Elcsábítanának... (beszélgetős fórum)
Mi, sőt senki nem adhatunk tanácsot. Neked kell eldönteni, hogy mit teszel. Nyilván hív és kalanddal kecsegtet egy kapcsolat, de van kockázata is.
Tégy bárhogyan is a te döntésednek kell, hogy legyen.
Mostanság a olvastam egy cikket, ahol a hölgy egy flört kedvéért csinosabban öltözött, jobban adott magára és a férje is többször megdicsérte is.
Akkor úgy döntött, nem kell neki másik, inkább a férjének fog tetszelegni.
Menjetek el pár napra valahová kikapcsolódni, azok tudtommal szoktak segíteni.
Plusz érdemes lenne újra leülnötök és elmondani, mire van szükséged. Közben gondold végig, hogy neked miben kell esetleg másnak lenned ahhoz, hogy kihozz belőle dolgokat.
Hopp, még is hogyan gondolod, hogy megmondod, hogy 47 évesen minek kellene örülni?
Tudod az ember levegőt is az utolsó pillanatig vesz.
Mi az, hogy legyen egy jó éjszakád? Ember hol élsz te? Most kívánhatnék olyant, hogy 47 éves korod után húzd le a redőnyt ezen a területen, de nem teszem, mert én tudom, hogy miről beszélek, te pedig valószínűleg nem.
Nem loboghat mindig a tuz, igaz, de a tuz mindegy hany eves vagy visszater. 80 evesen is.
Ismertem egy hazaspart, joval 70 felet kez a kezbe mentek mindenhova: szomszedba, boltba, mindenhova.
Papam mindig kedves volt nagyanyamal, a hugom elkapot egy rezenesnyi pillanatot amint megcskolja a nagyanyam. Anyosomekrol mar meseltem.
Szegeny anyosom meselte, hogy allandoan fort a ver aposomba.Beteg vol,, nehezen tudot elaludni, hat enm mindig orult neki.:))
47 evese orulnel enek? Aposom majdnem 60 volt mikor a ferjem emgfogant,anyosom 40. Aposom 75 mikor mi osszekerultunk , de meg kelet neki a felesege mint no.
Anyira egymashoz tartoztak, hogy majdnem egyszere mentek el az elok sorabol is.
Nagyon kevesen vagyunk itt olyanok akik hosszú évek óta (15-20-25 éve) együtt vannak a párjukkal.
Még mi sem érthetjük teljesen mit élsz át, nemhogy a többiek... A társunk olyan ennyi év után mintha a testünk része lenne. Szeretheted őt, ő is téged, lehet a legjobb barátod, a lelki társad, de ha elmúlik a bizsergés, nincs vágy, az rettenetes lehet... Megértem hogy hiányzik a lángolás, az ölelés...
Egy életünk van. Ebben az egyben kell boldogulnunk, boldognak lennünk.
Csak te tudhatod hogy a ti kapcsolatotok mit bír el. Millióféleképp élnek a párok, talán valamilyen kompromisszumot köthettek a férjeddel... Nem kell azt a főtéren kidobolni:) A "hagyd el, aztán kereshetsz mást" szépen és tisztességesen hangzik, de mégsem így élnek az emberek. Még azok sem, akik ezt szajkózzák...
Nincs bizonyos kor, az ember szerető és szeretetre vágyó lény marad, legyen akárhány éves is. Az élet nagy kib@szása az emberrel, hogy csak a teste öregszik, a lelke nem.
Egy bizonyos kor felett is szükségünk van a biztos támaszon felül bizsergető érzésekre is, szerelemre, szexre és ha ez nem megy a házunk táján, tekintsünk ki.
Ettől egy kicsit kinyílt a bicska a zsebembe!
Gondolod a mi korunkban,már nem vágyik az ember a szerelemre,meg a szenvedélyre??
Nem azt akarom ezzel mondani,hogy tartson szeretőt,de mi az,hogy bizonyos kor után....?
Véleményem a következő. Ehhez is 2 ember szükséges.
Gondold át : Mit nyersz ha belemész, és mi az amit el is veszíthetsz! 2 szék közül a földre is eshetsz.. Zuhanhanhatsz..
Ha van hova lépni, új lakhatás pl albérlet, és tudod is fedezni, kérj időt a férjedtől. Lehet hogy csak szalmaláng..
( egyik volt kolléganőm mondta az egyik pasi kollégánknak : XY veled, 1 percig se tudnék élni! Mellesleg akinek sose villant át ilyesmi a fejében, az hazudik. Nem vagyunk fából ).
Meló közben megismerünk valakit, és elég rendesen kiszűrhető hogy milyen, milyenek vagyunk. Nekem se jöt volna be, de más se. ( szerintem én sejöttem be egyiknek se, nem véletlen hogy nem kaptam ilyen jeleket, és nem volt csábítóm ).
Itt Te rólad van szó, nem rólam.
Kolléga, régóta ismered máshonnan is??
Nem elviselhetetlen , denem erre vagyik.Tobbet akar, a ferj meg egyszeruen nem erti. Velle mar kar targyalni, kar az uzemanyagert.
Nokent tekint rad? Ok , de meddig?
Eloszor is letisztaznam a ferjemel , hogy koszonom szepen ebbol en mar nem kerek(ha igy van). Ha nincs lehetoseg elkoltozni, kulon szobaba haloba megyek. Elmagyarazom miert , es hogy megteszek mindent , hogy minel hamarabb kulon fedel alat legyunk es uttana tallan ismerkednek.(a te szemszogodbol nezve, mert en magam melle mast el sem tudnek kepzelni).
Ha bizonyos szemszögből nézzük, (leszámítva, hogy a lélek kortalan) a tested "fiatal" elvégre 47 és nem 74.
"Van valaki, aki nőként néz rám és közeledni próbál."
Nőnek tekint? Mert ha nőként néz rád akkor az illető a nő. Nem? :D De most komolyan, én gyermekként tekintek a világra és mindig elcsodálkozom ezen a mondaton, amikor egy nő így írja le... Játékosan kötözködöm, de érted.:)
A vágyaid elég közismertek. Ha a legelső mondat a helytálló, akkor mégis miért viseled el? Ha meg benne maradsz akkor mégsem elviselhetetlen.
Tizenhat éves korom óta ismerem, 21 voltam, amikor összeházasodtunk, hozzám nőtt.Szeretem, mint embert.
Többször kértem és próbálkoztam is különböző ötletekkel, hogy feldobjuk beszürkült életünket.
Szerinte minden rendben van. Nem érti mi a problémám.
Néhány hete mondtam neki, hogy így el fog veszíteni. Akkor 5-6 napig kicsit figyelmesebb volt.
Igen, megviselne ha elveszíteném. De az is lehet, hogy valami új kezdődne...és most nem az új kapcsolatra gondolok elsősorban.
47 évesen egy kihűlt, de nem elviselhetetlen házasságban élek. Gyerekeink már felnőttek.
Van valaki, aki nőként néz rám és közeledni próbál.
Nem most történik ilyen először velem. Eddig mindig tudtam mit akarok, tudtam hűséges maradni. Most nem vagyok annyira biztos magamban. Szeretetre, ölelésre vágyom.