon jól megvagyunk. Már nagyon szeretnénk gyereket, de sajnos nem lehet. Már voltunk orvosnál. Mind a ketten egészségesek vagyunk és még sem jön össze.

Szépséghiba?

Szerettem olvasni a boldogságodat!! Irigylésre méltó:)) Bár most már én is az vagyok, egy kis szépséghibával...:)

Mit is írjak neked?! Megdöbbentett ami veled és a gyermekeddel történt. Alig tudok szóhoz jutni. Az a csoda, hogy nem őrültél bele. Hogy ideges vagy?!..Háát még szép!!!!Hogy tudsz egyáltalán uralkodni magadon?? Már értem miről beszélsz..Az nagy dolog, ha egy megértő társ melletted áll ilyenkor. De ez elvárhatő tőle ha már a társad, nem?:))) Hogy nincs munkád az még magában is elég szörnyű, hát még így, még ki sem tudsz kapcsolódni egy kicsit.

Jöhetne már a tavasz! Olyan szürkék ezek a napok!

Vendégem jött bocsi

:):)

Hát szoktam az is lenni, én idegileg eléggé kivagyok a betegségem miatt,és sokszor pánikolok miatta és szegénynek egész nap ezt kell hallgatni. Nem mintha zavarná,mert segít nekem ,meg velem van,de én nem tudnék együttélni saját magammal. :)

hahaha van önkritikád:)) Hisztis vagy ? Nekem azt mondja a párom, hogy még ilyen hisztis nővel életében nem találkozott..:) Hozzáteszem: ő százszor hisztisebb nálam.

Pedig aztán velem sem lehet könnyű együtt élni, azon csodálkozok hogy van olyan ember aki tud. :)

Ez így van. Az ember az évek múlásában sok mindenben változik, de hogy hogyan formáljátok az életeteket az csak rajtatok múlik. Ahol erős a lelki kötelék ott minden sokkal jobban megy. Néha az élet próbára teszi a kapcsolatot, de ha bizalom van nem lehet megingatni. Ez nagyon jó, hogy nálatok így van.

Azért nem jobb, mert elég sok súrlódás van benne, de ez nem azt jelenti, hogy ő az oka. Azt hiszem mindketten kivagyunk egy kicsit idegileg. Ő nagyon sokat dolgozik, ő azét ideges, én meg egész nap itthon ülök azért...ráérek gondolkodni a nyomorúságomon. Igen örülök neki, mert amikor az életem legborzalmasabb időszakát éltem át mellettem volt és kitart mellettem a mai napig is. Pedig nem könnyű velem hidd el. Ennyi röviden...Hogy érdemlek e jobbat vagy sem azt nem nekem kell megítélnem.

Igen,és tudjuk hogy mi egymásnak lettünk teremtve, mert az első pillanattól kezdve annyira egy húron pendültünk, hogy nem lehet elmondani. Olyan szoros kötelék van közöttünk, hogy semmi sem választhatja szét. Tudom ez most úgy hangzik, hogy a fiatal lányka még nem tud semmit az életről, és azt hiszi örökké fog tartani, de nem így van. De felesleges erről beszélni mert ezt úgyis az idő bizonyítja be. És ha én egyszer megtaláltam a másik felemet, a lelki társamat akkor azt nem adom semmiért.

Az jó, ha ennyire közel vagytok lelkileg, talán ez a legfontosabb. Csak az a különbség, hogy a szerelmet, a megértő társat (ha szerencséd van) akkor találhatsz. Persze, most te nagyon szereted őt és el sem tudod képzelni az életedet nélküle. Ezt megértem, de ez akkor is így van. Nagyon sok lánynak sokkal több fiú volt már az életében mint neked. Azt hiszem te szerencsés vagy, hogy sikerült elsőre megtalálnod az igazit.

Igen,de megértelek. Nekem az egyetlen lelki társam a párom, ő a legfontosabb az életemben, ha őt elveszíteném, lehet hogy nem gondolkoznék rajta, hogy most mi lesz velem, és utána mennék. Hát igen ha az ember elveszti azt amiért él, akkor már nincs értelme az életnek. Mert azt az örömet ami addig volt, azt már nem kaphatja meg sehol.

Képzeld, amíg a gyermekem volt nekem addig szinte rettegtem, hogy nehogy valami történjen velem és ne tudjam a gyermekemet felnevelni. Az nem lehet, hogy egy gyereknek ne legyen anyja. Ez nevetségesnek tűnik, de így volt. Most viszont szinte várom a napot, hogy mehessek utána. Ez meg szörnyűnek hangzik ugye? :)

Igen, már sokszor gondoltam rá. De nem attól félek hogy én már nem élhetek tovább,hanem hogy itt kell hagyjak olyanokat akiket szeretek.

Téged foglalkoztat ez a téma? Szoktál rá gondolni, hogy mi elnne, ha...?

Tényleg sajnálom,borzasztó lehet feldolgozni, hiszen az ember úgy fogja fel, hogy meghalni csak öregen lehet,mintha ez lenne az élet rendje, de sajnos nem így van.

Köszönöm. 2006 nyarán történt. Autóbaleset. Mikor ez történt, rengeteg baleset volt az országban. Este néztem a híradót vagy hallgattam a rádiót és mikor azt hallottam, hogy itt is meg ott is meghalt valaki autóbalesetben, már annyira megszokott volt , hogy szinte hírként kezeltem. Csak megnéztem a híreket, csak egy hír volt a számomra addig a bizonyos napig. Valahogy tényleg úgy élünk, hogy velünk ez nem fordulhat elő.

Sajnálom,részvétem! Nemtudhatja senki hogy mikor néz szembe a halállal, és ez borzasztó teher, erre nem lehet felkészülni, főleg ha olyan embert veszítünk el akit nagyon szeretünk. Az embert mindíg foglalkoztatja a halál gondolata, az hogy vajon érte mikor jön el, de mégsem veszünk róla tudomást.

Azért mert, a fiam 22 éves korában meghalt. Neki csak ennyi lett volna az ideje?

Szia! Ezt hogy érted?

Oké! Szép estét!

Szép estét neked, megyek valami vacsit készíteni.

Így van!

Tudod én mikor fiatal voltam, elég tudatosan próbáltam megtervezni a jövőmet. A terveim nagy részéből nem lett semmi. Valahogy mindig úgy alakult az életem, mert nem minden csak rajtam múlott.

De még mennyire! De ha mindent tudnék, akkor nem lenne értelme az életnek, hiszen az ember egész életében tanul, és tapasztal.