Kismama vagyok, de a párom nem akarja.... (beszélgetős fórum)
az jóóóó,az én párom is már várja,hosszú heten vagyunk túl...
A bátyjám is így állt a gyerektémához mint a te párod, csak amikor a sógornőm terhes lett ő nagyon ragaszkodott a bébihez, a tesóm meg egyáltalán nem akarta. Addíg húzták-vonták a dolgot(rengeteget veszekedtek miatta), hogy már nem lehetett elvetetni. Ma van egy szép 8 éves fiuk és jobb a kapcsolatuk mint valaha.
Meezy, nagyon nagyon örülök, hogy jól alakultak a dolgok, szinte biztos voltam benne, hogy a párod is másképp fogja látni a dolgot, és örülni fog a csöppségnek :)Ha együtt boldog a család, könnyebben át lehet vészelni a nehézségeket is! Gratulálok Nektek és sok sok örömöt és jó egészséget kívánok a családnak!
köszönöm...aranyos vagy...
Jajjj de boldog vagyok hogy minden jól ment!!!:))))) Gratulálok Nektek!!:)) Sok erőt, egészséget és Boldog pocakosodást kívánok!:))
Gratulálok nektek meezy:):)
ma voltam orvosnál,5 hetes a babócám ,de már akkor hasam van...elég vékony a derekem,talán azért látszik már most...apa is megbarátkozott a gondolattal,tegnap elújságolta az anyujának is,holott megbeszéltük,hogy még nem mondjuk senkinek,még,hogy a nők pletykásak??????ő meg csak mosolygott...
bejött...és nem kiabált,csak azt mondta,fel kell nevelni....válalja és nem fog magamra hagyni...
nagyon örülök,de neki nem mutatom még az örömömet....most egy kicsit magára hagyom a gondolataival...
imádom apát,és imádom a legifjabb Szabót is aki itt van a pocimban....remélem fiú lessz...
most csináltam még egy tesztet és keményen pozitiv lett...megmutattam neki,nem szólt..kint van az udvaron,dolgozgat...majd ha bejön biztos mondja a magáét...ő még remélte,hogy nem lessz semmi,nem akar gyereket,erre az anyagi helyzetre nem,csak fél tőle,hogy nem tudja megadni neki azokat a dolgokat ami kell,egyéb esetben örülne neki,csak nem ebben a helyzetben,tegnap este ezt mondta,amikor még csak én tudtam,és még neki nem mondtam el....
Kiváncsi vagyok mit reagál! Nagyon drukkolok!!! Írd meg majd légyszi a fejleményeket!
Nagyon sok sikert és erőt kívánok!!:)
köszi,próbáltam már utalni neki rá,finoman,hogy mit szól...azt mondja az a legnagyobb baj,hogy nem látná biztositva a jövőjét,még ennek a kettőnek sem,nem hogy még egy harmadiknak is....megmondtam neki,hogy bár mi is lessz,nem vetetem el és kész...vele vagy nélküle de megtartom...még csak feltételes módban beszéltem neki,nem árultam el,hogy én már tudom azt amit ő még nem....majd hétfőn...egyébként azt mondta,hogy nemjek el tesztet venni holnap minden képpen,nem mondtam meg,hogy már vettem egyet,majd holnap megmutatom neki a mait....
Én biztosan nem vetetném el, főképp ha egy olyan ember van mellettem akivel viszont szeretjük egymást. Viszont ha a pasid ezt várja tőled, akkor vagy nem szeret igazán, v. csak egyszerűen idegen neki a gondolat. Ha amellett döntesz, h. megtartod, biztos ő is megtud barátkozni a gondolattal. Menj el orvoshoz győződj meg róla, h. minden rendben, aztán csak akkor oszd meg vele a hírt. Kívánom, h. minden úgy történjen ahogy te a legjobban szeretnéd!
az jó...
van bennem egy nagy adag félsz a szülés miatt is,mert az első szülésemnél hiába volt orvosunk súlyos ezrekért,majdnem mindketten meghaltunk,mert senki sem törödött velünk...perceken múlt az életünk...és ez sajnos nyomot hagyott bennem...
Nna, erre a másik sztorim: 2 gyerkőc (7 és 8,5 évesek), lakáshitel, költözés egyebek.. Erre jött a hidegzuhany..3 számú úton van.:) Végül meggyőztem hogy megtartsuk. Nem mondom hogy könnyű, de mindkettőnknek így teljes az élete.:)
Gratulálok a nagylányodhoz, láttam a fényképét, tényleg csodaszép kis hercegnő :)
drukkolok nektek...lehet úgy jártok,mint mi...akkor jön össze,mikor nem is számoltok rá...mi is igy voltunk az első babánknál...a 4. hónap rpóbálkozás után jött össze...és gyönyörű lett kisasszony...ő már 7 éves lessz...
hát sajna mi sem vagyunk anyagilag valami jól eleresztve...mondhatnám,ha háromnak jut,akkor jut a negyediknek is..ezzel nincs is baj,de ha azt veszem,hogy mennyi a gyes akkor elmegy az élet kedvem is...de ez nem ok arra nálam,hogy elvetessem...majd megoldódik ez is...
Természetesen először tényleg bizonyosodj meg róla, hogy minden rendben van e, veled és a babával, aztán utána beszéjétek meg együtt. gondolom milyen nehéz lehet addig tartani magadat, de ez a legjobb megoldás!
Köszönöm a jókívánságot, remélem hamarosan én is pozitív tesztet tarthatok a kezemben :)
ez sosem történhetne meg...mármint,hogy eldobjam magamtól...tényleg nem tudom mi lessz a reakciója,de ameddig nem 100%,addig nem is mondom el neki,ehez elég nagy lelki erő kell nekem is,hogy kibirjam hétfőig....nektek meg sok sikert a baba projecthez...
Szia! Hát érdekes egy helyzet....én is hasonló képp voltam anno! Hát én megtartanám, ez egyértelmű, ha te akarod és nincs semmi akadály, gondolok itt anyagi vagy akármilyen gondra, akkor simán megtartanám a helyedbe!
Mint mondtam hasonló volt nálunk a helyzet, csak anyiba különbözik, hogy én amikor sejtettem már, hogy terhes vagyok, mondtam neki, mire Ő:elvetetjük, aztán utánna megjött és mondom jól van még sem! Hát aztán a következő kimaradt és kiderült, hogy mégis! 14 hetes terhes voltam, ugyhogy nem volt választás! Párom teljesen kiborult, az első pár nap elég gáz volt! De aztán végülis megnyugodott! Azóta bánná, ha nem tartottuk volna meg, mert van egy tündéri, csodálatos kislánya!:) Ugyhogy szerintem tartsd meg ha tényleg más nem akadályoz ebben!
Hozzáteszem, nem akartam elvetetni az első babát.. de 19 éves voltam és ott álltam egyedül a semmivel.. Sajna sem a szüleim és sem a párom nem támogatott abban hogy megtarthassam. Zokogtam mikor leszedtek a műtőasztalról.
Szia!:)
Fontos hogy előbb megtudd minden oké-e, nődoki után beszélj csak a pároddal. Nekem sajna az első babámnál volt így.. a párom nem akarta, én nagyon. Végül elvetettem.:((( Azóta van 3 rosszcsontom, de soha nem felejtem el az elsőt..:((
A döntésnek mindenképpen közösnek kell lennie. Lehet hogy a párod megijedt hirtelen attól a gondolattól hogy most megint egy pici baba jönne az életébe, de lehet ha megtudja hogy már úton is van akkor máshogy reagál. Hiszen ez a pici kettőtökből van!:)
Hajrá, sok sikert!:)
Szia! hát nem könnyű helyzetbe kerültél.. de én egyetértek veled, hogy ha az a kis csöppség jönni szeretne, akkor nem szabad megakadályozni.. remélhetőleg a párod is másképp fog reagálni, ha már megbizonyosodik arról, hogy egy új kis élet van útban... egyébként mi a párommal 3 hónapja próbálkozunk babával, nagyon szeretnénk ha sikerülne, nem lenne igazságos, hogy akinek sikerül az meg eldobja magától...
pár napja nem vagyok jól és a menstuációm is kimaradt....a párom az orrom alá dörgölte,hogy reméli nem vagyok terhes,mert ő nem akarja...én megnyugtattam őt,hogy nincs ilyesmiről szó,de bizony ma megtudtam,hogy mégis van...pozitiv lett a tesztem,én örülök neki,de nem tudom,hogy mondjam meg neki...ki fog akadni...de én akkor is megtartom,vele vagy nélküle...mindkettőnknek van már egy lánya...azt mondja az elég bőven...valahol igaza van,de ha már megfogant a kis apróság,akkor az azért volt mert ő élni akar és én azt akarom,hogy éljen...hétfőn elmegyek a nőgyógyászonhoz és ha tényleg útban van a kis pocaklakó akkor hajrá...ti mit tennétek,nekem se szivem se lelkem nincs elvetetni....meezy
További ajánlott fórumok: