Bevállalod? (Ha kiváncsi vagy egy első spontán reakcióra, amit beírnál) :O) (beszélgetés)

Én szeretem az élőben rajongást:))))

Bár nem túlzásokba esve.

És persze nem mindegy mit szeretnek rajtam/bennem.

Ha az eszemet dicsérik azt nagyon szeretem, vagy ha fiatalosságomat, szép kéz, szép haj. de ha olyat dicsérnek rajtam, vagy velem kapcsolatban, amit én is tudok, hogy nem igaz, azt nem szeretem.

Az irásban rajongást nem szeretem, mert nem látom közben az illetőt, igy nem is hiszem, hogy komolyan mondja.

Neeeeeee már. 10 év????

Előbb meglesz az! :)

Élőben én sem szeretem, de levélben jöhet a rajongás:)

Úgy gondolom, a következő 10 évben ezt a defektemet is kigyomlálom, és legkésőbb az öregek otthonában megtalálom az Igazit:)

ÉN. :)

Ühüm... azt a szkeptikus nénikémet. Fél megoldás? Oké...

Akkor sok sikert az egész megoldódásához. :)

Ki nem szereti?:)

Írásban sokkal nyitottabb vagyok, ezért is készítem fel Őket, hogy élőben hihetetlen zárkózott vagyok.

Az, hogy felismerem a problémát, már félmegoldás:)

A többihez már kértem segítséget:)

Oké, értem. :)

Szereted, ha rajonganak? :)

Úgy látom én is, hogy lesz ezzel dolgod, mert nincs ez így rendben. :(

Én nagyon örülök a férjemnek:))))

Szereti, hogy erős vagyok, sokat keresek:) Inkább az szokta zavarni, hogy nem vagyok elég kedves, valamint az, hogy nem veszek fel igazán nőies ruhákat rendszeresen:) De már kezdi megérteni, hogy miért nem akarok én mindenkivel kedves lenni és azt is, hogy minek kéne dögösen kinéznem a melóhelyemen:) elég, ha csinos vagyok:)

Nekem a házasságomban teljes a lelki/testi stabilitásom:) Csak a külvilág ne lenne olyan kemény....

Köszönöm!:)

Nem keresek mindenáron, inkább levelezgetek, ez véletlenül alakult így, hogy találkoztunk. Általában kielégít az a pár ember, akik névtelenül is "rajonganak":)

Az előző hsz-hez még eszembe jutott valami.

Furcsa, akinek én kellenék, az attól kezdve süllyed a szememben. Ez megint ugyanarra a tőre vezethető vissza. Mivel magamat nem értékelem, így azt sem tudom, aki engem értékelne.

Lesz még ezzel dolgom rengeteg.

Is-is.

Nem tudhatom. Asszem ő keményebb csajszi, mint én. Lehet eleinte zavarta az intellektus is, de szerintem az csak a felszín. A mély az lehet, amit leírtam, de nem szeretnék belemagyarázni. Én nagyon lelkis vagyok és hajlamos saját érzelmeimen keresztül összegezni, ami persze az én lelkem tükrözi.

Először Neked válaszolok, hogy megmagyarázzam. Nem az volt a baj, hogy buta vagyok, sőt a levelében tisztelettel adózott ezügyben:)

De nem barátot keres Ő sem, ahogyan én sem.

Az én készülékemben van a hiba, hogy mégis úgy gondoltam, működne:)

Az egyik, talán mostanra legnagyobb hibám, hogy őrült mód tudom tisztelni a másikat ilyen-olyan okoknál fogva, ezzel kisebbítvén a saját egómat.

Egyszerűen bármely nagyobb tájékozottság azonnal frusztráltá tesz, és onnantól görcsölök.

Tudjátok mi a vicc?

Hogy érdekesen működünk mi emberek. Legyen a nő erős, határozott, okos, szép, kedves...

Ha ilyen, akkor a pasinak baja van vele, hogy jobban keres, rászól, hogy ne legyen kedves mindenkivel, ne vegyen fel ilyen meg olyan ruhát, ne legyen túl szép, mert akkor féltékeny...

Áááááááááááááááá. Mindig ugyanazokat a köröket futom. Ki az aki manapság (és akár eleddig) egészséges, teljes, stabil (lelki/szellemi/testi) életet él? Költői kérdés... :(((

Szerinted Mágnest az zavarja, hogy nem jött össze a kapcsolat?

Félre értettem?

Lehet, én nem vagyok otthon ebben a témában...

Nem sikerült megértenem:)

Amire gondolok: butának érezted magad az illetővel szemben. Amit ő sugallt. Perszehogy nincs szikra ilyen esetben, hogy is lenne. Levélben közölte veled, hogy nem vagytok egy szinten?

Jobb is, hogy kiderült:) Biztos vagyok benne, hogy nem vagy butább nála! Tudom könnyű mondani, de ezzel nem szabad foglalkoznod. Lehet nem tudsz bizonyos dolgokról annyit, mint ő, de más dolgokban meg százszor okosabb vagy:) Ha ezt valaki nem tudja, akkor az az illető nagyon buta lehet. Egy témában esetleg jeleskedik, de az összes többiben 0 a tudása, intelligenciája, stb.

Azért örülök, hogy már majdnem túl vagy rajta:)))

Örülök, hogy jobban vagy. :)))

Én női szemmel azt tudom mondani, hogy ez teljesen normális reakció. Szerintem iszonyat nehéz "megfelelő" párt találni és ha ilyen nagy keresősdiban vagy az meg pláne kihat a lélekre. Nem egyszerű.

A viszony önmagaddal? Ezért lehet sokan megköveznek, de szerintem egy női lélek is úgy egészséges, ha van mellette egy szerető férfi. Akkor teljesedik ki és akkor erősödik meg benne az a dolog, hogy nő. Én magamból indulok ki. Ha egyedül van régóta az ember, akkor már nincs is reális képe a jól működő párkapcsolatról. Persze, hogy vágyik a társra, aki megtudná adni azt az érzelmi biztonságot, amitől stabilabb lesz az életben. Ha meg nincs ez meg akkor fáj az, amit veszítünk azáltal, hogy valamiért nem jön össze a kapcsolat.

Persze tudom a divatos szöveget, hogy egyedül legyél teljes, meg tra-la-la, de...

Jó reggelt!

Már túl vagyok rajta, legalábbis a nehezén:)

Annyira piti ügynek tűnik, valószínűleg rosszkor rossz helyen ütköztünk.

Leírom a sztorit, bár tényleg bagatell:) De ha már a fórumon bevállalom, az is egy bátor lépés, most úgy érzem.

Mióta egyedül vagyok, ismerkedem itt-ott. Leginkább a neten, ez a legkézenfekvőbb megoldás.

Általában kudarccal végződnek a találkozások, leginkább én vagyok, aki elköszön.

A hétvégén találkoztam valakivel, aki mellett folyamatosan butának éreztem magam, mégis valami perverz mazhoizmusból, vagy megint a megfelelési kényszerem, úgy gondoltam, működhet. Amin kiborultam, az nem a visszautasítás volt, hanem az én reakcióm.

Az elutasítás oka sem a képzelt tudatlanságom, hanem a szikra hiánya. Ami megesik.

A lényeg, hogy milyen lehet a viszonyom önmagammal, ha egy tulajdonképpen vadidegen ember egy teljesen korrekt, őszinte levelével ekkora kárt tud okozni a lelkemben?

A tegnapi estém legszívesebben egy barlangban töltöttem volna.

Értelemszerűen ilyenkor az embernek azok az emlékei sejlenek fel, ami szintén fájó, és nem a dicsőséges tettek:)

Szia :)

Örülök, hogy itt vagy bár a miért okának nem... :(

Én voltam rosszabb esetben... tudom milyen lehet.

Magamból indulok ki és ez azt jelenti, hogy nem is volt elég szilárd az a dolog, ha sikerült megrengetni. Vagyis inkább nem elég rugalmas.

Esetleg nem tudnátok megbeszélni? Lehet, hogy csak most látod ilyen sötéten a helyzetet. Huh... sajnálom, de rég éreztem már ezt (ezt nem sajnálom). Szerintem idővel átlendül az ember rajta.

Tényleg írd le, ha tudunk valamicskét enyhíteni. Nem kíváncsiságból mondom. Hátha összehozunk valami könnyítő dolgot.

Szép napot Neked! :)

Bocs, közben elaludtam.

Szia:)

Itt vagy? Mit tett az illető? Mivel tudta az öntudatodat megtépázni?

Ha közhellyel szeretnék élni azt mondanám, hogy ne azt nézd mit mond, hanem, hogy ki mondja. Na valami ilyesmi.

Ma már jobb?

Oké, ha már a bevállalós fórum:)

Ma sikerült alapjaiban megrengetnie valakinek az önmagamba vetett hitem. Tudjátok (jobb esetben nem tudjátok), amikor kicsinek és jelentéktelennek érzed magad:(

Semmi komoly, csak rossz időben kapott el:)

Már ráncigálom ki magam a gödörből:)

Szia:)))

Mi történt?

Sziasztok!

Rég jártam erre, bár olvasom a fórumot.

Kellene nekem ma valami figyelemelterelő, ami kirángat az önsajnálatomból.

Segítetek?

Köszönöm!

A doki biztos jobban tudja mi a szitu.

Hát... a végösszeg horror, amit ráköltöttem, de nem zavar, mert tök jó élvezni az alkotás örömét. Amúgy 1500 Ft-ért vágták le.

Tőle csak egy vagy kettő rémlik, de már nagyon elárasztották a piacot a hasonló szerzők. De biztos érdekes.

Hát igen, mást nem nagyon tud az ember ott tenni, úgyis megtalálják a többiek. :)

Lehet:) A férfiak nem szeretik ha látják őket betegen, ezért nem is szeretik a látogatókat. Én sem szeretem ha látnak, de vannak emberek, akik nem zavarnak. A barátnőm és a nénikéim. Kollégákra én sem vagyok kiváncsi, bár jól esett, hogy felhivtak:)

Én úgy látom, hogy az orrcsúcsom a helyén maradt, bár a doki azt mondta, hogy kell egy pár nap, hogy kiderüljön. Remélem nem változik:)

Horror áron vágták le? Majd kiraksz egy képet milyen lett?

Az üvegtálról jut eszembe: Dan Brown könyvet olvasok a Megtévesztés fokát. NASA és társai:) Ez teljesen más eddig, mint a többi könyve volt. Még nagyon az elején tartok. A kórházba persze nem olvastam, mert a szobatársammal beszélgettem. Egy nagyon beteg nő volt...

Ha ez így van, ahogy leírod, akkor nekem férfias gondolkodásom van. És ez nem az első eset, hogy erre rájövök. Ha ezt valóban így nézzük. Nekem is volt már szerencsém bent lenni a kórházban és mindenkit toltam el, hogy nehogy bejöjjön. Na, mindegy. :)

Oké, nem is a plasztikára gondoltam, csak írtad, hogy lecsúszhat az orrcsúcs. És akkor ezek szerint nem csúszkált. :)

Pont kreatívkodok. :) Sikerült levágatnom a tál alját, tök szép lett. Vettem egy csomó cuccost, most készül az egyik része a talpnak.

Én sem vagyok nőpárti:)

Sőt...

Csak női szemszögből egyszerűbb megközelitenem a témát:) A férfiak nem tudom mit gondolnak erről. Ők mindent máshogy gondolnak.

Kórház téma: Amikor a férjem kórházban volt én minden nap mentem hozzá. órákat ott voltam, vittem a fiúnkat, hogy lássa őt is. Fecsegtünk, stb.

Nem kényszerből, illemből, stb. mentem, hanem azért, hogy együtt legyünk.

Most én voltam kórházban. A férjem mind a két napon kb. fél órát volt bent. Mit csináljon bent velem a kórházba? Én csak pihenjek, aludjak, hamar elmegy az idő. Mondtam neki, hogy ne jöjjön, erre azt mondta, hogy illik bejönni....A barátnőm bejött hozzám mind a két napon és órákat ott volt velem. Fecsegtünk. A nénikém pedig tegnap jött be jó későn és este 9-kor alig akart hazamenni, hogy ne unatkozzak:) Mert a nők tudják milyen rossz ez és megpróbálnak átsegiteni ezeken a nehéz helyzeteken. A férfiak pedig ezt kötelezőnek fogják fel, és nem értik, hogy miért kellene nekik szórakoztatni valakit, aki a kórházba van. Pihenjen, gyógyuljon, majd otthon szórakoztatom:)

Nem, kivülről semmi változás:) Olyan, mint volt. A cél ez is volt. El tudnék képzelni egy lányosabb orrot, de el vagyok ezzel, mert nem tudom, hogy állna egy másik:)

Nem, erről még nem írt. :) Jó lenne, ha szőrtelenek lennék, semmi haszna.

Nem, ennyire nem szőrszálhasogató, a férfi és női szőrt nem tátgyalja. De azért szerintem az durva, ha egy pasi teljesen csupasz. Jó ha cangázik meg mittom én miért kell teljesen csupi akkor oké, de heppből...

Szerintem is érdekes. Én nem vagyok annyira nőpárti, mint ahogy a te szavaidból kiveszem. Nem biztos, hogy a címét is leírtam.

A Működö Szellem rövid története.

És a külcsíny változott? :)

A külsőségekben is változunk, de azért nem annyira látványosan, mint néhány ezer évvel ezelőtt. Bár most amit észre vettem a magasság, gondolom a megváltozott táplálkozás miatt. Egyre magasabbak az emberek, ugye? A következő a szőrtelenség lesz. A fiúk is csupaszra borotválják magukat. lassan már tényleg csak a hajunk marad. Remélem ezzel nem kezdődik el majd a herce-hurca, hogy higiénikusabb, ha nincs hajunk:)

Az agyi kapacitásunk is befolyásolja ezeket a változásokat. A nők régen nem nagyon tanultak, most pedig túl sokat. Régen annyi tudás kellett a nőknek, hogy elolvassanak néhány romantikus regényt és vezessék a háztartást, ez már régen nem igy van. Sok a nő, kevés a pasi. Na ez lehet az evolúció. Sokkal szivósabbak vagyunk, vagy tudatosabbak, ami miatt az életképességünk is nagyobb.

Ez tényleg egy nagyon érdekes téma:)

Irtad már, hogy mi ez a könyv? Azt hiszem igen, megkeresem:)

Szerintem már most kiderült, hogy sikerült a műtét, hiszen, ha belenézek az orromba már látom, hogy nem ferde az, ami eddig az volt. A doki azt mondta, hogy néhány nap múlva már egyértelmű lesz a változás:)

A barátnőmmel azt beszéltük, hogy a tartás miatt lehet izomlázam. Az intenziven félig ülve aludtam, ehhez nem vagyok hozzászokva. Vagy a hasamon ült a sebész műtét közben, vagy tényleg felülések:)