Hogy lehet újrakezdeni ebből? (beszélgetős fórum)

Azonnal fognám a lányom és az unokám és soha többé nem láthatná a vejem őket. Utána pedig felbérelnék két kétajtós szekrényi tagbaszakadt verőlegényt és az Istenbarma vejemre küldeném:) Kér napig nem tudna felkelni az tuti:)

Ezzel párhuzamosan rendőrség, gyámhatóság és minden fórum. Én ezt tenném a fórum indító jóóédesanyja helyében.

Najó, én ezt nem tudtam végig olvasni.

Ilyen van?!

Falba veri a fejed, a gyereked is püfföl, sírógörcsökkel alszol (eddig olvastam csak) és anyád nem téged pártol?!

Jézusom!!

szerintem ezt, amiket ide leírtál, őszintén mondd el a szüleidnek. talán akkor segítenek.

a verésre nincs mentség, el kellene válnod, de sürgősen.

A családon belüli erőszakot NEM szabad hagyni. El kell menni a rendőrségre, el kell mondani mit művel veled. Ez nem lesz jobb, rosszabb lesz.

Keménynek kell lenned. Gondolom nem vagytok házasok, de attól még gyerektartást is lehet kérni. Próbálj meg te kimenni a fiaddal Ausztriába, sokkal jobban járnátok. Akkor is ha pl. takarítasz az elején. Hátha megismersz ott egy kedves férfit aki gyerekestül mindenestül elfogad.

Hát hogy egy asztalos férj mellett ne legyen egy zoknid se, a fejedet a falba veri, és a 3 éves gyereked nem tudja, milyen egy puha meleg szerető családi fészekben élni ... Ez tényleg tragédia.

Még tovább lehetne tetézni azzal, ha a gyerek nélkül mennél el. Soha nem lenne már közöttetek normális anya-gyerek kapcsolat.

Most olyat mondok (mert a szüleidre sem számíthatsz), amit soha máskor nem tettem, mert nekem a hűség és a becsület szent.

DE ... nincs más kiút: ismerkedj meg egy normális értékekkel bíró, kedves, rendes férfival, aki a gyermekeddel együtt elfogad, aki közös teherviselésnek érzi a családfenntartást, és megbecsül téged.

Magyarul: regisztrálj egy társkeresőre, és ha úgy adódik, fogd a gyereket és menekülj nagyon messzire!

Itt már nincs miért leülni és nincs mit megbeszélni szerintem.

Döbbenet, tényleg.

Sziasztok!

Leírom a helyzetem,és kérlek,ha tudtok,adjatok tanácsot,mert én már nem tudom,mit tegyek...

Dióhéjben...27 éves vagyok.5 éve vagyok a párommal,akivel van egy közös 3 éves kisfiúnk.Miután 2 évesen bölcsibe adtuk,dolgozni mentem,de nem volt elég a pénz,mivel albérletben lakunk,ezért 2 mellékállást vállaltam.Ez azt jelenti,hogy gyakorlatilag minden nap fél8-tól este 7-ig dolgozom,8 előtt nem érek haza,kivéve szombat és vasárnap,bár pluszpénzért be szoktam vállalni néhány szombatot.A párom asztalos,határ közelében lakunk,kértem,menjen ki inkább bejárósként dolgozni,lett is volna lehetősége,de nem ment,mondván,ő fáradt,már volt olyan,hogy ő dolgozott mellékállásban(előző házasság alatt),most dolgozzon a fiatal,és különben is ő nem tud megtanulni németül.Oké.Most úgy állunk,hogy a fiam reggel meg este lát kb 1-1 órát,apának szót fogad,én hulla vagyok,de mikor hazaérek,még jön a hiszti,hogy én miért ülök le egyből,miért nem foglalkozok vele,miért nem simogatom,mondom,meghalok a fáradtságtól...de ez nem gond...néha szeretnék egy kis szabadidőt,de nincs...mióta a gyerek megszületett,folyamatosan veszekszünk,mert ő kemény kezű akar lenni,én meg védem a gyereket tőle,de emiatt a fiam nekem annyira nem fogad szót,mint apának,apa szerint pont ezért,és erről én tehetek,oldjam meg.A viták van,hogy eldurvulnak...legutóbb a falba verte a fejemm,a fiam meg jött és ő is püfölt,meg nevetett,ezt ő játéknak vette...nem az első volt,volt már durvább is,akkor felhívtam a szüleim,hogy hazamennék,de lebeszéltek a fiam miatt,meg a párom is könyörgött,hogy más lesz csak én ne hozzam ezt ki belőle,legyek családanya(aki ne akarjon tanulni,mert azt se engedi,dolgozzak csak,és még otthon is nyaljam mindenki seggét,mintha épp akkor keltem volna fel és tök fitt lennék).Volt idő,mikor úgy gondoltam,ez sikerül...A legutóbbi után felhívtam anyámat,és megkérdeztem,mit tegyek...Ők viszont csak a jót látják a páromból,szerintük én vagyok elviselhetetlen,és legyek végre anya...Mondjuk,sose voltam jóban anyámmal,mert ő nem volt épp mintaanya,de hagyjuk,sose bírálnám miatta,ez most más...azt hittem,mellém áll,de nem.Albérletben vagyunk,azt terveztük,1 évre leköltözünk és félreteszünk,hogy legyen saját ház,de a párom azt mondta,simán elintézi,hogy csak ő és a fiam költözhessen le,és ez tegnap bebizonyosodott.Anya nem akar segtíeni,szerinte béküljek ki vele megint,és a verésekért én vagyok a felelős,mert nem bírok türelmes lenni a megfeszített napokban.Tényleg nem bírok,már magnéziumopt is kipróbáltam,mindent,de nem bírom.Úgy élek,hogy örülök,ha dolgozhatok,mert addig van nyugi,otthon nincs...A fiamtól azt hallgatom,anya,apával megbeszéltük,hogy elmegyünk a boltba és veszünk helyetted másik anyát...Sírógörcsökkel fekszek le,pedig nem tudok mit tenni,dolgozom kell,hogy a gyereknek mindene meglehessen...nekem nincs semmim,még zoknim se,de komolyan,tegnap dobtam ki az utolsót,mert szétjártam,most szandálban járok,amíg lehet,télre kell majd valamit csinálnom....de nem is érdekel,amíg neki nincs nélkülözés,mint nekem volt...Új életet akarok,új embert magam mellé és elmenni a fiammal,de hová?Anyám nem támogat, a páromat támogatja ellenem!!!Mihez tudnék kezdnei?Egyedül nem bírom eltartani a fiam albérletben.Anyaotthonba hogy menjek?Nem vagyok életveszélyben,meg ott is fizetni kell,akkor mit rakok félre fél év alatt,amennyit maradni lehet?Totális csőd...el akarok menni innen,mert már nem bírom ezt,de a fiamat se akarom rá hagyni....Ötletem sincs...Valakinek lenne? :'(