Férfi-logika (beszélgetős fórum)
Mióta vannak a közösségi oldalak szerintem mindannyiunkban ott van a kisördög:)Szerintem nincs olyan ember aki kíváncsiságból vagy egyéb okokból nem próbál rákeresni régi barátra ,társra ismerősre.No nem feltétlenül,hogy felidézze a múltat.
Nekem is volt ,hogy megláttam valakit és megdobbantotta a szívem.
Hát ennek tényleg más a vége. :(
Lehet, hogy én ezt bóknak venném. Te lehetnél élete (egyik) utolsó ajándéka...
Hasonló az én történetem, csak más a vége...
16 voltam, és nagyon megtetszettünk egymásnak. Moziba mentünk, közben őt behívták (akkor még több évre katonának). Mikorra leszerelt, egy akkori "nagykutya" megvette a lányának tokkal vonóval: kapott házat, autót, vezetőbeosztást.
Néha összefutottunk... 40 év után néhány hónappal ezelőtt megkeresett az interneten, kiderült, hogy súlyos beteg (lényegében haldoklik), de szeretne még velem összejönni egy kicsit... Finoman az volt a válasz, ha akkor nem kellettem szépen, fiatalon, akkor most???? Befejezésül azért megkérdeztem: és a feleséged hogy van?? Többször a telefont sem veszem fel, amikor hív. Lényegében nincs miről beszélni.
Kb 16 éves voltam mikor megismertem egy fiút, Csak pár hónappal volt nálam idősebb. Magas, jóképű, gyönyörű barna szemekkel. Én amolyan jó kislány voltam, ő meg ,vagány, lázadó.
Kb 1 évig jártunk, a családom imádta...és én is. Már arról beszélt majd elvesz feleségül, még gyűrűt is kaptam. Aztán valami butaságon összevesztünk (már mi se tudjuk min), és még csak esélyt se adtunk, mert túl büszkék voltunk....és talán buták is.
Sokszor találkoztunk, az évek alatt, pár kedves szó és aztán mentünk tovább.
Aztán eltelt tíz év, hogy semmit nem tudtunk egymásról, és 3 éve megtalált egy közösségi oldalon. Majd valamivel később írt. Megkaptam tőle azt a figyelmet, bókokat amit itthon nem.
A szokásos kérdések, mi van velem...és vele? Egyre többet beszélgettünk, később találkoztunk is. Elsétáltunk a régi helyeinkre...kicsit megint "fiatalok" voltunk.
Aztán, nem írt, nem jelentkezett, majd írt én nem válaszoltam vissza..pedig nagyon örültem, hogy írt..de éreztem, hogy teljesen összezavarodtam.
Kb. féléve találkoztunk, mindketten meglepődtünk, de örültünk a másiknak. Leültünk egy üdítő mellé és beszélgettünk.Azóta is tartjuk a kapcsolatot...ha van időnk írunk, egymásnak vagy váltunk pár szót.
De, megbeszéltük az ami volt, mikor sok év után találkoztunk, annak az embernek szólt akit ismertünk, akire emlékeztünk....de, mindketten sokat változtunk.
Én nem mondom, hogy egy régi szerelemből nem lehet új.
Vannak olyan férfiak, akiknek csak annyi kell (mondhatni, hízeleg a hiúságának), hogy tudja, X év után is bejön neked.
Nekem is voltak ilyen pasijaim.
Nőként hajlamosak vagyunk többet gondolni a dologba, mint szimpla beszélgetés. Várjuk, hogy mit ír, mi lesz ezután, fogtok-e találkozni.. :)
Próbáld úgy felfogni, hogy volt pár szép napod.
Valószínű nem akart megbántani:)
Ez tönkre tud tenni egy kapcsolatot igy is,ha nem vigyázol.Mert csak azt veszed észre,hogy csak ő jár a fejedben,és minden rossz lesz,keresed a hibát,és az issza a levét aki veled van!Hidd el tapasztalatból mondom.
CSATLAKOZOM:)Szerintem nincs ebben semmi logika,rájött,hogy jobb mindkettőtöknek.
ám,ha tudod,hogy rengeteget van fent,akkor figyeled is :)és ez mindent megmagyaráz.
Ő egyszerűen csak ennyit akart szerintem. Az pedig valószínűleg eszébe se jut, hogy téged bánt az ő hirtelen elhallgatása. Na ITT jön be a férfiagy másféle működése.
(De azért kérdezd meg magadtól, biztos-e, hogy nincsenek illúzióid...?)