Hogy reagáltok ha a párotok pornót vagy meztelen nőket néz? (beszélgetés)

szia!

Azt honnan tudod,hogy minden alkalommal elélvez amikor a dvd-ket nézi?mégiscsak már 50éves és nem 25.Az 50éves férfiak remekek tudak lenni az ágyban,de azért a kondijuk már nem a régi...Lehet,hogy azért nem fekszik le veled többet,mert már tart attól,hogy lakalmanként nem bírná annyiszor és úgy ahogy te akarnád,csak a pasik hiúk ezt belátni,elismerni.Egyébként meg,50éves lehet,hogy ez egy jel számodra,hogy itt az idő tovább lépned.Mi várhat rád,egy 50éves férfi mellett?gyerek nemzés?boldog családi élet,ahol a gyerekek érettsgéiznek,apu meg már 70is elmúlt?...

sziasztok

jelenleg ott tartok, hogy nem bírom tovább, depresszióssá érett hangulatom égbe kiált: miért???

28 vagyok, a párom 50! 10 éve vagyunk élünk együtt.

Én szakadatlan dacolva az eltelt idővel, ugyanúgy kívánom az együttlétet vele mint az elején.

Hát ő nem. Szerinte nekem "csak" azon jár az eszem!

Mire kiderült, az övé is, csak számára az interneten ficánkoló kis hableányok sokkal izgalmasabbak mint én. Megbolondulok, mert ézem zsákutcába jutottam, kikéri magának ha szóba hozom...nem lenne baj, csinálja...kell mindenkinek privát szféra, rendben, de ne az én káromra tegye ezt..

Velem hajlandó 3 hetente együtt lenni, míg a dvd- és a neten lévű nőcskék naponta kielégítik....vagyis ő magát...utána persze, hogy nem kell, az én öreg testem....

hát egy szuszra ennyi...

?

Próba?

Most?

Sok sikert!

Hát,ha tényleg segíteni tudtam egy kicsit is,akkor nálad már csak én örülök jobban.A férjedet meg kicsit nem ártana megleckéztetni,hogy vegye már észre magát,meg Téged is.Persze csak finoman!:)

Szerintem a mi kapcsolatunk ettől működik jól,hogy nincs alárendelve egyik a másiknak,ugyanannyit érünk és valamit valamiért.Amilyen az adjonisten,olyan a fogadjisten!

Szép napot!

És ne feledd,hogy túl fiatal vagy Te még ahhoz,hogy boldogtalanságban éld le az életed!

Köszönöm a hozzászólásodat.

Igazad van, bár agyon nem kényeztetem, nyilvánvalóan többet kap tőlem, mint amennyit ő valaha is adott nekem.

Elgondolkoztam azon, amit írtál, igazad van. Ideje, hogy megpróbáljam átformálni a gondolataimat, és másképp élni az életemet. Szeretnék úgy érezni, mint te, irigyellek érte hogy így gondolkozol.

Örömmel tölt el, hogy ennyi jó ember van itt, kicsit tényleg kezdek helyrerázódni. Már bánom, hogy nem jöttem előbb!:) JObb, hogy ki tudom írni magamból, ami bánt.

Kedves,Drága mothertiger!

Már annyit olvastam az önbizalmadról,illetve annak hiányáról ebben a topicban,hogy most már nem bírom megállni,hogy hangot ne adjak a véleményemnek.

Annak,hogy nincs önbizalmad Te isziod meg leginkább a levét.Gondolj csak bele,hogy reggel felkelsz és bármibe belekezdesz,az tuti nem úgy fog elsülni,mintha magabiztosan állnál neki.Legyen az főzés,állásinterjú vagy bármi más.Az önbizalom elsősorban nem a külsőségeken múlik,a belső értékeidet kell felismerni,hangsúlyozni.Ha csak a fizikai adottságainkon múlna,az én önbizalmam is valahol az Atlanti-óceán fenekén lapítana mélyen az iszapba ágyazódva.Én is tele vagyok műtéti hegekkel,csak nekem a térdem,úgyhogy ebből a szempontból rövidnadrág ügyben még rosszabul jártam,mint Te.Vagyis pontosabban rosszabbul jártam volna,ha foglalkoznék vele.De azért,mert önhibámon kívül betegre sikeredtem,még ne várja el tőlem senki,hogy nyáron belesüljek a hosszúnaciba.És strandra is járok bikiniben,pedig 44-es a konfekcióméretem.(Már alig várom,hogy elkezdődjön a strandszezon!)De tudom,hogy ez nem akkora nagy alkat,hogy mindenki engem bámuljon,de ha bámul is nem érdekel.Én meg azokat ítélem el,akik külső alapján ítélkeznek,tehát az ilyenek véleményét nagy ívben lesz*rom!De az is lehet,hogy csak azért bámul,mert éppen a nyálát csorgatja,mert mint tudjuk,nem mindenki a piszkapafa alkatot kedveli.És feltehetőleg nem én vagyok a legnagyobb darab a strandon.És ahogy elnézlek nem is Te.Imádom a szeplőimet-amit a legtöbb szeplős ki nem állhat magán-mert egyedivé teszi az arcomat és eszméletlen jól megy a vörös hajamhoz.De ha már a külsőségeknél tartunk,ne bújj "mama" ruhába,az nagyít és öregit.És ez bizony kiül az ember arcára és jellemére is!Milyen furcsa,hogy "normál" méretű koromban ezt tetem és csak miután felszedtem még 20 kilót ,jöttem rá erre.Emeld ki magadon azt,ami a legszebb.pl.mell,szem,száj.Nem kell a felismerhetetlenségig kifestened magad,elég a szempillaspirál és egy kis szájfény.Nálam ez tökéletesen bevállik.És ha valaki bókol,azt fogadd el ahelyett,hogy hitetlenkedsz!Eszméletlen jót tesz az egonak,ha elmész valahová és azzal fogadnak,hogy:hm,de csinos vagy ma!Hát én ebből napokig tudok táplálkozni.Örülj az apró dolgoknak és ne a hibát keresd mindenben.Ne úgy állj neki a főzésnek,hogy a fene vigy el 5 dkg cukorral több ment a piskótatésztába,hanem örülj,ha a gyerekd megdícséri,hogy finomat sütöttél!

Kb.22 éves voltam,mikor rájöttem arra,hogy a boldogságot nem a nagyvilágban kell keresni,hanem önmagunkban,mert hogy is tetszhetnénk másoknak,amíg önmagunknak sem tudunk megfelelni és látszik rajtunk,hogy haragban vagyunk az egész világgal,nincs harmónia a lelkünkben.Egy ilyen örökmorgó,elégedetlenkedő típussal én sem szívesen barátkoznék.Még a kisugárzása is rossz.

Hidd el,rajtad múlik és biztosan észreveszik mások is a változást!

És még annyit,hogy én is Bika vagyok!:)

A férjedet meg lehet,hogy agyonkényezteted anélkül,hogy bármit is tenne érte.Nem csodálom,hogy jól érzi magát a bőrében.Persze ez csak feltételezés,de ha jobban belegondolsz,van benne valami,nem?

Remélem nem bántottalak meg,nem volt benne ilyen szándék,csak az én példámon keresztül szeretem volna beléd egy kis lelket önteni!

Minden jót és hajrá!!!:)))

Mindennek megvan az ára, illetve mindenkinek megvan a maga keresztje.

Amit az előbb írtam az a se vele, se nélküle tipusú dolog. Nehéz árnyaltan fogalmazni. Ha nem lenne családom, gyermekeim, mi értelmét látnám az életnek?

22 év házasság, három gyerek, 50 évesek vagyunk, elhibázott döntés következtében egy házban, de külön lakásban élünk a szüleimmel, Sajnos a szocpolt is ezen a helyen használtuk fel. Erről nem is én tehetek. Egyszerűen még ha válni akarnánk, akkor sem tudnánk. Nincs hova menni.

Nagyon nehezen tudtam ezt megfogalmazni, már írtam az előbb egy "regényt", de elvetettem.

Ha vissza lehetne menni a házasságkötés elé, lehet, hogy visszacsinálnám. A feleségem annyira magamhoz illőnek éreztem, hogy mondom, ha ő nem jó nekem, akkor senki. Ebből az következik, hogy nőtlen maradnék és alkalmi kapcsolatokat próbálnék létesíteni. De mindemellett is, azért nagy baj nincs, némi színjátszással egész jól elvagyunk.

Szóltam már egy párszor.

De visszaeső bűnöző! Két hétig bírja maxon a nyalizást, utána megint közönyös, és a saját kis világában él. Bezzeg a szexhez van esze...:PPP

80ASIQ: ez A SZERV... :DDDDD

Figyi, három hét szex nélküli élet után azért nekem is voltak igényeim...:)) Én voltam olyan hülye, hogy nem segítettem magamon...:PPP Azon kívül próbáltam magam túltenni a dolgokon minél hamarabb. Az már más tészta, hogy kevés sikerrel, de hát ez van.