Ébresztő, avagy fel kéne hagyni az Álomvilággal! (beszélgetés)

Szerintem is hasznos a célokat így kategorizálni. Anno voltam mlm-es, és ott ezt tanították. De akár egy vonzás törvényén alapuló tanítás is ezt tanítja.

Éljünk a Mában, de közben kell vizualizálnunk a célokat, álmokat, hiszen nem tengődhetünk csak úgy a világban. Menni kell valamilyen irányba, és vállalni az összes tanítást (mert hát ugye az ember nem mindig jó irányba indul, de ez is benne van a pakliban ). Szóval szerintem tök jó, hogy ti is így gondolkodtok. :)

Szerintem fő az aranyközépút. Legyen az embernek célja, de tényleg ne görcsöljön rá, és ne felejtsen el közben élni. Legyenek álmai, és higgyen bennünk!

Ahogy szoktam írni, az egész élet egy tanulási folyamat. Eleinte a kemény dolgokat nagyon nehezen éltem meg. Hadakoztam, tiltakoztam. Ma már én is megkeresem bennünk a tanítást. És tényleg minden, ami történt, okkal történt. És a múltam által lettem az, aki ma vagyok. Na persze ez igaz mindenkire. (De régen még szerettem volna dolgokat kitörölni az életemből. Pl. Apum halála - 13 voltam. Utóbb kiderült, hogy Ő indított el egy szép, spirituális és másokat segítő életúton, amihez sajnos ezeket át kellett élnem.)

És az én életfilozófiám is, hogy élj a Mában. Bár most így a babavárás alatt néha elszalad velem a ló. :p Az ember sokat gondol a szülésre. De közben a kisfiam rugdosása, mocorgása mindig segít visszatérni a jelenbe. :')

igen, csak arra utaltam amit irtal:

"Mert most élek, és most teszem, ami nekem jó."

szerintem amig ez egy terv addig minden ok vele, amikor ez az ertekrend akkor nekem mar ez nem ferne bele.

DE: fontos megjegyeznem, hogy barhogy is van ez mas embernel,en nem itelkezem, csak tudom, hogy ez nem az en utam.

ertem, es szerintem nem mondunk egymasnak ellent.

en azert megkulonboztetnek nehany dolgot.

pl. mik azok az elvek ertekek amelyek menten haladok. Pl. a csaladom, a baratok szeretete, az hogy tisztesseges maradjak stb.

Es vannak a celok, amelyekert ugy kuzdok, hogy figyelembe veszem az elveimet, ertekeimet. Tehat nem gazolok at embereken, nem felejtem el, hogy honnan jottem, stb.

A tervek pedig szerintem kulonbozo fajtak lehetnek. Akar kategorizalhatjuk oket ugyis, hogy rovid, kozep es hosszutavuak. Ezeket ugy kell definialni, hogy egymast ne gyengitsek, vagyis meg legyen az az egyensuly is, amit te emlitesz.

Es a igen, a pillanatok a legjobbak :-), kulonosen azok amelyekre nem is szamitasz, egyszer csak ugy megtortennek. Egy mosoly, egy kedves meghivas.. ezeket en is imadom.

Milyen célokra gondolsz pontosan? És megy előre... Hát persze, de azért ezt is lehetne több oldalról vizsgálni.

Én eddig nagyon is úgy éltem, ahogy éreztem. Mentem bele a világba. Sokszor igen meggondolatlanul. Követtem a vágyaim, meg az ösztöneim. De mondanom sem kell, soha, semmit nem bántam meg, és mindenből tanultam, mindenből élményeket, érzéseket nyertem. És ez így nagyon is jó volt.

Persze, most már más a dolog. Most, hogy együtt élek a párommal, lassan lesznek célok is, közösek. Amiket együtt akarunk elérni. És ez így normális. DE szerintem mindig tudni kell a mának élni, a pillanatnak örülni, és élvezni azt. És tudni kell azt mondani néha, hogy lesza*om a terveket meg a kötelezettségeket. Mert most élek, és most teszem, ami nekem jó. Remélem jól érted ezt. :)

Tehát, bárhogy is élsz, figyelhetsz magadra. És én azt is láttam, hogy sokan a célok miatt felejtenek el magukra és a környezetükre odafigyelni.

Egyet értek,viszont az ember mindig többet akar és lehet hogy az adott boldogságát sem tudja akkor időben értékelni.Nekem mindegy ki miben hisz én nekem ezzel semmi gondom nem volt nem is lesz.Viszont én úgy vagyok vele,hogy mindenki magát menti meg bármitől is,hiszen el hiszi hogy képes rá,hogy aztán ezt milyen segítségnek tudja be,embere válogatja.Én a saját magaménak ma már.

Viszont az őrangyalokba hiszek,hogy az elhunyt családtagok örködnek felettünk.

hat en ezt a "hitet", meg a sajat magamba vetett hitet nem helyeznem egy szintre.

A legmelyebb/legmagasabb (kinek hogy tetszik) szinten csak magamban hiszek.

Ez az en sikeres eletem titka.

Ugyanakkor azt is elfogadom, hogy a sikerhez sok ut vezet, ezert nincs abban semmi kivetnivalo, ha masok mas utat jarnak be.

Szerintem ami szamit, hogy amikor az ember ugy igazan melyen magaba nez, es felteszi a kerdest, hogy boldog vagyok-e, azt az eletet elem-e amit szeretnek, akkor meggyozodessel tudjon igent mondani. Sajat maganak.

Ebben a végelszámolásban én is hiszek.

Apum rá számomra a bizonyíték.

Anyum ült a kórházban az ágyánál, és Apum egyre csak olyan eseményekről beszélt, amik egyre visszább, és visszább történtek az életében. Amikor már a katonaságnál járt, Anyum megértette, hogy haldoklik. :'( Tényleg lepereg az ember élete...

Aranyos vagy és köszi!Mégis nekem sem volt egyszerű hiszen egy el sem akartam hinni,hogy végre annyi minden rossz után jobb lesz az életem.

Én mindig örültem más boldogságának és sikerének és ezután is úgy teszem.Nővérem pedig majd rá ébred,hogy az neki se hátrány,hogy én nekem jobb lett az életem.Majd idővel persze.Viszont bevallom volt idő amikor ültem a kiskonyhámba és azt mondtam,inkább ne,ha az én boldogságom a saját testvéremnek fáj.

Ő sem és én sem változok már!Aztán rá jöttem!De!Hiszen a boldogság nekem is jár és mindenkinek jár aki él és bárhol él,de jár!

Van aki megharcol érte mert megkeresi,van aki nem és csak ül és várja.

Embere válogatja!

pontosan. A legfontosabb, hogy mindig a pozitivan alljunk hozza a dolgokhoz.

Es szinte mindent lehet ugy nezni, hogy az motivaloan hasson rank.

"Ha neki sikerult, akkor ez nekem is sikerulhet"

Es fontos, hogy merni kell valtoztatni, felmerni a kockazatokat, es ha azok elfogadhatoak belevagni.

Sokszor meglepodom, mennyire nem gondoljak at az emberek, hogy csak egy lehetoseget kaptunk, es abbol kell kihozni a nekunk szukseges maximumot.

Meg nem jott vissza senki,hogy elmondja, mennyire sajnalta a halalos agyan, amit nem tett meg, de en hiszek abban, hogy ott a vegen, van egy vegelszamolas, amit az ember sajat magaval folytat le.

Így igaz.

A másik, már írtam korábban, ha meg az ember vágyik valamire, az irigység az egy negatív energia. És csak távolabb sodorja magát a vágyott dologtól.

A legtöbb meditációs szövegben az van benne, hogy "Örülök mások sikerének!" Mert ez pedig pozitív energia. És ha valaki őszintén tud örülni mások sikerének, akkor nagy eséllyel ő is érdemessé válik a dologra.

Jó példa, a szegény ember, aki szidja a gazdagokat, a gyűlöletével eltaszítja magától azt, hogy akár ő is az legyen. De aki örül, hogy legalább másnak megadatik, és hálát tud adni a saját életéért, ott nagy valószínűséggel történik pozitív változás az ő életében. Mert ha nyitott a gazdagság felé, akkor talán a lehetőségeket is jobban meglátja.

tukrozes, igy igaz.

Arrol nem is szolva, hogy (nekem ez a vesszoparipam ;-) ), hogy miert kellene irigynek lenni valakire, akinek van valamije amin nekem nincs?

Lehet, hogy nekem nem is kell az a dolog, nincs benne meg a hosszutavu terveimben sem.

Szerintem a legtobb ember azert nem tud boldog lenni, mert sodrodik. Nincs egy terve, hogy mit is szeretne elerni az eletben, igy nincs visszacsatolas sem, hogy sikeres-e vagy sem.

Ezert mikor valaki masnal lat valakit, azt hiszi, hogy azt akarja. Megszerzi, aztan rajon, hogy masnak meg mas van, akkor meg mar azt akarja.

Szerintem a sikeres es a kiegyensulyozott embereket nem lehet/csak nehezen lehet elteriteni a celjaiktol azzal, hogy mas eppen mit csinal vagy mit ert el.

Akinek celjai vannak az magara figyel, es megy elore.

Ez pontosan így van...még kiegészíteném azzal, hogy sok esetben az is előfordul, hogy a környezet hiába lát problémát, az érintettnek nincs gondja az életivtelével, persze ez lehet önhazugság is, de ugyanúgy teljes igazság is...az emberek nehezen fogadják el az általánostól eltérő boldogságkeresést.

Bár azt hiszem ezt te tudod a legjobban.

:)

Nem is azt írtam,hogy mindenki irigy a másikra,de bizony legtöbben irigyek mások boldogságára,mert nem értik nekik miért nem sikerül az ami a másiknak igen.

Hozok példát neked az én életemből:

Nővérem és én!

Mindig az árnyékába éltem!Mióta meg változtam és az életem,hiába ő él jobb házba,hiába keres jobban a párja nálam,megkaptam egy vita alkalmával:Pénzeszsák arc!

Szüleim tanácstalanul néztek,mire apám szerint,irigy!Persze megbékültünk mert a testvérem!Eltelt x idő és közölte neki jobban tetszettem mikor nem volt pénzem.

Kérdeztem miért?

Közölte nem tudom.

Én sem tudom.Minden esetre bízok benne az idő rendezi.Hiszen én szeretem,mert a testvérem.

Dolgoztam sok helyen,egyik helyen örültek ha valaki vett felsőt,utazot valahova másik helyen a nők a másikról még a bugyit is le nézték öltözés közbe utóbbi gyári munka.

Embere válogatja!Ezzel egyet értek és örülök hogy végre a fórum jó irányba fordult.Beszélgetésbe,esetleg vitatkozásba.

Igen, tudom, ez egy nagyon összetett téma.

A kirángatással viszont nem értek egyet. A segítséget hiába nyújtanád, hiába kínálod fel. Ha valaki nem kéri, és nem fogadja el, addig megtehetsz bármit, kárba veszett energia.... Sajnos tapasztaltam több ízben is.

A társfüggőség egy kemény téma. Ott sokszor pszichológusi segítségre van szükség.

És az a baj, hogy bebeszéli magának, hogy jó az a helyzet úgy ahogy van. Néha még a másik is tesz rá egy lapáttal. Egy nagyon durva mondat, amit hallottam:

"Keress jobbat, de úgy se találsz."

Ezt annyiszor hallja a tudatalattija, hogy már el is hiszi, és nem is akar majd lépni.

Sajnos ez nem egy fekete-fehér történet. Ha valaki nagyon mélyen benne van, onnan már segítséggel kell kirángatni.

Nem mindenkire értettem. Vannak ilyen emberek is. Szerintem változtatni mindig lehet. Minden lehet, ha akarsz. Könnyen mondom én, persze, de a környezetemben látom, ha változtatni akarsz, tudni fogod, hogy csináld.

Munka, gyerek, vagyon... Hát kinek jó társfüggőségben élni? Akinek jó, élje. Nem nézem őket le, van elég bajuk így is.

Én meg ezzel értek egyet.

Pedig nagyon pozitív gondolkodó vagyok, és tényleg látja az ember a lehetőségeket. Csak néha a lehetőség várat magára, és vannak rossz napok, amikor az ember visszazuhan.

Bár minden nap happy lenne. De még full pozitív gondolkodás mellett is vannak kemény napok. Annyi, hogy max. az ember nem esik depresszióba, és töretlenül hisz. És végül bevonzza a legmegfelelőbb lehetőséget.

Friss diplomásként tapasztaltam, hogy rengeteg helyre elküldtem az önéletrajzomat, és volt, ahonnan ugye nem is válaszoltak, mert valószínűleg már meg volt a helyre az ember, de meg kellett ugye pályáztatni. Akkor kudarcként éltem meg, nehéz volt az az időszak, hiszen nulla bevétel... jó agykontrollosként csak arra gondoltam, hogy úgyis megtalálom a számomra legideálisabb munkahelyet. És valóban, egyszer ültem az ágyon, bevillant egy cég neve... és volt egy állásuk, ahová egy hónap múlva felvettek.

De volt rögös út, volt csüggedés, és nem mondhatja senki, hogy nem tettem érte semmit, csak sopánkodtam. Egyszerűen csak akkor történt minden, amikor a számomra a legideálisabb lett minden körülmény. Szóval én megértem a csüggedőket is. Egy valamit nem értek meg, mikor valaki végső megoldásként az öngyilkosságot választja. :S