Ha az érdekeid úgy kívánják hazudnál? (beszélgetős fórum)

Húúúúh!

Én ezt nem mertem (v inkább akartam)leírni,de a saját gondolataimat olvasom soraidban.

De 100%-ig egyet értek,magam is így gondolom,3 gyermekkel "egyetlen IMÁDOTT FIÚGYERMEKKEL" megáldva is.Akit valóban szeretek,(Őt,nem csak magamat!!!!!!!!!!!!!)én mindig csakis az Ő érdekeit tarom szem előtt, a saját önző érdekeimmel szemben.

Tévedsz!

A fiam 22 éves, tehát felnőtt már. Túl vagyunk néhány lányon már. A fiamat nem a tulajdonomnak tekintem, hanem az enyémnek:) Nagy különbség.

Nem kell semmit körbeírnod. Nálunk sosincs gond az anyákkal anyósokkal. Nálunk nem ez a minta van, így a gyerekeink is úgy nőnek fel, hogy csak az idegenektől hallják ezeket az ostobaságokat, de mi figyelünk arra, hogy ne maradjanak bennük ilyen téveszmék.

Látod-látod? Primitiv, alulképzett.... Na ki is lesz a rossz anyós? A fiam tudja, hogy milyen lány való hozzá, így még sosem hozott haza olyan lányt, akiben hibát találtam volna:) Eddigi barátnői szépek, csinosak, értelmesek, jólneveltek voltak:) Az ott alvással kapcsolatban pedig azt gondolom, hogy inkább a lány szüleit kímélem meg azzal, ha nem költözik hozzánk a lánya 1 hónapos "járás" után, hiszen nem tudhatjuk meddig tart a kapcsolat, nem tudom, hogy a lány szülei, hogy élik meg, stb.

Lehet, hogy rossz anyós leszek, bár nem hiszem, mert ha úgy adódik és egy lány többszőr nálunk alszik, nem fogom be segítségre, nem piszkálom, hogy meddig alszanak, stb. A fiamat sem piszkálom a hülyeségekkel. Azt, hogy dolga van neki is tudja magától, így ha ott van a barátnője, ha nem, akkor is meg csinálja. Tudod a nevelés már kis korban megkezdődik. És én szakítottam rá időt a munkám, tanulásom mellett is. Ha a fiam megkérdezi a véleményemet a barátnőjéről, megmondom. Nem nagyon szokott negativ véleményem lenni, és az apjának sem. A környezet, nevelés, családi minta és egyebek hatására a gyerek tudja ki való mellé. Ahol konfliktusok vannak ott mindkét félbe vannak hibák. Olyan nincs, hogy csak az anyós a rossz!

Azt gondolom, hogy, aki a legtöbbet hangoztatja, amiket írsz, pont ők csinálják rosszul. A gyerek érezze, hogy szereted, stb. Nekem ezekről nem kell írni, mert érzi, tudja, hogy nekünk ő a legfontosabb. Tisztában van vele, hogy ha gondja van csak minket érdekel, azzal is, hogy a sikerének is csak mi tudunk örülni önzetlenül. Az én fiam annak ellenére, hogy egyke mindent megtud csinálni (takarítás, mosogatás, mosás, stb.), mert én azt is elmondom neki mindig, hogy a lányok nem azért vannak esetleg mellette, hogy őt kiszolgálják.

Tehát én azt gondolom, hogy jól csinálom, és ezért abban bízok, hogy jó anyós leszek.

Természetesen megtettem az óvintézkedéseket annak érdekében már, ha mégis rossz anyós kezdenék lenni. Én a kritikát nem csak adni szoktam, hanem viselem is, így ha figyelmeztetnek biztos elgondolkodok majd. Én az a típus vagyok, aki azt várja el, hogy mondja bele a képembe, mert én is ezt teszem, nem vagyok haragtartó. Kb. 2 embert utálok a környezetemben, de ez is erős kifejezés. És annyira nem is lényeges, mert volt kollégák, így már nem is környezetemben vannak. És ennyi is utál, tehát túl rossz ember nem lehetek.

A fiam elég önálló bizonyos dolgokban, de vannak esetek, amikor az én támogatásomra is szüksége van, de ettől nem önállótlan.

Még annyit, hogy ha a fiamat bántják azt nem viselem el, hacsak valóban nincs igaza az illetőnek, mert ugye én azt is elismerem, hogy a fiam sem hibátlan....

Gondolj, amit akarsz:) Én ettől nem vagyok rossz anya, nem leszek rossz anyós, a fiam is normális marad az én mércéimnek megfelelően. A te véleményed miatt nem fogom rosszul érezni magam, hála valakinek nem tőled függ az életem, és nem is vagy rá hatással...

További jó anyós szidást nektek:)))

Én már attól is rosszul érezném magam, ha az életem fele abból állna, hogy éppen kit szidjak...

szia! megkérdezhetem hány éves vagy illetve a fiad hány éves? nem akarlak elkeseríteni, de pont az ilyen hozzáállású anyukákból lesznek a "rossz" anyósok. mert a te írásodból én pont azt hallom ki, hogy a fiadat a tulajdonodnak tekinted...pedig nem az, ha felnőtt lesz, akkor igenis joga van ahhoz, hogy bárkit válasszon, akár olyat is, aki nem tetszik neked. Na nehogy azt hidd én most valami iszonyat liberális vagyok, ha az én fiaim mondjuk egy alulképzett, primitív (bocs, nem tudom ezt egyszerűbben körbeírni,) lánnyal állítana haza, biztos kiakadnék, de remélem fogom tudni úgy nevelni, hogy az ilyen lányokra rá sem néz, és eleve normális lányt hoz haza. Viszont, hogy ezen belül milyen az a lány, az az ő dolga, nem nekem kell szeretni, nem én fogok vele együtt élni. Ha meg a lány itt szeretne aludni, miért ne? engem tuti nem fog zavarni, mindenki csinálja a saját dolgát,engem pl biztos nem fog zavarni, ha kócosan lát vagy ilyesmi. emberek vagyunk, és nem vagyunk tökéletesek, amúgy én egy csomószor láttam anyósomat épp felkelni, és soha nem jutott semmi negatív dolog az eszembe róla, sőt ezek szerintem természetes élethelyzetek...

és az ilyen típusú gyerekek(akiket az anyukájuk nem láncol magához) sokkal szívesebben segítenek maguktól az anyukájuknak, és maguktól is jönnek majd meglátogatni minket, nem kell szóvá tenni. Szerintem egy gyerek érezze hogy nagyon szeretik, számíthat a szüleire, de ez nem egyenlő azzal, hogy uralkodunk rajtuk és elnyomjuk őket, semmi önállóságuk nincs...szerintem egy szülőnek az a feladata, hogy támogassa a gyerekét, ha bajban van, álljon ki mellette stb, de egyébként meg hagyja élni....

Egyszerűen az a baja,hogy nem kizárólag Ő uralkodhat a fia életén érzésein.Féltékeny.

Normális ember tudomásul veszi,hogy a gyerekek felnőnek és kirepülnek.Nem mi az anyjuk leszünk a legfontosabbak az életükben,hanem az a nő/férfi,akit életük párjául választanak.És ez így normális.Aki ép valóban szereti a gyerekét,az ezt el tudja fogadni,és örül ha boldognak látja valaki oldalán.Az része akar lenni a fiatalok életének,méghozzá nem erőszakkal,hanem szeretettel.Én nem szeretném,ha a gyerekeim családjában majd csak kényszerből viselnének el,vagy idővel úgy sem.Mert vagy sikerül az ilyen anyának végleg tönkre tenni a gyereke életét,vagy ha ellenáll,akkor a kapcsolatát a gyerekével.

Miért lehet ez jó?

Direkt nem írtam semmi rosszat, mert nem ez a téma és mert tudom, hogy sokmindenkit zavar az anyós-szidás. Egyébként a volt-anyósra gondoltam. Nyilván én sem voltam szent,de azért mindennek van határa. Amúgy após mindig megvédett és mondta neki, hogy miért csinál velem, mond rám ilyeneket :)

témához hozzászólva, szerintem ha anyósoddal beszélsz erről abból semmi jó nem sülhet ki, a férjednek kell beszélni vele.

Én úgy gondolom senki nem ugráltathat senkit!

Azért segítünk egymásnak,mert szeretjük egymást,mert egy család vagyunk,és szükségünk van egymásra oda-vissza.De nem azért,hogy kihasználjuk egymást.Gyereket meg nem azért szülünk,hogy a későbbiekben legyen rabszolgánk!Mégis miféle egoista gondolkodásmód ez aki ezt gondolja?Mindenkinek megvan a saját élete,élje azt!Ha pedig segítségre van szükségünk,akkor megkérjük a másikat, a gyerekeinket szüleinket vagy éppen anyósékat,méghozzá akkor és úgy,ahogy nekik nem alkalmatlan.nem zavarjuk vele Őket,nem okozunk problémát a kérésünkkel.De nem élünk vissza a jóindulattal,nem használjuk ki azt.Az meg,hogy valaki a saját gyerekét zsarolja...hát....

És sok anyósnak még annyi esze sincsen,hogy azzal,ha bántja azt a nőt akit a fia szeret,azzal a saját gyerekét bántja a legjobban.Neki okozza a legtöbb problémát vele,Őt állítja választás elé,vagy teszi boldogtalanná.Mert a meny egy idő után tojik rá,de a fia a gyereke marad,neki fáj ha tönkre teszi a kapcsolatukat.

100%-ban egyet értek veled.Én meg is fogadtam,hogy igyekszek tanulni az engem és sokunkat ért sérelmekből,az ilyen anyós viselkedésből.Minden felnőtt ember magánéletét tiszteletben kell tartani!Akkor is,ha a gyerekünkről van szó.És anyós-meny utálkozásban pedig szerintem nem túlzok ha azt mondom,minimum 90%-ban anyósok a hibásak!Főleg az olyan kihanemén hatalom mániás elmebeteg nők,akit te is említesz.Én nem találom az ilyeneket normálisnak.A gyerekünk nem a tulajdonunk,nem avatkozhatunk a már felnőtt életébe!Egyszerűen undorító szánalmas az a viselkedés a pároddal és veled szemben amit megenged magának!Aztán csodálkozik,ha amint megszabadultok tőle,feléje sem néztek.Na,akkor meg majd azért leszel rossz.

Remélhetőleg a párodra nincs akkora hatással az anyja,hogy majd akkor is tudjon zsarnokoskodni felette,ha már élitek a saját életeteket.Szerintem nagyon sokan vagyunk így,hogy amikor bekerülünk a férjünk családjába megpróbálunk jó kapcsolatot kialakítani a családtagokkal.De ha ilyen a fogadtatás,akkor nem kell nekik csodálkozni,ha egy idő után betelik a pohár.Nem azt mondom,hogy nincsenek olyan családok ahol a meny miatt rossz a kapcsolat anyóssal,de szerintem nem ez az általános,sőt normális esetben békére nyugalomra törekszünk.

És sehol nem hallottam még,hogy az anyósok panaszkodnának,hogy a menyük beleavatkozik az életükbe,ugráltatja őket,megmondja mit hogy kell,intézkedne náluk...stb.Ez szinte mindig fordítva okoz problémát.És ezeket a nőket nem a szeretet vezérli,hanem a hatalmas önzésük,a beteges uralkodási vágyuk!

Igen, az nem derült ki, hogy mivel ugráltatta őket az anyós. De gondolom megérti, ha nem akarjuk hajnali kettőkor elvinni a tescóba vásárolni, mert holnap munka van. Lehet csak próbatételek:) Én utálom őket, de biztos van ilyen is. A fórumindító egyébként nem utálja az anyósát, ha jól értem, csak időnként terhes neki, amit kér, így azt gondolom, hogy nyugodtan megmondhatja neki, ha nincs kedvük valamihez.

Minket is ugráltatott az anyósom, sokszor éjszak, mert apósom rosszul lett és nem tudta mit tegyen. Ilyenkor mi mentünk át, hivtunk mentőt, vagy vittük be apósomat a kórházba. Kivittük őket a telekre, elvittük őket ügyet intézni, stb.

Hozzátartozik, hogy a férjemnek van egy nővére, és engem pl. jóérzéssel töltött el, hogy engem kérnek meg:) Nem tudom mi volt az oka. lehet, hogy kímélték a lányukat, bár inkább azt gondoltam, hogy ők alaposabbnak hisznek minket:))

Biztos igazad van, és vannak kivételek, de a hoxán minden második fórum lényege az anyós szidás. És ez engem bosszant.

Én nem vagyok anyós, de egyszer az leszek és ráadásul a fiam egyszem pici fiam. És aki bántja, kihasználja, rátelepszik, stb. azt biztos nem fogom szeretni. És akkor majd mondhatják rám is, hogy rossz anyós vagyok, és anyuci pici fia a gyerekem. Sem engem, sem a fiamat sem érdeklik az ilyen megjegyzések. Én úgy neveltem, hogy tiszteljen engem azért, mert az anyja vagyok, azért, mert ő nekem a legfontosabb, mert akár meddig képes vagyok ellátni, lemondani bármiről miatta, stb. Nem várok érte hálát, sem viszonzást, pusztán annyit, hogy a jelenben és a jövőben, ha szükségem van a segítségére, társaságára, akkor ne kifogásokat találjon majd ki. És egy kicsit sem fog érdekelni engem sem a menyem, mert ő azt gondolja esetleg, hogy én rivarizálni akarok vele, vagy azt gondolja, hogy a fiam már az övé, stb. Mert csak arról lesz, hogy akkor van az a helyzet, amikor nekem van szükségem bármire, és elvárom igenis, hogy ennyit áldozzon rám ő is.

A fiam valószínű, hogy nem fog olyan lányt választani, akinek érdekes elképzelései vannak, így jó anyós leszek, mint a környezetemben mindenki. Nálunk az a minta, hogy az anyós jó, így a mi családunkban nem szokás az anyós szidás.

Még annyit: én sem szeretem ha a fiamnál naponta alszik valaki. Mindenkinek van otthona, így mindenki aludjon otthon. Ha valaki ott alszik, akkor kizökkenünk a normál kerékvágásból, ezért megértem, ha valaki mást is zavar.

Nem is értem mi jó van abban, hogy nem otthon alszik valaki. Én ki sem tudom magam pihenni, ha idegen helyen alszok.

teljesen egyet értek veled mindenben, én is így gondolom, viszont az valahol nem normális, ha egy anyós(de legyen akár az anyukája valakinek) éppen éjfél körül ugráltatja a gyerekét, nem? mert a cikkíró ezt írta az elején, hogy sokszor elég rossz időpontban ugráltatja őket.

és úgy gondolom, mindkét félnek alkalmazkodnia kell, nekünk is van magánéletünk, azért a szüleink nem csecsemők, hogy ha éppen este 10kor jut eszükbe valami, akkor felzavarjanak...várhat az nyugodtan másnapig is, mérlegelni kell, ezzel most jót tesz-e. Pl anyukám pontosan tudja, hogy kb fél8kor tesszük le a gyerekeket aludni, erre egyik nap felhív ilyenkor(már épp letettük őket aludni, persze a csörgés felzavarta őket) egy tök nagy baromsággal, ami bőven ráért volna másnap reggel is (hogy az autón elromlott az ablak és ez garanciális javítás-e) komolyan a férjemmel úgy néztünk össze, hogy nem normális az anyukám, hogy ilyen baromsággal felhív pont akkor amikor altatjuk őket(és pontosan tudta, hogy akkor van altatás) Gondolhatod, hogy ezek miatt az emberben felmegy a pumpa, egyébként meg ott segítünk nekik, ahol tudunk, pedig ez viszont nem így van(ők semmit nem segítenek nekünk)

Megint anyós szidás...

Iviiiii, azt írja, hogy rosszul van az anyósoktól. A tiedtél lehet én is rosszul lennék, de az enyém nagyon aranyos volt, sőt az anyukám is jó anyós volt, és ez most nem a férjem felé mutatott viselkedésre gondolom, mert volt még egy veje és menye is. Ahol az anyós-meny viszony rossz ott nem csak az anyós a rossz, hanem a meny is!!!!

Nézzetek magatok mielőtt szidjátok anyóst. Kiváncsi lennék rá, hogy ő mit írna rólatok.

A másik számomra érthetetlen téma, amikor anyuci pici fiát említitek. Féltékenység? Nem kelletek a szüleiteknek? Benneteket nem szeretnek otthon? Nem féltenek, nem aggódnak???? Ti nem aggódtok a gyereketekért? Mindegy, hogyan és kivel él?? Szidjátok az anyóst, és ti ugyanolyanok vagytok, de lehet még rosszabbak.

A témánál maradva: nem, nem kell hazudni, hanem egyszerűen meg kell mondani, hogy fáradt vagyok, más programom van. Persze ez mindig nem lehet kifogás, akkor sem ha igaz.

Ha már a szüleink huszonvalahány évig pátyolgattak minket, akkor ennyit igazán megérdemelnek, hogy most meg mi támogatjuk őket....

Jaaaj,né máááá:))

Amúgy meg szerintem le kell tisztázni, nem feltétlen a hazudozás a megoldás.De az ilyen anyóstól én falra másznék, biztos arról is lehet szó, hogy a folyamatos ugráltatással legalább a fiával töltheti az időt.

Becsuletunk az csak egy van.

Az NEM elado.

Az olyan mint a szuzesseg.

Egyszer elvesztjuk, tobbet nem kaphatod vissza.

Ez sosem volt rám jellemző de már sajnos kell_(

Nekem az őszinteségemből már sokszor volt problémám.

Huuu..Én már gyűlölöm az anyósomot. :S Rengeteget tesz érte.

Szóval Én úgy gondolom,így magunk között szólva,IGEN!Néha muszáj hazudni a saját életünk,nyugalmunk érdekében.

Ez még nem akkora hazugság.Ne legyen lelkifurkád :)

TApasztalat: az ilyen anyámasszonykatonája pasik az életben nem állnak a sarkukra...

És a kapcsolat ebben megy tönkre...