Csak a szépre emlékezem (beszélgetős fórum)
:)
Van arra is példa.
Tudomásom szerint amit ellop árut akár egy vevő, akár a dolgozó, akkor az leltárhiány, és azt bizony valakinek (leginkább a dolgozóknak) meg kell fizetni.
Nem véletlen, hogy egyre több üzletben foglalkoztatnak "két lábon járó lopás-gátlót", ahogyan én nevezem, amikor a sarkamba szegődik, és minden lépésemet figyeli... oda se megyek be többé. Engem ne nézzenek tolvajnak.
Igen, az elszámolásban igazad van. De már maga a név is a "kár, lopás" szavakból tevődik össze. Én is úgy tudom, hogy élelmiszernél van, hisz ott keletkezhet romlásból eredő kár.
Valami volt/van a nem élelmiszer kereskedelemben is, mert lopások előfordulnak a boltokban, és le kell tudni írni valahogy.
Én a közgében úgy tanultam, hogy a kálóba a minőségét vesztett, vagy pl. lejárt szavatosságú élelmiszerek, megromlott zöldségek, gyümölcsök, hasonlók miatt eladhatatlanná vált áruk értéke.
Ennek mértékét az üzlet árukészletének %-ában határozzák meg. Éppen ezért káló csak élelmiszer üzletben van, ruházat, vagy pl. papírbolt, hasonlók esetében nincs káló %, csak leltárhiány.
A káló %-on felüli hiány az élelmiszer üzletben is leltár hiány, amelynek összegét a dolgozók kötelesek megtéríteni.
Aki meg a nem döntést választja, az elfogadja, hogy a körülmények toszogassák
A nem döntés is döntés, vagyis: ráhangolódni az univerzumra, és majd ahogyan az adott körülmények alakulnak, annak megfelelően cselekedni.
Aki elfogadja, hogy a körülmények toszogassák, az egyszerűen elfogadja azt, amit mások döntései alapján kap az élettől. Olyan langyos víz, de hatalmas lelki békében él. Gondolom én.
A káló a rubrika cím a kár, lopás okozta kárra.
Gyakorlatilag egy boltban amolyan vis maior veszteség.
Szerintem az optimizmus és a mások kilesése között sok fokozat van még. Főleg hogy a leskelődés cselekvés, az optimizmus pedig tulajdonság.
A leselkedés érdekes dolog, én a szomszéd bácsinál és a szemközt lakó fiatalasszonynál tapasztaltam a leginkább, de végül a harmadik szomszéd, középkorú férfi vitte el a pálmát. Nem kell mindent a vénasszonyokra fogni.
Tudod, hogy mi a beteges?
Hogy neked az egyetlen szórakozásod az itteni adathalászat.
Nálad szánalomra méltóbb embert még nem ismertem.
Megint ködösítesz, másról beszélsz. Több regisztráción keresztül kötsz bele másokba, mert az eredetit letiltották.
Más fórumon már elismerted, hogy Henni-ke is te vagy. Szerintem ez beteges.
:) Aranyos vagy ezekkel a becenevekkel.
Édesanyám mondta, hogy falun vannak vénasszonyok, akik a kerítésen folyton figyelnek és tudják minden lépésedet.
Itt is vannak vénasszonyok, akik mint az annó falusiak nagyon ráérnek és tudják minden lépésedet.
Semmi gond, nagyapám mondta: "a ráérős hasznavehetetlenséget mindig beleszámítjuk a kálóba".
(A fiatalok kedvéért a "káló" szó: veszteség)
---------
---------
Képtelenek vagytok az egészséges optimizmusra.
Tipikus versember felvetés. Keveri a szezont a fazonnal.
Az emberek nem csak ilyenek, vagy csak olyanok. Feleslegesen csoportosítgatod.
Majd jön egy a "felvezetéstől" teljesen független kérdés, hogyan hasznosítjuk az életünk során tanultakat?
Oké hogy "vegytisztán" különválasztjuk a dolgokat, mert valahogy szemléltetni akarjuk hierarchikus módon az életet.
Ugyanakkor a valóságban ez egy organikus egység és egy fejlődési folyamat része.
Mint ahogy hullámhegyek és hullámvölgyek váltakoznak, előbb-utóbb ez is kicsiszolja az ember tudatát. Valakinek nagyobb drámák vannak a sorsában, valakinek meg éppen nincsen rá szüksége.
A válaszom annyi, hogy vannak eredendően JOBB képességű emberek, akik akármilyen sorssal is születnek, átmennek a legnehezebb próbákon is, mint kés a vajon.
És vannak KEVÉSBÉ JÓ képességű emberek, akik a legáldottabb helyzetből is 0-ra kerülnek.
(Ezt a 0-ra kerülést nem egzisztenciális értem. Maga az ember megy tönkre!)
Ez maga az INTELLIGENCIA (és annak fejlődése) kérdése.
Ilyen értelemben fontos a hierarchikus gondolkodás.
Ennél azért bonyolultabb az Élet. :)
Most is csak azt tudom írni, tudatos emberi lények vagyunk, és mindenki maga dönt.
Aki meg a nem döntést választja, az elfogadja, hogy a körülmények toszogassák".
A világ legkellemesebb fórumcíme - ha már időnként a múltban turkálunk, akkor már legalább a jó dolgokat szedjük elő!
Az emberek habitusa annyi, ahány ember van. De lehet két csoportot megkülönböztetni.
A) Az egyik gondolkodásmód az óvatos; a bizalmatlan; a nem kiabálom el; az "egyszer fent-egyszer lent" szlogen; ha valami jót kimond, azt egyből lekopogja; mindenkinek megvan a maga keresztje; aki nem dolgozik ne is egyék; stb.... - szóval mindent elkövet annak érdekében, hogy lehetőleg mindig sz@rul érezze magát. Ez az ember típus az un. "fájdalom testét" eteti folyamatosan. ((E Tolle) google: fájdalomtest)
B) A másik nagy csoportja az emberiségnek az, aki csak a szépre emlékezik. Ők a "szerencsésebbek".
(Nem szeretem gyakran a szerencse szót használni, de ez esetben helytálló - mert nagyban a születési adottságok és a szülői körülmények határozzák meg, hogy valaki látszólag direkt elbaszkurálja az életét folyamatosan, vagy valaki a legbrutálabb körülmények között is elfogadható hangulatban tud élni.)
Hogy a múltad, a múltad emlékei téged csak lehúznak, vagy építenek, erősítenek, az egyrészt adottság, másrészt tanulható gondolkodásmód.
Erről szeretnék itt szót váltani, mert ez biztos, hogy minden embert érint - nem beszélve a családunkban lévő gyermekek nevelését illetően - erre, vagy arra az oldalra segítjük őket a példamutatásunkkal.