Házasságpara? (beszélgetős fórum)

Nagyon nehéz tanácsot adni, de ha van egy biztonságos, komfortos életed, ha kétélyeid vannak a jövőddel kapcsolatban, szerintem ne menj hozzá.

Ha most távkapcsolatban éltek, akkor még nem is ismeritek egymást igazán.

Ha mégis úgy döntesz, hogy mész, akkor arra vigyázz, hogy ne függj a párodtól semmilyen téren.

Hát, ha ez már eleve nem egy biztos dolog akkor semmi értelme.

Beszéld meg vele, hogy Te így távol lennél sok mindenkitől és nem akarod ezt így.

Sok sikert!

Nem a szeretet minden... Ha valami nem megy, akkor inkább időben állj le, mint 5 év múlva, gyerekkel és válóperrel. De ha kitartasz mellette, akkor igyekezz mindent megtenni ennek érdekében.

Én pár éve szakítottam. Úgy láttam jónak, és utólag most is úgy gondolom, hogy helyesen tettem. A következő komoly kapcsolatomnál, amikor felmerült a lehetőség, ott is elgondolkodtam és féltem. De ez már más volt, itt tudom, hogy minden rendben lesz.

Én 3358 km is képes voltam meg tenni a szerelmemért,és messze eljönni a szüleimtől barátaimtól meg szokott környezetemből.

Pedig eszünkbe sem jutott még a házasság.Egyszerűen csak szeretjük egymást és nem akarunk egymás nélkül élni.Pedig rengeteg a nehézség,de nem hátrálok mert vele látom a jövőt.

Biztos ez se szokványos dolog,de az sem ha a kapcsolatban azon kell agyalni,mi nem jó. :/

Ezt neked kell el dönteni,hogy érzed!!

annyira mégsem talán:)! nincs testvére..se lány se fiú..

én a párommal beszélném+ a "kétségeimet" nem az anyámmal..

Sziasztok! Házasságra készülünk a párommal. Mostanában úgy érzem, hogy nem biztos, hogy én ezt akarom. Messze lakunk egymástól (200 km), neki ott van vállalkozása, tehát házasság esetén oda kellene költöznöm. Itt hagynám a munkámat, a barátaimat, igazából teljesen egyedül lennék ott ettől félek. Messze lennének a szüleim, akikkel, ha valami probléma van csak hozzám fordulhatnak, mert testvérem nincs. De baj esetén mire onnan hazaérek a legrosszabb is megtörténhet. Vannak a páromnak rossz tulajdonságai (persze mindenkinek vannak), eddig ezek nem zavartak, mostanában úgy érzem, hogy kezdem ezeket felnagyítani, és lebeszélni magamat erről az egész házasság dologról. Normálisak a félelmeim? Talán csak az újdonságtól félek? Vagy magától a házasságtól, mert annyi rosszat hall az ember (szinte csak negatív példák vannak sajnos)? Más is volt így házasságkötés előtt? Igazából azt érzem, hogy csak sodródom az árral, és nem tesz boldoggá a rengeteg menyasszonyi ruha próba, jegygyűrű nézegetés stb. Pedig régen sokat álmodoztam ezekről...

Mit tanácsolnátok? Mi a véleményetek?