Bevállalod? (Ha kiváncsi vagy egy első spontán reakcióra, amit beírnál) :O) (beszélgetés)

Oké, írok példát. Nemrég történt velem és ilyenkor a régi dolgok is újra feljönnek.

Új helyen dolgozom, tök kedves a fönöknőm. Behozta a barátnőjét az üzletbe. Annyira rendes a nő, mert sokkal, de sokkal "több" nálam, mégis egyenrangú félként kezel. Úgy mutat be, hogy kolléganőm, meg kicsi apróságokból ezt levágom.

Aztán mondta később, hogy a barátnője mondta, hogy kicsit szomorú voltam. Persze ennek is megvan a miértje... és erre mondta, hogy vigyem be a könyveket amiket olvasok, mert lehet baromság, majd kidobjuk a kukába, ami rossz meg hoz majd be az üzletbe valami szeretet fény mit tudom én mit és vett virágot is meg mosolyogjak jó sokat... huh. Jött ezerrel a bíztatás. Már megint... gondoltam. Most ez miért van? Ennyire fancsali képem van? Vagy ő ennyire segíteni szeretne, mert kedvel? Vagy ő alapból ilyen? Most ezt ki váltotta ki kiből? Nem értem, tényleg nem.

Én sem hittem, hogy az vagyok:))

Inkább úgy fogalmaznék, hogy túl alacsonyra tettem a lécet önmagammal kapcsolatban. Ezáltal a külső kapcsolataimban is.

Igen, nekem három egyértelmű diagnózisom is volt:))

Nem mondom, hogy minden fóbiámon túl vagyok, de amin dolgoztam, az rendben van:)

Köszönöm a kitartó ember nevében is:))

Huh!!! Gratulálok, ez nagyon ügyes dolog volt! Tőled is meg attól is, aki kitartó volt.

Viszont akkor neked volt egy egyértelmű diagnózisod, ami szerintem megkönnyíti a helyzetet. Persze nem mondom, hogy könnyű a pánikkal együtt élni, dehogyis. Iszonyat lehetett lehúzni 13 évet. Mégegyszer minden elismerésem, hogy sikerült kilábalnod ebből!!! :)

Tudtok példát írni arra, hogy bizonyos szituációban, mit éreztek? Lehet nem értem az érzéseiteket.

Van sok ismerősöm, barátom, és családom is van.

Én attól, hogy megismerek valakit és érzelmileg kötődök hozzá, nem érzek mást, azaz nem érzek érzelmi zsarolást. Most az jutott eszembe, hogy ti lehet csak egy bizonyos ismeretségre, érzelemre gondoltok? Nem általánosan bármelyikre?

Azt mondhatom, amit én érzek ilyenkor:)

Alapból nem hittem, hogy az emberek jók, így mindig hátsó szándékot feltételeztem ilyen helyzetekben, amikor törődni kezdtek velem. Miután elfogadtam a törődést, igyekeztem "meghálálni" ( nem ez a legjobb szó), mert nem találtam magam elég érdemesnek a törődésre. Talán Nálad is ez lehet a gond. Az önbizalomhiány.

Akkor én miért érzem azt?

Ha elkezd valaki törődni velem miért érzem kellemetlenül magam? Önismeret... tudom erre is rá kell jönnöm.

Pont ez az:)

Hogy vársz valamit, mert eleve úgy indulsz neki, hogy ez az!!! De ez nem ilyen egyszerű.

Igen, azért mentem bele egy beszélgetésbe, hogy hagyjanak már végre békén, hogy megerősíthessem magam és másokat, hogy a pánikbetegség csak kezelhető, nem gyógyítható.

Erre tessék, 13 év után fél évet alatt rendbejöttem. Fél év iszonyú kemény munka kellett és egy ember, aki annyira kitartó volt, hogy hihetetlen. De sikerült!

Már jó hosszú ideje ennek van itt az ideje. Hogy ti mennyire optimisták tudtok lenni! :)

Nem, csalódás nem, hiszen nincsenek elvárásaim, csak magammal szemben...:(((

Nekem nem tetszik, hogy "rádtukmálták". Én talán azért "csalódok", mert eleve magaménak akarom érezni. Na, de hát az meg nem jöhet kivűlről. Oh, ezek a gondolatmenetek, kész vagyok ettől...

Viszont, ha neked bevált az meg jó, mert megnyugodtál.

Azt hiszem, most Nálad ennek van itt az ideje. Előbb-utóbb meglesz az is, ami 100%-osan a Tied lesz, addig is sokat tanulhatsz a különböző módszerekből.

Én úgy látom, hogy mindig lelkesedsz az újért, aztán csalódás ér. Nálam ez egészen máshogy működött. Nem hittem sosem ezekben, hülyeségnek tartottam, meg is lett az eredménye a túlzott racionalitásomnak.

Aztán rámtukmálták a segítséget, ami szépen, lassan épült be, így már a magaménak érzem. Eszerint gondolkodom, élek és érzek. Nekem bevált.

Ahogy olvagatlak téged és Mágnest rájöttem, hogy másról van szó:)

Az ismeretségek egy idő után érzelmi kötődések is lesznek. Az első jel számomra az elfogultság.

Miért élné meg bárki az ismerettségből eredő érzelmi kötődést zsarolásként? Én nem hiszem, hogy pusztán ez elég lenne, ehhez. Persze ha kapcsolódik még valamivel pl. időnként a fejedhez vágják, vagy te az ismerősnek, hogy látom nem érdekellek, mert 1 hete nem hívtál fel, akkor ez már az. ez már terhes az emberek számára. Én az ilyen helyzetekben belemegyek egy bizonyos határig. El kezdek magyarázkodni: sok a dolgom, itt voltam, ott voltam, stb., mert nem akarom megbántani az isemrősömet. De egy idő után besokallok és megmondom neki. ettől persze én érzem rosszul magam, mert ő nem érti, hogy mivel bántott meg.

Tehát pustán az érzelmi kötődés nem érzelmi zsarolás.

Aha és erre is válaszoltál! :)

Köszönöm.

:)))

Akkor "tudom én", hogy mit kell tenni!

Kísérletezek tovább! :)

Hellóóóóóóóóóó! :)))

Oké amit írtál azzal tök egyetértek. Mondjuk nekem az nem érzelmi zsarolás kategória, hogy ez és ez kell. Bár írtad a fokozatokat is, oké.

Én inkább arra gondoltam, hogy vajon én érzelmileg magamhoz kötöm-e az embereket. És ezt vajon zsarolásként élik-e meg?

Megint az önismerethez lyukadtunk ki, úgy látom. Amíg az nem megy a gyakorlatban, addig nincs jó megoldás.

Ahhoz, hogy oda eljuss, kísérletezned kell, megtalálnod a megfelelő módszert és segítőt.

Onnan már sínen vagy.

Oké egyes pontban egyetértek.

2. Igen. Bűntudatom van és nem értem miért. Új szituk is ugyanazok, mint a régiek, így gyarapodik a kis lista, amit baromira szeretnék már megoldani és nem gyűjtögetni. Ez még nem a megoldás, a megoldás a tiszta lap lenne, de oda hogyan kell eljutni? :)

Ja, hogy az érzelmi zsarolás? Nem biztos, hogy leragadtam ennél az egy fogalomnál, mert nem tudom az pontosan mit jelent. Hogy most azt magunknak kreáljuk-e vagy tényleg a másiknak van ekkora ereje. Tudatosan vagy tudattalanul.

A tett néha tök spontán és utána jönnek nálam az agyalások és boncolgatások, hogy ezt vajon miért tettem és vajon a másik miért tette. Nekem ez is kéne az önismeretemhez, hogy ezekre tudjam a választ. Bár érzelmeket szavakba önteni... elég nehéz vállalkozás.

Igen, igazad van:)

1. A célozgatás mindenképpen tudatos, úgy gondolom, mert különben szóba sem kerülne. Én ilyenkor egyenesen rákérdezek, nem tudom kitalálni a gondolatait, így nem lehet köztünk félreértés.

2.Ebben az esetben, a te tudatalattid érez bűntudatot valamiért? Vagy valamilyen múltbéli szituációra emlékszel, ahol talán elmaradásod van.

De ez csak a reggeli okoskodásom, lehet, hogy teljesen más a megoldás:))

Hali:)

Az érzelmi zsarolás nem biztos, hogy fájdalmas, az sem biztos, hogy nagy lemondással jár. Egyén függő, hogy ki mit érez. Mennyire fogja fel tragikusan. Természetesen a lelki terrornak is vannak fokozatai. Én valószínű, hogy egy egyszerűbbet élek át.

Én elég önző vagyok, de egy csomó mindenről képes vagyok lemondani, azért, hogy a szeretteimnek jobb legyen, de van amiről nem. Bár következetes vagyok, de ennek ellenére időnként sikeresek a megjegyzések, tettek, stb.

Nálunk az érzelmi zsarolás kimerül pl. abban, hogy a férjem napokig sóhajtozik, hogy mennyire kellene a kocsira egy új ülléshuzat. Elsőre azt mondom, hogy annál léteznek fontosabb dolgok is, és fel is sorolom, aztán néhány nap múlva vesztek a kitartásomból és engedek. A gyerekkel ugyanez van. Már írtam szerintem. Ő csak annyit szokott mondani, hogy anya legalább mond azt, hogy megbeszéljük. Ebből számára már az következik, hogy fél sikert elért.

Tehát ezek a laza érzelmi zsarolások. A dúrvákról nem nagyon tudok nyilatkozni, de határozott vélemény van róla. Nekem a férjem soha nem mondta, hogy ha megteszed elválok tőled és fordítva sem történt ilyen. Tudja rá a választ:) ami az lenne, hogy már csomagolhatsz is. Vagy nem kényszerítjük egymást választásra pl. én vagy anyád? Aztán vannak a perverzióhoz tartozó zsarolások. Ilyet sem tapasztaltam, de tudom, hogy létezik.

Én azt gondolom, hogy annak ellenére, hogy kihasználható vagyok, nem tudnak kemény dolgokra rávenni.

És, hogy gyengék e, akik hagyják magukat? Nem tudom, én sajnos az ilyenekre azt mondom, hogy ostobák...

Lehet ezt is két felé kéne választani.

1. Mikor a másik megkér tudatosan, hogy tegyem ezt és ezt meg, vagy csak célozgat rá. Bár itt is mehetnénk tovább, hogy vajon ez tudatos célozgatás volt-e vagy csak félreértés.

2. Mikor nem tesz semmit és még csak nem is gondol semmire, de én valamiért úgy érzem kell neki adnom. Ezt lehet tudattalanul váltja ki másokból?

Igen, akarata ellenére. Hiszen, ha nem így lenne, fel sem merülne ez a kérdés, azt hiszem.

Mi kell a jó döntéshez? Szerintem önismeret és az érzéseinkre kellene hallgatnunk. Ha már azt méricskéljük, mennyire önzetlen a tettünk, azzal pont ezt a tulajdonságát veszti el, nem?

Sziiia! :)

Köszönöm.

Akarata ellenére? Hm... Ez érdekes, mert valahogy mégiscsak a mi akaratunk, hiszen megtettük a nélkül, hogy a másik konkrétan kérte volna. És egyáltalán nem biztos, hogy azzal örömet szerez a másiknak, csak azt hiszi. És akkor jön ez a rossz érzés mindkettőjüknek...

Vajon mi kell ahhoz, hogy tudjuk, mikor mit teszünk annak az érdekében, hogy lehetőleg önzetlen legyen és mindenkinek jó?

Szia!

Én, mint korán kelő, kezdeném:))

Az ember legyen annyira önző, hogy nem tesz meg dolgokat akarata ellenére. Ezt én is csak elméletben tudom megtenni, pedig jóval egyszerűbb lenne az életem:))

Ha mégis megteszi, azért lehet, mert szereti a másikat, és az Ő örömét fontosabbnak tartja a magáénál. Ezzel az a gond, hogy mivel akarata ellenére teszi meg, pont az ellenkező hatást váltja ki hosszú távon. Nemhogy örömet nem szerez Neki, hanem előbb-utóbb rossz érzése lesz mindkettőjüknek.

A másik része: Ha valakit nem kedvelünk annyira, azért könnyebb a helyzet, mert vele nem fűz össze olyan szoros kötelék, így a fájdalom is kisebb mérvű.

Ez az én véleményem:)

Lenne egy érdeklődési köröm... megint. :))) Kicsit összetett, de megpróbálom körülírni/körül kérdezni mire is gondolok.

Mi tartozik az érzelmi zsarolás témakörébe? Kit lehet érzelmileg zsarolni? A gyengéket?

Ha egy ember azt mondja nem teszem ezt és ezt veled többet, mert az nekem fájt, akkor most ez kinek a "bűne"? Attól fáj, mert szereti azt a valakit? Mert számít neki, hogy a másik jól érezze magát? Ha valakit nem kedvelünk, akkor nem is érdekes, hogy esetleg fájdalmat okoztunk neki, mert könnyebben túllépünk rajta? Esetleg észre sem vesszük?

Megköszönném, ha minél többen válaszolnátok, ha van időtök és kedvetek. :)

A pasik mindig megfutamodnak :O))))))

(ez meg provokáció, hátha ráharap) :O))

Sziasztok!

Hát azért bízzunk benne, hogy nem megfutamodott csak nincs mondani valója:)

Bár ha tényleg beletiportunk a lelkében, akkor igazán megoszthatná velünk, hogy kielemezzük:)

Végre ide merészkedett még egy férfi, erre mi nők mit teszünk?

Azért hátha visszajön még! :)

A lényeg, hogy úgysem tudunk meglenni a másik nem nélkül, akár ostoba, akár okos. Mert a két nem együtt egy egész. Álmaimban... :) Életben meg ez van... :)

Sziasztok Mindenki! :)))