Bevállalod? (Ha kiváncsi vagy egy első spontán reakcióra, amit beírnál) :O) (beszélgetés)

:)))

Írtam már ennél nagyobb baromságokat is...

Oké, megpróbálom. :)

Ne neee:)

Babona?

Tedd ki aztán majd meglátjuk:)

Hátha bizonyitunk valamit:)

De volt már ilyen, de nem tudom mi befolyásolja.

Nincs benne olyan, ami tiltott?

Vagy mégis? :)

Ez a sors, írtam egy tök hosszú levelet és nem történt semmi, mikor a mentre rákatt. :)))

Ilyenekkel ellensúlyozunk...

Nálam pontosan úgy van, hogy nem akarom,hogy ilyennek lássanak,mert én belül nem ezt érzem és nem ilyen vagyok...de bennem van a félelem...félek hogy sérülök...ezért hidegséget mutatok kintre...

Bár már nem annyira mint régen...már sokat dolgozgattam ezen...hiszen nem sérülünk,a saját kezünkben van,hogy kit mikor engedünk közel,és bármikor visszavonulót fújhatunk...

Ha csalódnunk kell valakiben,az őt minősíti...persze minket meg figyelmeztet valamire amivel dolgunk van...

Igen falak...védő bástya,félsz megmutatni magadat...lehet benne olyan is hogy esetleg nem vagy elégedett magaddal,kevesebb az önbizalmad,vagy nem bízol az emberekben...(ezeket csak általánosan mondom)

Én is így csinálom...van akit közel engedek...mert megbízom benne...és van akit nem engedek át azon a bizonyos "üvegajtón"...

Persze nem mindenkinek mondom el, mert ugye vannak kapcsolatok, amikor erre nincs szükség, sőt az ember, azaz esetben én, nem is akarom, hogy jobbnak gondoljon, mint amit az első benyomás tett.

A példa amit irtam (új kolléganő) azért számitott, mert én nem akartam elriasztani a saját hibáimmal. Azt gondoltam, jobb ha tudja milyen vagyok és akkor nem érzi úgy, hogy én őt esetleg hülyének nézem. ÉS sosem kérem mások véleményét, ha igy jellemeznek, akkor az beszélgetés során valahogy felmerül.

Ez most egyébként a fiú-lány kapcsolatokról jutott eszembe:) Ugyanis sokszor, sőt a fiúk mondják ezeket rám. A férjem is ezt mondta:) Idézem: amikor megláttam, azt gondoltam, hogy ki lehet ez a beképzelt, flegma liba...

Igen, lehet, hogy védekezés...

De vajon miért védekezünk? Sokat gondolkodom ezen.

Miért akarom, hogy ezt lássák, ha engem látnak? Azt gondolom, hogy az igy felépitett falak megvédelmeznek a csalódásokkal szemben? Ezért nem akarok sok barátot? Általában egy bizonyos határig magamhoz engedek mindenkit szinte, de amikor elérnek addig a pontig, akkor onnan 1 lépést sem tehetnek már.

Szerintem erre nincs ilyen kifejezett "szabály"...

Én úgy gondolom,hogy párkapcsolaton belül is van amikor a nőnek is jólesik egy vad szenvedélyes és gyors szex,és persze van amikor egy hosszan tartó érzéki szeretkezés...mikor milyen a szituáció,és a hangulat...szerintem ez teljesen vegyes...

Párkapcsolaton belül is ki lehet próbálni/élvezni az összes lehetőséget....sőt...annak van értelme...

Persze értem (asszem) mire célzol...

Hm...kezet foghatunk...

Régebben az ismerőseim 90%-a azt mondta hogy eleinte beképzeltnek,és túlságosan komolynak,megközelíthetetlennek gondoltak...

Aztán ahogy jobban megismertek rájöttek,hogy egyáltalán nem olyan vagyok...de van/volt bennem egy ilyen védekezés a külvilág felé,ami ezt a kisugárzást adja annak aki nem ismer....(szerintem)

:o)

:) Szerintem nem baj, ha magadról írsz. Kicsit kisajátítottuk bevállalodot, de ez nem hinném, hogy tudatos. Mindegy. :)

Ezekkel én is kísérleteztem már. :) Rájöttem, hogy nem biztos, hogy mindig jó, ha elmondjuk, hogy milyennek hisszük magunkat vagy a többiek mit szoktak mondani rólunk, mert akkor már beleszugerálunk valamit a másikba és nem adunk neki esélyt, hogy ő saját maga döntse el milyenek vagyunk. Viszont sajnos ez kikerülhetetlen, hogy az ismeretlen embernek el ne mondjuk, hogy ja ezt ezért és ezért szoktam csinálni és néha ilyen és ilyen vagyok. Persze a másik fél attól még eldöntheti, hogy igaz-e vagy sem. De én azt vettem észre, hogy sokat számít, hogy mit mondunk magunkról. Kevés az az ember, aki valóban mélységében is megakarja ismerni a másikat.

Nem tudom, hogy ki hogyan érzékel itt másokat, és nem tudom ez mennyire tükrözi a valóságot. Mondjuk most beugrott az a jellemezgetős játékunk. Nem volt túl egybehangzó vélemény, szóval ez a hoxa elég szubjektív ítélet alkotására alkalmas.

Aztán az is lehet, hogy úgy gondolják az emberek, hogyha belátod a hibáid és kimondod, akkor minek cseszegessenek még pluszba vele, ezért inkább kedvesebbek, pedig látják ők is, de akkor már annyira nem irritáló, mintha nem vennéd észre és mást játszanál.

Én nem szeretek nagyot mondani magamról, inkább csak nem mondok el dolgokat. Az első időben meg főleg igyekszek inkább csak szemlélődni ismerkedni. Persze nem mindig sikerül.

Nem tudom irtam e már: rólam az első benyomása mindenkinek, hogy flegma, beképzelt, lekezelő vagyok. Szerintem ti is igy gondoljátok.

Aztán eltelik valamennyi idő és közlik, hogy félre ismertek. Ez a személyes kapcsolataimra vonatkozik természetesen, mert ugye itt sok esetben maradnak a leirtak.

Mostanában rászoktam, hogy az új ismerőssel, ha fontos közlöm vele, hogy én milyen vagyok. Néhány hónapja épp az új kolléganőnek mondtam el magamról a negativ tulajdonságaimat. Elmondtam neki, hogy flegma, vagyok, nem túl kedves, cinikus, sokat beszélek feleslegesen, szeretek viccet csinálni mindenből, öntelt vagyok, stb.

Azt mondta, hogy nem mondtam igazat:)

Ebben nekem az a fura, hogy legtöbb ember ezt gondolja rólam, mert ezt szokták mondani x idő után és amióta elfogadtam, hogy ilyen vagyok, azóta sosem kapom ezeket a jelzőket, pedig nem vagyok más szerintem, mint szoktam. Arra gondoltam, hogy rámkészülnek, ha tudják milyen vagyok, igy talán nem érzik annyira a súlyát.

Már megint magamról irtam...

Igen, de én még mindig azt vallom, hogy pl. nekem fogalmam sincs arról, hogy én ki is vagyok. Persze a sablon és rutin dolgaimat már ismerem és azt látják a többiek is, ami általában össze is vág, de ettől azért több van az emberben, de hogy hol...

És azért első alkalmakkor szeretnek az emberek nagyot mondani és szinte csak a pozitív oldalukat tupírozni, hangsúlyozni. Aminek nem tudom mi értelme van, hiszen előbb-utóbb úgyis kiderül az igazság.

Meg aztán két külön dolog, hogy valaki mit hisz magáról és milyen a valóságban. Néha érdekes eltérés van a két kép között. :D

Ez már szerintem is intim, pedig aztán nem vagyok prűd.

Egyszer elolvastam egy könyvet, ahol a pasi magát sem kímélte, de le is írta, hogy az már igencsak lelki kiszolgáltatottságról is szólt. Kétség kívűl izgalmas volt, de nyomot hagyott maga után. Érdemes átgondolni, hogy kinek mennyit jelent a testi, lelki egyensúly.

Én sem szivesen folyok bele ilyen beszélgetésekbe:)

Már csak azért sem, mert én úgy gondolom, hogy ez már túl intim ahhoz, hogy a hálószobán kivül beszélgessünk róla, és ez nem azt jelenti, hogy bárki, aki a hálószobámban van megbeszélem vele.

Én ezt a témát szeretem kettesben boncolgatni.

Tehát, ahogy te is irod, nem szex és szeretkezés van szerintem sem, hanem szex és szex közötti különbség. És, hogy kinek mi fér ebbe bele és mit gondol ez alatt az teljesen egyéni.

Legtöbb nő nem a vad, állatias, fájdalmas, érzelmek nélküli szexre vágyik. És szerintem a férfiak sem. Persze biztos sokan szivesen kipróbálnak/nánának egy csomó mindent, de azt sem abban a stilusban, ahogy a pornófilmekben látható.

Az extrém szexhez kell egy más fajta beállitottság, amely lehet nem beteges, de sokak számára igen, igy nem is vágyunk rá, hogy szex közben megverjenek, megalázzanak, ahogy gondolom sok férfi sem vágyna rá.

Sajnos sokan elkövetik azt a hibát, hogy a pornót veszik természetesnek, ami lehet, hogy az is, de erre szüksége kevés embernek van.

Tehát, ha egy férfi nem tud úgy szeretkezni, ahogy azt egy nő elképzeli, akkor azzal a pasival szerintem gond van. Én személy szerint sürgősen lecserélném...

Hát pedig nem akartam beleszólni... :D

Azért nem mindegy, hogy a pasi birtokolni és megalázni akar vagy tényleg szeret.

Nekem a lenti férfi beírás inkább az előbbit példázta, bár azért hiányos a tudásom a kapcsolatról így nem tudhatom és nem akarok rögtön ítélkezni.

Arra lennék (hát annyira nem, de így lenne teljes a kép) kíváncsi, hogy ő mit enged meg a nőnek. Bár, mintha a nő nem egészen erre vágyott volna.

Egy kapcsolaton belül is többféle szex van. Hol ilyen, hol olyan. Ez a partnerek temperamentumától is függ, hogy nekik mikor, mennyi fér bele... szerintem. :)