Ebben az évben szeretnék babát:) Ha te is szeretnél csatlakozz! (beszélgetés)

Nem tudom pontosan mitől is fél. Amikor szóba jön a papír, akkor mindig elkezdi, hogy az csak elrontana mindent, meg utána biztos szétmennénk...

Sajnos ő a házasságból legfőképp a rossz oldalt látta: anyjáék szétszedik egymást, többször mondta ő is és a tesói is, h joibb lett volna ha akkor elválnak, amikor még kicsik voltak, idősebbik nővére most kínlódik a válással (két gyerekkel és egy cseppet sem együttműködő férjjel), kisebbik nővére meg kemény fél év házasság után vált el (szeptember végén volt az esküvőjük, és a következő év májusában már ki is mondták a válást. Nem csodálom h ilyen a véleménye a házasságról, de miét én szívjak a hülye családja miatt?

Ez már többször megtörtént, hogy elmondtam neki, hogy emiatt fontos lenne. Meg, hogy a gyereknek és a környezetünknek ne kelljen azt mondanunk, hogy élettársak vagyunk, hanem, hogy anya és apa házasok. Erre ő közölte, hogy "másoknak akarsz megfelelni már megint?"...pfff

Nem értem én ezt a pasit...

Elhiszem, h rosszul esik. Meg ugye még simán ha csak a nézeteitek rétnek el az is sok agyalásra ad indokot, nemhogy ha még meg is kapod néhányszor. Bár én úgy vettem észre, hogy hezitál, tehát kicsit olyan védekezés szagú.

Én nem vagyok nagy házasságpárti és a párom sem (azt mondta régebben, hogy jobban fél a házasságtól, mint a gyerekvállalástól). Akkor még mondjuk szó sem volt még gyerekről sem. Aztán egyszer benyögte, hogy csináljunk gyereket...erre én mondtam neki, hogy ez nagyon jó, de majd h megszületik, akkor én szeretném ha mindannyian egy néven futnánk + nem azt kellene mondanom a gyereknek, hogy apád az élettársam. :) Nem tudom miért, de nekem ez számít. A lényeg, hogy megértette.

Nem tudom mit tehetnél. Biztos vagyok benne, hogy ha rágnád a fülét, akkor méginkább riadót fújna. Mi lenne ha még egyszer felvetnéd neki a témát és hasonlóképpen érvelnél...mármint, h szeretnéd majd az ő nevét viselni, ahogy a gyerek is azt fogja, jelképezve ezzel, hogy mind összetartoztok. Aztán ráhagyni a gondolkodást... (?!)

Nem kifejezetten a témához kapcsolódik ez a hsz-em, csak kíváncsi vagyok ti mit gondoltok a dologról...

Szóval ugye mi nem vagyunk házasok a párommal, ő nem is szeretne esküvőt (mindkét nővére elég csúnya körülmények között vált el, és így nem igazán házasságpárti), viszont bennem, mint minden nőben ott motoszkál, hogy azért jó lenne fehér ruhában oltár elé állni :) Sokszor beszéltünk már a dologról, az ő véleménye elég hektikusan alakul (egyik pillanatban fúj-fúj esküvő, a másikban meg írjam már össze a vendéglistát...). Na mindegy így jegeltem a témát, beletörődtem, hogy ebből nem lesz semmi. (Szerinte a házasság úgyis válással végződik, meg elront mindent, közben meg nem tud mit mondani az én érvemre, hogy egy gyerek sokkal erősebb kötelék, mint egy házasság, hiszen elválni el tudsz, akár soha többé nem kell még emlékezned sem az exférjre, de egy gyereket nem lehet visszavinni...). Na mindegy, ennyit az alapszituról.

Amiről a ti véleményeteket kérem az a tegnapi eset: Párom szüleinél voltunk, családi vacsi, nővére pont mesélte h most jelentkezett át az új lakásba, mait vettek a barátjával. Erre felmerült, hogy ugye mi már 6 éve együtt lakunk, de még ideiglenesre sem vagyok bejelentkezve a páromhoz és h jelentkezzek át. Én poénosan odaszóltam a páromnak, hogy "Aláírod mint szállásadó? Az albérleti díjról majd megegyezünk" :) Erre az ő válasza az volt, hogy "mindent aláírok, csak ne kelljen megházasodnom"

Ez nekem annyira de annyira rosszul esett... Oké, hogy nem akar, de mi a fenéért kell állandóan az orrom alá dörgölni? Főleg így? Szerintetek én spilázom túl a dolgot?

:-D :-D :-D

TUTTTI!

Közeli? Részvétem.

Elhiszem, hogy nem vágysz.

:)

Vasárnap megyek Debrecenbe...temetésre...de nem vágyok:(

Jó volna veletek találkozni.)

majd összehozzuk, megyünk ide-oda...sok szép hely van...

Félek, h vmi bajom van...a mellem nő, a hasam fáj.....de lehetséges, h ez a teszt nem volt jó???