Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Cikkek » Hobbi & Otthon témák » Titán története cikk

Titán története


Mindig lenyűgöztek azok a történetek, amik beszélő papagájokkal kapcsolatosak, de annyira nem, hogy belefogjak egy madárka tartásába.
Titán története 1.Titán története 2.


Matematika korrepetálás kapcsán sok családnál megfordultam. Az egyik kamasz tanítványomnak volt egy nagyon tehetséges hullámos papagája, tényleg beszélt. A fiúcskának nyilván nem kevés munkája volt benne.

A gyereknek nem volt éppen felhőtlen a viszonya a szigorú apjával. A férfi utálta, ha a fia úgy emlegette őt, hogy az „öreg”. Mi volt az első, amit megtanult a madárka? Az, hogy ha belép a férfi, Gyurika - így hívták a kis tollast - hangosan köszöntötte: „Szia öreg!” Gondolhatjátok. :D

A többi tudománya főleg a saját maga dicséretéből áll: Gyurika szép, Gyurika jó, Gyurika nagyon okos; szép vagyok, jó vagyok, okos vagyok, csodálatos vagyok, stb. A többire már nem emlékszem. Csak arra, hogy ha jó kedve volt, rázendített a tanultakra, nem hagyva ki a felsorolásból azt se, hogy „Szia öreg.” :) Ha elfáradt, elkezdett halandzsázni, az is nagyon mókás volt, mert össze-vissza zagyválta, keverte a megtanult szavakat, szótagokat.

Ez a tanítványom mesélte, hogy amikor megvették a madarat, a kereskedő megkérdezte, hogy mi lesz a neve. A „Gyurika” hallatán megnyugodott. Elmondta, hogy egy korábbi vevője a Kolumbusz nevet választotta az ő nem kis megrökönyödésére. Azt mondta az újdonsült tulajdonosnak: ne őrüljön meg! A madár nem fogja tudni megtanulni a saját nevét. Megtanulta, sőt! Így mutatkozott be: „Kolumbusz vagyok a csodálatos sasmadár. Hol az a macska?” :)


Persze nem bírtam ki, hogy ne beszéljek a fentiekről az akkor 8 év körüli fiamnak. Azonnali reakciója az volt, hogy neki is kell egy olyan papagáj. Mit mondjak: nem örültem. A 9. születésnapjára kapott egy könyvet is, ami a hullámos papagájokkal kapcsolatos. Gondoltam, azt elolvasva majd elmegy a kedve a felelősségteljes vállalkozástól. Nem ment el, így a 10. szülinapja előtt vettem egy berendezett madárkalitkát; ülőrúddal, hintával, csengővel, tükörrel, etetővel, itatóval, szóval mindennel, amiről úgy tudtam, hogy szükséges. Aztán a szülinapján elvittem a fiamat egy madárkereskedésbe. Az élelem megvásárlása közben kértem az eladót, hogy olyan madarat adjon, amit jó eséllyel meg lehet tanítani beszélni. Teljesült a gyermekem vágya, és a Titán nevet adta a kiválasztott kismadárnak. Ez május végén volt.

Abban az időben még el lehetett menni otthonról úgy, hogy nyitva voltak a csak szúnyoghálóval „védett” ablakok. Az egyik előtt volt a kalitka. Én dolgoztam, a fiaim iskolában, oviban voltak, így Titán hamar megtanulta, hogyan „beszélnek” a rigók, de főleg a verebek, mert akkor azokból volt a környékünkön a legtöbb. Pedig a fiam kitett magáért, az iskolából hazaérve szorgalmasan tanítgatta Titánt, de hiába, még egy év múlva se szólalt meg. (Ráadásul „természetesen” rám maradt az a nemes feladat, hogy a madár által kipancsolt magvakat, kihullott tollakat eltakarítsam.)

Telt, múlt az idő, Titán társalkodott a kinti madarakkal, meg velünk madárnyelven. Éjszakára le kellett takarni a kalitkáját, hogy befogja a lepcses csőrét.


Soha nem felejtem: dolgoztam, amikor a fiam zokogva telefonált: Anya! Nagyon nagy baj van! Egy másodperc tört része alatt megjelent a szemem előtt az egyik fiam összetörve, a másik állig gipszben; szóval borzalmas volt. Nyugalmat erőltettem magamra, s megkérdeztem, hogy mi történt.

- Meghalt Titán!

- Hogyan?

- Belecsavarodott a játékaiba és megfulladt; most mi lesz?

(Magyarul: véletlenül felakasztotta magát.)

- Kisfiam fogj egy dobozkát, béleld ki, tett bele, és temesd el!

- De a játékai rá vannak tekeredve!

- Azok az övéi, azokkal együtt tedd a dobozba!


Mire hazaértem, az orgonabokor alatt szabályos kis sírhant volt, kereszttel...

A kalitka azóta is megvan, de senkinek nem jut eszébe madarat venni bele. Túl nagy volt a sokk, ami a 12 éves fiamat érte, amikor meglátta a halott kis kedvencét.




Írta: syria, 2019. szeptember 4. 09:35
Fórumozz a témáról: Titán története fórum (eddig 13 hozzászólás)

Ha ez a cikk tetszett, az alábbiakat is ajánljuk figyelmedbe:


Minden jog fenntartva © 2005-2019, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook