Kiközösítés munkahelyen (beszélgetős fórum)

Lehet.

De épp ezért kéne a társaságnak kicsit hozzásegítenie ahhoz, hogy könnyebben beilleszkedjen.

Úgy gondolom, egyedül azért mégis nehezebb, egy teszem azt, pl. egy 10 fős csoportba beilleszkedni, minthogy a 10 fős csoportnak együtt befogadni.

Emellett, egy 10 fős csoportnak könnyebb valakit együtt 'kiszórni'.

"De nehéz úgy dolgozni, h senkihez egy jó szavad sincs és persze másoknak sincs hozzád."

Ezt az egyik hozzászólásodból idéztem.

Talán indításkor nem voltál elég "nyitott" (jobb szót nem találok) ebben az összeszokott közösségben.

Jó, oké, sokan vannak úgy, hogy kicsit több idő kell a szocializálódáshoz, ha új társaságba kerülnek.

Viszont, ha ezt a többiek észreveszik rajta, akkor talán inkább segíteni kéne neki, nem pedig kiközösíteni. Persze, a segítség is csak úgy működik, ha ő is akarja, és hagyja.

De, én ilyen kiközösítés után biztos nem lennék kíváncsi ezekre az emberekre.

Ezzel én is így vagyok, aki jobban ismer, már egy kis fintorból, egy arcrezzenésből tudja, hogy mit gondolok. :)

De épp ezért felesleges szerintem álarcot húzni. Ha úgysem megy, akkor meg főleg minek? Én letojom, ha valakinek nem tetszik valami, ezt általában közlöm is. Sokaknak biztos épp az nem tetszik, hogy van olyan, aki nem hagyja magát az árral sodortatni. Mondhatjuk úgy is, hogy nem hódol be senkinek, és nem nyalja senkinek a valagát. :)

Ergo. Őszintének lenni nem mindenhol kifizetődő. ;)

De már csak azért sem kell olyan átlátszó féregnek lenni, mint amilyenek azok.

Szia,

Szerintem az egyenes beszéd a legjobb! Rá kell kérdezni amikor mindenki ott van, hogy mi a bajuk veled! És ha néznek mint a szamarak, akkor kérdezz rá azokra a dolgokra amik zavarnak pl. hogy miért hívnak mindenkit ebédelni, cigizni csak téged nem? stb... Rossz ilyen környezetben dolgozni, de ha végképp nincs választásod akkor füldugó és rádió ezerrel!

Az igaz, h utálom, ha vki nem egyenes velem szemben. Mindegy h mennyire kegyetlen az igazság, megérdemlem h a szemembe mondják, az meg h én mit kezdek ezzel,már csak rám tartozik. De az embertársainkkal kapcsolatban ennyivel tarozNÁNK egymásnak, nem?

Ha azt mondták volna, h adjak bele a benzinbe, beleadtam volna. Mert nem mindegy h du. 4-kor vagy 8-kor megyek haza. Ezt ők is megérthetik. És amin már tényleg majdnem a hajamat téptem az az volt, h a helyemre olyan személy került, akinek persze van jogsija, kocsija, más ismerőse, aki hazavinné.

Akkor megvan a megfejtés. :)

S mivel féltékeny, még arra is képes, hogy másoknál eláztassa, valószínűleg, némi kis ferdítésekkel. :)

Milyen szánalmas embereket hord a hátán a föld :(

Biztos mindegyiknek megvan a saját elmebaja, így élik ki magukat hogy mással köcsögösködnek, saját frusztrációjukkal kellene foglalkozni ami ezt helyzetet indukálja.

Ja, ha ez a 'lény' nőnemű, akkor lehet, ő nem nézte jó szemmel, hogy vele és a pasijával megy munkába. :)

S finoman áthárította ennek közlését a hapsijára. :)

Hú borzalmas lehet, azt meg hogy nem foglalkozol vele szerintem egy ideig lehet csinálni de normális embert bedarál rövid időn belül. Társas lények vagyunk, normális hogy egy közösségen belül nyit az ember és barátokat keres. Nagyon sajnállak, nem cserélnék veled. Próbáltál náluk rákérdezni?

Nem lehet hogy csak féltékenységből szívóznak?

Velem is volt ilyen, hogy nem vártak meg, és mikor 20 perc késéssel beestem a munkahelyemre, a srác mosolyogva kérdezte tőlem, hogy: ,,Na, ideértél?"

Mondom, szerintem ez nem olyan vicces. Nekik biztos az volt, mert gondolom, jó mulatság más munkahelyével szórakozni.

Ezek után volt még egy összezörrenés, ahol finoman közöltem a véleményemet, ergo, hogy nem fogom senkinek a se**ét kinyalni, úgyhogy innentől kezdve nincs rájuk szükségem.

Egyébként sem azért megyek be a munkahelyemre, hogy barátkozzak. Vannak nekem barátaim, átlátszó senkikre nincs szükségem.

Menj be, csináld meg a dolgod, aztán menj haza.

Sziasztok!

Diploma után végre felvettek egy olyan munkahelyre, ahol mindig is szerettem volna dolgozni és szeretem is a munkámat. Egy irodai környezetről van szó egybeszokott társasággal. Volt egy lény, akivel jóban voltam, régebbről ismertem, de csak felszínesen. Kezdetben vele és barátjával jártam haza kocsival hetente egyszer. De történt egyszer, hogy mikor mentem volna a kocsijukhoz, csak a barátja volt ott és mondta, h. mostmár másokat visznek és nem férek be. Nagyon megharagudtam, de egy idő után szemet hunytam felette, hisz lehet h csak a barát volt az, aki az ő kapcsolatukban a döntéshozó. Utána próbáltam mások felé is közelíteni, h menjünk együtt kávézni, cigizni, de mindig hárítottak. Én kivételemmel mindent együtt csinálnak és kirekeszetve érzem magam, hiszen mindent megtettem azért, h megismerjenek és én is megismerjem őket. Soha egy rossz szót nem szóltam, így nem értem, mi lehet a bajuk velem? HOgy lehet ezt a problémát kezelni? Lehet-e kezelni vagy csak annyit tudok tenni, h nem foglalkozom vele?