Hit, remény .... (beszélgetős fórum)
A hit és a remény erősíthet tégedet, de ellen kellett volna állnotok, hiszen anyuka teljesen megakadályozta azt, hogy ti önálló életet éljetek nem lett volna szabad megengedni, hogy egy család ő miatta teljesen széthulljon. Én is voltam hasonló helyzetben, de nekem a sajátomat tartottam a legfontosabbnak és a cél érdekében már nem hagytam, hogy teljes mértékben ő írányítson minket. A helytelen cselekedete mindig csak problémákat okozott sajnos teljesen együttérzek veled. Sarkatokra kellett volna állni és azt mondani nincs tovább. A párod ebben elég gyengének bizonyult és hagyta, a házasságotokat tönkremenni. Én esetben nem hagytam magamat. Üdv.Ágnes
Rendben..addig is élj a szerelemel..ne dobd el magadtól..adj esélyt..mert ha magadnak adsz, akkor a gyerekeknek is adsz!!!!!
Szívesen fogadom, ha megteszed, mert érdekel.
Nincs mit..nagyon szívesen...majd egyszer leírom a történetem:)
Ugyan..ne írj ilyeneket..hiszen magam előtt látom a saját (volt) életem...
Sokat tudnék mesélni, de most mennem kell!
Légy bátor, és határozott..ha megbízol ebben a férfiban, akkor feltétlen lépj...nekem ez a véleményem..
Sok szerencsét Neked....tiszta szívből kívánom:)
Tudom, mit érzel, hidd el!
Köszönöm az őszinteséged! Nagy segítség ez nekem, hálával tartozom érte!
Nézd...nem tudom megítélni...de egyet mondhatok..ha nem mersz boldog lenni, nagy hibát követsz el!!!
Másfél éve ismerem, de mindössze fél éve vagyunk közelebbi kapcsolatban.
Ó..hát akkor ez már kezdetleges...mióta tart?
Ezt csak Te tudhatod, hogy, mi történt, ami idáig vezetett..
Igen, minden héten együtt töltünk 1-2 napot. Megkérte a kezem és szeretne egy közös babát.
Nem hiszem, hogy tettem bármi olyat, ami idáig vezethetett volna. Viszont mindig magamból indulok ki. Én ronthattam el dolgokat? Először mindig ezt nézem, mielőtt mást ártatlanul megvádolok.
Találkozgattok már? Vagy milyen fokon van ez a kapcsolat?
A gyerekeket felvállalja, ő akarja! Ennek nagyon örülök. Ami pedig a válást illeti, nos ő ugyanebben a cipőben jár a feleségével, csak náluk ő az én megfelelőm. A felesége egy meglehetősen agresszív teremtés, volt szerencsém tapasztalni (persze véletlenül).
Kapcsolatfüggőségre tippelnék..és nagyfokú önbizalom hiányra..
Mért magadat okolod? Mit tettél, amit most már nem tennél?
Ha nem lenne most ez a férfi, szerintem visszakönyörögtem volna valahogy a férjem. Érzem, hogy így tettem volna. Nem valószínű, hogy mást kerestem volna. Látod? Ennyire őrült vagyok? Miért gondolkodtam vagy gondolkodom így? Saját magam szidom! Itt vagyok 30 éves, és tessék. Magamat okolom a történtekért, ráadásul képes lennék, vagy lettem volna eltemetni magam élve egy tönkrement házasságban.
Ebben az esetben Neked kell döntened egyedül...tanácsot kaphatsz, de sajnos nem látni a jövőbe..nem tudom, milyen az új hódoló, s hogy valóban elválik-e, s hogy felvállalna-e titeket..szóval sok itt a kérdés, amit mérlegelni kell...egyet tudok..soha nem élnék olyan emberrel, aki agresszív..a többit sajnos Neked kell látnod..
Azt hiszem kell, hogy megerősítsen valaki abban, hogy nem hozok rossz döntést újra. Mindig hűséges voltam, teljesen új számomra ez az egész.
Jézusom...ehhez no comment..mondd...mi a kérdés ezek után?
Neki nem kellett mondanom semmit. Sajnos. Végignézte a fojtogatást és törölte a könnyeimet.
Nem maradsz egyedül, ha nem akarsz! Az ember tudjon dönteni, és mérlegelni!
A lelki traumán mit értesz? A 4 évesnek mit mondtál..mért ment el az apuka?
A másik dolog: Az életed nem élheted mindig a szüleid támogatásával.
Istenem! Az ég szóljon belőled! Lehet-e rosszabb? Talán majd egyszer, amikor teljesen egyedül maradok a világban. Ettől azért félek.
Két dolog miatt alakult ki a dilemma. Az egyik az, hogy a gyerekeket nem szeretném egy lelki traumának kitenni. A másik pedig újból csak édesanyám. Ő egy rendkívül konzervatív felfogású nő. Nem vagyok már gyerek, viszont azt el kell, hogy ismerjem, amióta nem lakik velünk a férjem óriási segítség, hogy a szüleim meglehetősen sűrűn járnak hozzám.
Értem..akkor még valóban kicsik..de véleményem szerint CSAK a gyerekek miatt nem szabad egy életet boldogtalanul leélni!
Tapasztalat!!! Nem bántam meg, hogy léptem! Csak bátran..mondd..lehet ennél rosszabb?
Hogy micsoda? Hogy miért fog menni? Na..nee...
Tudod, ha a helyedben lennék így egy fojtogatós akció után...semmit nem gondolkodnék az új kapcsolat kialakításán!
A gyerekek picik, túlságosan is. A nagyobbik 4, a kisebbik 1 éves még csak.
Jól érted, elment. Egy fojtogatós jelenet után. De a gyerekek miatt visszajár. Persze nemrég közölte, hogy ő is férfi, ha másért nem, de számítsak rá, hogy néha "azért" is fog jönni.
További ajánlott fórumok: