Gyermeknevelés: szerinted mennyit "ér" a jó példa? (beszélgetős fórum)

Most érettségizne? ... vagy most hol tart?

Számítógép nem feltétlen kellék a családban, meg kell dolgozni érte. Bumm, eladnám... Aprókámnál is volt olyan időszak, hogy odaragadt kissé jobban, minden reggel fogtam az összes zsinórt kihuzigáltam a gépből, és hoztam dolgozni, délután meg megmondtam, hogy hánytól hányig kap egy órát... tudom durva, de akkor ez kellett... akkor visszaállt a normálisra. Mondjuk mi sokat beszéltünk arról, hogy addig tudok segíteni neki a fejlődésben, amíg hagyja... és amit csinálunk, amit teszek, érte teszem és nem magamért... ha elfordul, és nem látja be, akkor feladom, és nem fogok veszekedni, nem fogod hisztizni, attól fogva a saját útját járja. A leány leválásába szinte belehaltam, még egyszer nem járom végig.

Tehát a kulcsmondat, addig tudok segíteni, amíg hagyod, a döntés a Tiéd.

De sokat beszélgetünk a jövőjéről, milyen iskolát kellene még elvégezni, hogy kellene dolgozni... blabla... szóval ez téma nálunk, így remélem még kap mindig egy kis motivációt. De a szeptembertől azért félek, ugye ilyenkor, suli alatt derül ki, hogy mennyire változtak esetleg az értékek a kis agyában... :)

Ne aggódj ennyire!

(úgy értem, nehogy ezzel árts az egészségednek:-))

Van a környezetemben, aki aztán elment dolgozni, így, nyolc általánosa volt, 18 életéve, hogy valamit keressen, három szakban... aztán rájött.

És estin befejezte, és most is tanul, OKJ-s felsőfokún... Végül is a szülő mindent megtesz, helyette nem tanulhatsz, így szemrehányást sem nagyon tehet...

...bár azt mindenképp lehet, rosszat keresni a szülői magatartásban... ha engedékeny vagy, akkor túl szabadjára engedted, ha szigorú, akkor meg börtönben nevelted... szerintem lazíts. Nem minden múlik Rajtad!!!!!

Mert ma már ez a trend. Ezért is adok hálát az égnek, hogy az én időmben még a mobil is luxusnak számított. Lehet, hogy azért tojik az egészre, mert úgy is tudja: eddig is megvolt és eztán is meglesz mindene. Az teljesen természetes, hogy nem teszitek utcára, engem se raktak ki anyámék, mikor majdnem egy évig otthon voltam munka nélkül. Pedig fősuli után voltam..

Hacsak ennyire a FB meg az msn érdekli, akkor ciki vagy nem.. el kell tőle venni. Vagy legalábbis ijesztgetni vele. Nem biztos, hogy lenne haszna, de hátha... legalább valamit elérsz.

Béka-királylány, bár a sztoridat nem ismerem, de nagyon sok mindenben egyetértünk a gyereknevelés terén :)

A baj az, hogy ez a világ már nem az, amiben Te jártál suliba...most 18 évesen ott tart, hogy lesz 8 általánosa...hogy fog elhelyezkedni? Oké, hogy későn érő esetleg, de épp most "alapozza" meg a jövőjét...jelenleg a f...book és az msn az érdeklődési köre :(....

Büntetés, szigor, papolás semmit nem ér.

A hitelesség és a példamutatás igen, de kinek mi a helyes út..., ahhoz a gyerekünket jól kell ismerni és elfogadni.

A kamaszkort túl kell élni.

Mint mondtam.. én nem hiszek a génekben. A nevelés sem mindig elég. Itt bármi lehet a baj. Lehet, hogy épp ezt nem akarja, nem akar tanulni. És ráadásul ha jól értem, nagyon fiatalka még.. 15 év körüli? Ilyenkor pedig nagyon-nagyon befolyásolható mindenki. Szégyen vagy nem, én is az voltam, mentem a trend után, pedig éreztem, hogy nem az én világom. Mégis mentem, mert nem akartam kilógni a társaságból.

Az egyetlen megoldás, ami eszembe jut: megpróbálni beszélni vele. Csak érzi ő is a dolgok súlyát. Valahol éreznie kell.

Vissza fog találni.

Ebben biztos vagyok.

Mindannyian rengeteg - nem biztos, hogy kívánt - tapasztalattal lesztek gazdagabbak! :-)

... én is ilyen voltam, anyum pedagógus, engem meg kirúgtak a suliból, mert lógtam,.... meg hasonlók, aztán jelesre diplomáztam valamikor kéééésőbbbb... :DDD

Vannak későn érők. :)

Lehet, hogy rosszul gondolom, de én magára hagynám kicsit.

Nem úgy igazán, csak hogy érezze: a MAGA LÁBÁN KELL MEGÁLLNIA az életben...

...tudod, olyan nagyon megrázó volt számomra Keleti György arca, amikor lányát hazahozta abból a börtönből... annyi minden benne volt a tekintetében... annyi fájdalom... amit a gyerekétől egy szülő igazán nem érdemel meg... de ez csak egy gondolat, bocsánat...

Csak azt tudom mondani:rengeteget!

Amióta végeztem, sokszor jut eszembe a mondat:"ne felejtsd el, példa vagy" Minden ember, az utánuk következő előtt példa. Ilyen vagy olyan, de példa. Akiről mintát vesz tudat alatt a fiatalabb. Még akkor is, ha más-más személyiségek. Bármit teszel, vagy éppen nem teszel, példa mások előtt és lehet, hogy nem azonnal mutatkozik ez meg. Elraktározódik de valamikor felbukkan.- és akkor fog meglátszani, mennyit is ér a jó példa:)

Bocsánat, új vagyok:-)

Ha linket írsz, rákeresek, estefelé, mert sajnos délután orvoshoz kell mennem... és köszi!!

EsztyMorgan!

Akkor segíts: példánk: apa-anya diplomás, szorgalmasan dolgozó, felnőttként is tanuló ember...elvárás a tanulás, de a gyerek megbukik...Miért, ha nem ezt a példát látja? Miért, ha minden nevelési eszköz csődöt mond-volt szép szó és beszélgetés, volt jutalmazás és volt büntetés...

Én olyan 16 év körül kezdtem el lázadozni. Hát nem tagadom, hogy voltak vitáink. Ezt nem lehet kikerülni. Legalábbis szerintem.. olyan anya/lánya kapcsolat nincs, ahol nincs zsörtölődés.

Ma pedig én vagyok a lelki szemetes láda :):) de én örülök ennek. Néha fura, mikor kimegyek és rendet rakok anyuék között, akik azért morognak, mert mindkettő egyszerre akar beszélni arról, hogy mi volt a munkahelyen :)

Ez nagyon érdekel.

Kérlek.

Ami publikus... hátha (biztosan) tanulok belőle:-)