Harmincasok klubja (beszélgetős fórum)

Végre bérházból kijutnak kertes házba.

Az a vicces egyébként, hogy ráadásul egy főiskolára jártak-jártunk (barátnőm csoporttársam volt), csak a férje felettünk járt egy évvel. És ott sem ismerkedtek meg.

XD

Azért ezzel a gyerek témával jártam meg: egyszer kifejtettem, hogy én 30 éves koromig szeretnék gyermeket, erre az egyik kolléganőm fel volt háborodva, hogy ő sem volt "öreg" amikor 32 évesen szült. Máig nem értem, hogy miért érezte eltalálva magát. Nagyon rosszul viseli, hogy 40-es lett. Majd meglátjuk, hogy az mennyire érint meg. De úgy gondolom, hogy aki úgy érzi, hogy nagyjából rendben van az élete, azt nem viseli meg olyan nagyon ez a periódus.

:)

Biztos lestek.

Én azzal szoktam sokkolni ilyenkor őjet, higy nem akarok gyereket. Néznek rám meglepetten. Viszont ezzel le is van rendezve a téma,sőt a házasság téma is, mert ugye a gyerek csak házasságban foganhat meg :)

Az, hogy más emlegeti, csak akkor érinti meg az embert, ha amúgy is foglalkoztatja a kérdés.

Javában folyt a válásunk, amikor szinte naponta kérdezték az ismerősök, hogy jön-e a második baba. Egy darabig szabadkoztam, aztán sokkoltam őket azzal, hogy válás közben nem alkalmas. Roppant szórakoztam a hebegésükön. Gondoltam magamban, hogy magatoknak köszönhetitek.

Miért utáltad meg az emberiséget?

Néha nekem is tele a tököm azokkal az emberekkel,akik felhozzák, hogy minek lehetne már itt az ideje ennyi idősen.

Ha azt akarod, hogy sz.r legyen, akkor sz.r. Nézőpont kérdése! Ha te nem változtatsz azon, akkor kitől várod el?

Épp valamelyik nap beszéltük el egy kolléganőmmel, hogy még soha ilyen jó nem volt az életünk. És egyikünknek sincs saját lakásunk (még), nekem van gyermekem, neki nincs s jelenleg egyikünknek sincs párkapcsolatunk, ő akar, én válás után élvezem a szabadságomat. Tehát meglehetősen különböző az életünk. De szakmailag a toppon vagyunk, anyagilag sem úgy állunk, mint 23 évesen, kialakult baráti körünk van, s udvarló is akad, ha éppen akarjuk. Mi kell még?

Sziasztok!

Olvastam, hogy van ilyen fórum is. Nekem a 30. nagyon egyszerű volt. Nem volt buli, berúgás, semmi. Van árkapcsolatom, de sajàt lakás, és gyerek még nincs.

Most 32 vagyok, de még mindig csodálkozva néznek rám, ha megmondom a koromat, pedig az akkor is annyi. Egyébként szerinte mindenki annyi éves, amennyinek érzi magát.

Azért a férfiak is megkapják a magukét, ha pl lelkizősebbek, vagy komoly kapcsolatot szeretnének, csak sokáig nem jött össze nekik...

A gyerekszülésről meg annyit, hogy miért akarnék gyereket? A gyereknek is rossz lenne, nekem is rossz lenne, akkor meg mi értelme van?

Igen, a férfiakat is megviseli. Mi is ez a korosztály vagyunk. Míg bennem éa a barátnőimben lecsengett, a férfi barátaink egyre inkább most akarnak bizonyítani. Jó esetben 40 éves korukra nekik is lecseng.

Mondjuk van két 40 éves barátnőm, akiknek most jött össze az Igazi, ezután következik a gyermekvállalás.

Annak idején engem is elkapott ez a valamiről lemaradok érzés, az volt tervben, hogy 30 éves koromra gyereket szülök. Az már teljesen mellékes, hogy tényleg így lett.

Egy idő után az ember rájön, hogy a saját elvárásai szerint érdemes élnie, mert csak az teszi boldoggá. Vagy nem, de akkor meg marad a színjáték.

Egy barátnőm hasonlóan volt, mint te. Teljesen kész volt, hogy se férje, se gyereke, mondjuk lakása volt. Teljesen feladta, hogy valaha is normális pasija legyen,mert valahogy mindig idiótákat fogott ki.

És akkor egyszercsak kiment a bokája a lépcsőházban,és az egyik szomszéd ment neki segíteni. Barátnőm 33 volt, a szomszéd 34, rá 1,5 évre esküvő, 2 évre gyerek, most építkeznek. Már 40 és 41 évesek, a kislány most lesz 5.

Persze, lehet azon filózni, hogy miért nem futottak hamarabb össze, ha már egy házban laktak, de a lényeg, hogy nagyon boldogok.

Ismerős érzés. Bár én még nem töltöttem be a 30-at, de eddig azt hiszem, a 23. szülinapom viselt meg a legjobban, pont az összehasonlítgatás miatt. Megláttam a tortán a 23. alakú számokat és baromira nem tudtam neki örülni. De ha belegondolok, az összehasonlítgatás is a külvilág nyomása miatt van, nem azért, mert velem van a baj. Csak ez a k.... sablonosítás megy, meg az elvárások, hogy x idősen legyen saját lakásod, férjed, párod, gyereked, vagy minimum költözz külön, és ha ezek közül egyik sincs, akkor azt hiszik, hogy defektes vagy. Pedig nem mindenkinek van igénye ezekre, vagy nem mindenkinek alakul így az élete, de az emberek túl hülyék ahhoz, hogy ebbe belegondoljanak, inkább ítélkeznek.

Amúgy meg a férfiakat is ugyanúgy megviseli, sőt, szerintem sokkal jobban.

Sok helyen olvastam, hogy a 40 az új 30, a 30 az új 20. Viszont nekem szimpatikusabb a 30as énem, mint a hebrencs 20as.

Mikor átléptem a 3. X-et pár napra rá lenyugodtam. 40-nél is biztos így lesz.

Ko

Kitűztem egy értelmes célt pl lakáshitelre gyűjtés és elengedtem azt a marhaságot, hogy 30 alatt "el kell kelni". Nem kell. 30 felett sem muszáj.

Úgy vagyok vele, hogy ezek csak számok, amit az emberek találtak ki. Miért kéne kétségbeesni, ha befordul a mutató a következő x-re?

A főnököm 49 éves és egy ideggörcs, ha a kor, az életévek jön szóba. Nem tudja elfogadni. Pedig ez az a dolog,ami ellen nem lehet harcolni, védekezni.

(most itt felejtsük el a kozmetikát, a felvarrásokat).

Szerintem egy idősebb ember is szép, ha békében van önmagával, mert ezt tükrözi a külvilágnak.