Isten (beszélgetés)

Így gondolom és ez nem változik, mert ugyanazt hallom. És a kérdésekre ugyanúgy nem kapok választ.

Lehet az...

Nem a tökéletes kellene, hanem a működő. Ki nem kapja az infókat? Ebben a világban élünk. Milliószorosan árad az infó... kérve, kéretlenül, szűrve, szűretlenül.

Nekem minek kéne igazolás? Én nem leszek boldog attól, hogy mást elkaphatok. Csak szeretném megérteni, hogy te miért nem látod, hogy ugyanazt teszed, amit másnál nem szeretsz.

Nagy tesó, mindent lát? :DDD Mire gondolsz? :) Ne célozgass írdd ki nyugodtan.

Pillanatnyi örömök... :DDD

Ja, nem. A felelősséget vállalnunk kell a tetteinkért. Mármint hiába nem vállaljuk, annak a következményét isszuk. :)

Ha a gyerekem azért választott engem, mert én mondjuk verném őt és én valóban verni fogom, akkor én megkapom a magamét ezért.

Ha én addigra rájövök, hogy milyen defekt miatt vernék én egy gyereket, akkor én megoldottam a sorsfeladatom ezen részét, ő pedig máshonnan fogja megkapni azt, amitől olyan defektje lesz, amiért ő jött le. Hogy megoldja.

Gondold így. Azt hittem érdekel, de csak a szokásos módon megkérdőjelezel és nem azért, hogy megtudj valamit.

Te keresed azt, akire felnézhetsz. Ez zsákutca.

Kapod az infókat, de neked a tökéletes példa kellene. Na ezt nem fogsz találni.

És ezzel igazolni tudod magad.

Tedd ezt.

Láttam már, hogy nem én vagyok az első, akivel ezt végig játszottad. Ha neked ez örömet okoz, akkor tedd nyugodtan. :O)

Ahogy mondtam. Majd rájössz ,hogy minek van értelme és mi az, ami csak játék és önmagáért van. Azaz nem vezet sehova. Pillanatnyi örömök :)

Nem biztos hogy jól érzem, de a válaszaidból folyamatosan azt érzem, hogy nem kell vállalni semmiért a felelősséget, mert a sors...

Ha a gyereknek rossz a sora arról senki nem tehet.

Én nem erre lettem hivatva! :))) Érzem... :)))

De ha lesz bevált módszerem, ami mindenkinél működik, akkor megosztom mindenkivel... :DDD

Nem felejtettem el. Csak ugyanazt csináltam veled is, mint mindenkivel. Megkedveltem és elhittem neki amit mond, hiába vannak benne necces dolgok. És azon is elgondolkodtam, hogy éppen ezért voltam kishitű... mert más biztos jobban tudja... én meg. Ez nem így működik.

És nálad igazolja önmagát, de látod sokan tudnak példát felhozni, hogy náluk nem. És nem mindenki hülye suttyó, aki nem mer lépni és inkább a könnyebb utat választja...

Támadni? Megfogni? Hm...

Szerinted fordítva működsz... te sem vagy különb. Annyiszor elmondtad már, hogy igazolódik, de hol a bizonyíték?

Mennyi de mennyi téves elképzelés van és mennyi, de mennyi fog még születni. Közben meg az élet zajlik és mi meg csodálkozunk, hogy azt sem tudjuk mi van. Ja bocsi... tisztelet a kivételnek. :)

Van, akinek ez kell hozzá. Az élet rendszere profi.

Én nem kérdőjelezem meg, mert valójában nem sokat számít, hiszen lélek állapotban egy gyermek tragédiát már egészen más megvilágításban látunk.

A lélek tanul és ennek a rendszere van felépítve.

:)

Az agresszivitásnak lesznek rád hatásai.

Pl. van, aki szintén agresszív lesz tőle. Tehát megkapja azt a kódot, amitől ő is agresszívvé válik és ezt kell magában megoldania, hogy ne legyen az.

Vagy pont ellenkező lesz a hatás, hogy teljes önbizalom hiánya miatt túl szerény és visszahúzódó lesz.

Akkor ez volt a karmikus feladata, mert erre hajlamos és ennek kellett benne kialakulnia.

Akkor az a feladata, hogy ezen javítson.

Feladat még az ilyen témákban a megbocsájtás. Hogy ne egy életen át hibáztassak. Le tudjam szedni magamról azt a terhet, amiért nem én vagyok a felelős.

Én választottam, hogy ilyenek legyenek a szüleim, de a tetteikért ők a felelősek. Mindenkinek van választása.

Mindenki át él fájdalmakat, és követ el hibákat az életében, abból elég lenne tanulni, nem kell ahhoz egy másik ártatlan élet, hogy változunk, jobbak legyünk.

Nagy szenvedés lehet a saját életünk is, ami előhozza a változást.

A szülő a hibája miatt kapja a pofont.

Ha megváltozik, akkor a gyerek ugyanúgy megkapja más úton, amire szüksége van.

Az élet úgy működik, mint egy mátrix.

Aminek meg kell történnie az meg fog, de ha valaki szabad akaratból nem vállalja, ami rá lett szabva, akkor más módon történik meg. Pl. tégla a fejre, ha a gyilkos előző nap rádöbben, hogy pont a gyilkolás a karmája és ezt előzőnap megoldja.

Tehát minden megtörténik, aminek meg kell történnie, de a postás, aki hozza az okozatot, változhat.

Gyere a saját "dumáddal" ha bevált :)

Én csak azt fogadom el, ami igazolja önmagát. Sok elméletet és hitet elvetettem. Nem az első volt, amit hallottam és bekajáltam. De erről már beszéltünk. Érdekes, hogy elfelejtetted.

Aki csak támadni akarja, tegye. Aki kipróbálja és leellenőrzi, az meg látni fogja, hogy működik.

Én fordítva működök. Nem azt hiszem el, amit akarok és nem azt látom, amit látni akarok.

Azt hiszem el, ami valóban igazolódik.

Ennyi a különbség.

Valóban sokan vannak, akik csak nyomnak valamit, de az életben nem tudják igazolni.

Hát az a téves elképzelés :)

Akkor onnan közelítsd meg, hogy ezt választottad, mert ezzel akarsz segíteni nekik, hogy fejlődjenek.

Ahhoz néha már csak a fájdalom segíthet. Mert a kisebb jelekre fittyet hánytak.

Attól igazságos, mert önálló döntés volt. :)

Nagyon sok van és nagyon sokan rámutattak és rámutatnak...

Én lehet a holdon járok, de nekem itt is volt példa rá, hogy ne menjek messzire.

Most jöjjek a te dumáddal, hogy figyelj és látni fogod? Ez ökörség, mert azt fogod látni, amit te "szeretnél". Vagyis amit a tudatod tartalma megenged... ez nem biztos, hogy a tiszta intuíció.

Én elfogadom másoknak a hitét, de hogy ez igazságos ebben azt nem.

Én nem találom igazságosnak, hogy egy kisgyermek azért rákos mert a szüleit büntetést kapnak valamiért.

Nyomot hagy. Ez a karma egyik része.

Képzeld el úgy, hogy leszületés előtt azt választod, hogy agresszívek legyenek veled a szüleid, mert az ilyen behatásokból származó defektet kell megoldanod felnőtt fejjel.

Ha ez sikerül, akkor a sorsfeladatodnak ez a része megoldva.

Ilyen sorsfeladatokra születünk le. Előre tudjuk mik lesznek azok.

Így van. Ez egy vállalt téma. Lélekként ezt vállalod.

De ez csak akkor igaz, ha betegségről, vagy halálról van szó.

Ha valakit például vernek a szülei, akkor ez a karmájához kell. Mindent választottunk, amit gyerekkorban kapunk :)

Én azzal kezdeném, hogy elképzelném a jövőmet, hogy hogyan látnám magamat boldognak. Mit látok magam körül mondjuk 5 év múlva, ha azt képzelem, hogy full boldog vagyok.

Ha ez meg van, akkor már meglesznek azok a pontok, amiért ehhez te tudsz tenni. Akkor el tudsz indulni a boldogságod felé.

Persze közben már lehetsz boldog, hiszen tudod, hogy hova tartassz :)

Képzeld el úgy, hogy a gyerekkorunkat lélek állapotban választjuk. Tudjuk mivel fog járni. Meg akarjuk szerezni azokat a defekteket a szüleinktől, amiből való kijövetellel tudunk fejlődni.

Ha gyerekhalált, vagy gyerekkori tragédiát választunk, betegséget, akármit, akkor annak a szülő felé van jelzése. Ezt tudjuk előre születésünk előtt.

Gyerekkor után már szabad akarattal döntünk és annak a következményeit kapjuk. :O)