de annak idején kislánykoromban rendszeresen vittek a szüleim virrasztásra......akkor soha nem féltem és sokáig nem. mindig azt gondoltam, hogy ez az élet része, valahogy az utóbbi években ez megváltozott. lehet, hogy ez együtt jár az öregedéssel, de az is lehet hogy más oka van. Én keresem az okot, talán megtalálom.
Mert félünk az ismeretlentől, és ha valakink meghal, akit nagyon szerettünk az iszonyatos és elfogadhatatlan! Vannak vallások ahol ez nem így van, csak a nagy civilizáció ezt hozza! Ma már a gyerekeket nem vonják bele a haldokló gondozásába, együttlétébe ,hogy az utolsó óráiban ott legyen mindenki, mert meg akarjuk óvni a rossztól Őket és így kialakul bennük később a haláltól való félelem!
Mivel az emberek nagy része nem nagyon bízik benne, hogy a halála után a "paradicsomba" kerül, ezért nem is nagyon akarnak meghalni, inkább élnének sokan örökké. Így, mivel nem kecsegtet semmi jóval az elmúlás inkább kirekesztik, igyekeznek nem venni róla tudomást, mások pedig különböző szép köntösbe öltöztetik. Mivel nem-szeretem téma, így nem lehet megismerkedni, megbarátkozni vele, elfogadni. Nehéz, valóban.
Nemrég olvastam valahol, hogy a mai kor emberei teljesen másként gondolkodnak a halálról mint régen, s talán éppen ezért nehezebben is dolgozzuk fel azt a tényt, hogy meghalunk. Mi a véleményetek erről, miért van ez így?