Isten (beszélgetés)

Azta... milyen kis aprólékosan kielemeztél mindent. :)

Oké, köszi. Ezeket már "tudom". Ad a mixemhez...

A kapcsolatfüggés az most hogy jött ide?

Én arról beszéltem, hogy az intuíciódat merd kipróbálni.

Az értelmezés már eleve nem az intuícióról szól.

Az intuíció mindenkiben ugyanaz.

A köntös meg nem köntös. Az egyik köntös, a másik a valóság.

Onnan ismerhetjük fel, hogy a köntös nem igazolódik. :)

Merem kipróbálni. :) Nem vagyok kapcsolatfüggő... és ezt a szívem súgja. :)))

Azok meg kis "játékok", mert amúgy uncsi lenne az élet... :DDD

De te ugyanazt mondod, mint aki szerinted a hangzatos semmiben keres/talál, csak más köntösben. Az lehet a bibi, hogy mindenkinek van egy elképzelése és mögötte az összes adat/tapasztalat. Én nem látom más adatát/tapasztalatát/gondolatát/érzését, ezért csak a szavai alapján tudom őt valamennyire megérteni. Az intuíció meg... nagyon sok szöveget beidéztem, - amit szerintem csak én olvastam... :DDD - de az nem mindenkiben ugyanúgy működik és nem mindenki egyformán értelmezi. :)

Persze, mert ez számodra jobban emészthető, ezért mondtam így :)))

Azok, akik találgatnak róla, ők nem találkoztak vele :)

Ez a különbség.

És az, hogy azért, mert már a mi hitünkkel van átitatva, ez meg bármire ráfogható.

Azt el sem tudod képzelni, hogy valóban olyan, amilyennek látják?

Amlékszel szabadgondolkodóra, hogy mit mondott azokról a dolgokról, amiket te megtapasztalásnak mondtál?

Hogy azt te akartad így látni.

Na hát ez az.

Amikor elmond valaki egy "látomást" vagy képet, akkor figyelem, hogy melyiknél érzek harmóniát.

Így döntök.

És hidd el, pont nem azért a bácsis a szimpatikusabb, mert ennyire korlátolt lennék, hanem mert az összes eddig általam halott elképzelést átfuttattam magamon és ez áll még a legközelebb. A többi megbukott.

Én pont olyan elméleteket szoktam mondani, ami elég messze áll az emberi elme által alapban feltételezettől.

Úgyhogy nálam pont teljesen más az ok.

:O)

Hiába van alapja, ha maga a kép már a saját világunkkal, hitünkkel van átitatva.

Azoknak a szavára érdemes figyelni, akik tudatosan éltek át ilyen élményeket és tapasztalatuk van benne. Attól, hogy valakinek halálközeli élményben, látomásban van része még nem tudja megfelelően értékelni a tapasztalást.

Látod milyenek a szavak? Isten még lehetne 'bácsi is a fantázia szerint, de egy rendező erő már jóval személytelenebb erőre utal. És ettől még nem folyt szét igaz? :)

Ilyen is van. Isten nem maszlag és a mentális képnek bizony van alapja. Ezt már sok látomás, klinikai halálélmény és regressziós hipnózis megerősítette.

Tehát kinek hiszünk? Aki még nem látta, de gyanítja, hogy milyen is lehet, vagy akik már úgymond találkoztak vele.

Nekem az hitelesebb, mint Müller Péter találgatása.

Bár MP valóban hangzatosan tud fogalmazni. Csak összeköt két olyan dolgot, aminek szinte semmi köze egymáshoz.

Isten helyett hívhatjuk legfelsőbb rendező erőnek.

Én arra gondolok.

Vannak sokatmondó idézetek. Erejük van, persze csak akkor, ha hagyjuk magunkban kibontakozni amihez sokszor idő kell. A szó sosem maga a tárgy mivel eleve a gondolatból ered, csak rámutat valamire, megformál így behatárol valamit. sosem pontos, mindig hozzárendelődik egy mentális kép amivel az egyén a belső világát vetíti bele. :)

Értelek. De. Az emberek mindig is hülyeségekben hittek, persze, hogy mást mond esetleg szemben áll a hiedelmekkel. Nem azt mondom tényleg sok hangzatos baromsággal találkozhatunk, de némelyik mögött van tartalom is. :)

Sok a találgatás, sok a fantázia ezért is jobb kerülni a new age irányzatok nagybetűs igazságait. Irányt mutathatnak, de nem szabad tényként kezelni.

Persze, hogy nem, épp ezért nem használom az Isten szót, mert bezavar. Jobb elfelejteni, mert ez egy hamis mentális kép valamiről ami szerintünk Isten. :)

A saját élményt sosem hangzatosoztam le. Az idézgetést már annál inkább.

Hangzatos az, ami nem ad megoldást, de mást mond, mint amit eddig hittek az emerek. Ettől tűnik olyan nagy okosságnak.

Csak rengeteg ebben az alaptalan találgatás. Mégis úgy tudják beállítani, mint minden eddigi feletti.

MP is ilyet írt.

Pedig nem igaz, amit mondott. Nem önmagunkkal való kapcsolatunk Isten. Valójában messze nem.

Értem. Nem kívántál második mentet :)

Helyes :)

Boxoltunk már eleget :)))))

Nagu most olvastam el még egyszer, amit válaszoltál.

Nem a legbelsőbb önmagunkra kérdeztem rá. Azzal azért képben vagyok :)

Az idézet arról szólt, hogy Isten nem valami, hanem magunkkal való kapcsolatunk.

Na ez téves.

Erre írtam, amit :)

A legbelsőbb éned megérezte a világegyetem és ezzel Isten rezgését. A harmóniát.

Nem azt írtam, hogy így nem érezheted meg, hanem hogy nem az Isten, hanem Isten rezgése. :)

hmm...azért mert, túl lassan írok, mert keresgélem a betűimet, ám a kezem is fáj közben, ja, és ráadásul a már rosszul is 'látok'....még mit is mondjak...halihaliHÓ! DDDD...hogy is gondoltad azt, amit írtál?!!!!!

Mit nem adok, merek, hmm?...ki adni...basszus!

"Legbelsőbb önmagunk. Ühüm. Az mi is valójában?"

Örök kérdés, de azért nem kell a szőnyeg alá söpörni. A legbelső önmagunkra a mentálisan felépített éntudatunk 'mögött találhatunk rá. Ha leomlik a fal amit az egónk és a gondolataink építettek fel, a felszínre emelkedik ez a részünk. Amíg ez nem történik meg, nem is várhatunk magunktól megértést. :) A türelmetlenségnek meg ez a vége, hogy hangzatosnak meg semmitmondónak ítéljük mindazt ami nem passzol a logikánkhoz. A szavak könnyen félrevihetnek. Okoskodás helyett inkább leírom, hogy tapasztaltam meg ezt a 'hangzatos igazságot. Pár éve egy hosszú és fárasztó vezetés után spontán sikerült belépnem a belső csendbe és már a küszöbén elöntött valami hihetetlen energia (az orgazmus semmi ehhez képest) majd tisztán éreztem az átmenetet a tudatosságomban, de csak figyelni tudtam hogy jön felszínre, mert képtelen voltam közben gondolkodni. Abban az állapotban se gondolataim, se kérdéseim nem voltak, de olyan érzésem, bizonyosságom volt, hogy bármilyen információ a rendelkezésemre áll. Nem éreztem azokat a korlátokat amik az addig ismert tudatosságomra voltak jellemzőek. Megérintett valami amit nagyon öregnek éreztem az ismert 'önmagamhoz képest. Az volt a legfurcsább, hogy az újdonság ellenére sem volt idegen érzés, olyan volt mintha 'hazatértem volna és tudtam, hogy megtaláltam azt amit mindig is kerestem. Elöntött a felismerés egy különös hulláma és tudtam, hogy ennek van csak igazi értéke számomra. Nem voltam sokáig ebben az állapotban, mert előtört az egóm, és vele együtt olyan szintű boldogságérzet kerített hatalmába, ami kizökkentett ebből a tudatosságból. A felszabadult energia még órákig bizsergetett és hetekre felturbózott testileg, lelkileg. Ha akarod könyveld el halunak vagy semmitmondónak, nekem ez egy új világot jelentett és jelent most is. :)

Neked, vagy nekem?

Tudod a szokásos módon, mivel rövideket írsz, így nekem nem mindig egyértelmű, hogy mire gondolsz :)

Ettől olyan érzésem van, mintha azért tennéd, mert nem mered kiadni, hogy mire gondolsz pontosan. Miért van ez? Miért mondod félig a gondolataidat? Tudom, hogy van, aki érti, mert egy hullámhosszon van veled, de...

Nem tudom. Nekem ez egy kicsit visszafogott és így szerintem van még álarc :)

de?

Nem kell tőle megszabadulni, csak harmóniába kerülni vele.

Ha megérezzük a belső harmóniánkat és megtaláljuk az összehangolódását a testünnkel is, akkor teljes a harmony :)

Akkor már a világgal is könnyen fog menni.

Perszemindez elméletben, a gyakorlatban nem egyszerű. De aki a fejébe veszi, annak sikerülni fog és mindig egyre közelebb kerül ehhez az állapothoz.

Hát ez a feladata mindenkinek.

Minél közelebb kerülni a lelkünkhöz.

Rajtam nem sok maskara van. Szerintem.:O)

Te már levetted?