Bevállalod? (Ha kiváncsi vagy egy első spontán reakcióra, amit beírnál) :O) (beszélgetés)

Akkor miért nem utálja az elrablót?

Ezt nem értem...ha tudja,hogy nem normális,akkor miért?

Na bakker még egy utsó (mindig elkések miattatok):O))

Nagyon nagy különbségek vannak rossz és rosszabb hatások között. Nem egy kaptafa. Messze nem.

Akit ver a férje, nem azért viseli, mert oké neki, hanem mert azt tanulta, hogy ő értéktelen és így nem is érdemel jobbat. Nem azért, mert oké neki ez a helyzet.

Értem mire gondolsz, de találkoztál már olyan emberrel, akit vert a férje? És ráadásként az anyját is verte az apja? Amely alapján ugye gondolhatjuk, hogy a hozott minta dolgozik.

Ez igy is van.

Azt gondolják, hogy ez a normális, hiszen több éven át látta, hogy az anyját megverte az apja, mert nem úgy tett valamit, vagy rosszul nézett rá, meg egyébként is. Belevésődött, hogy nekem is ilyen életemnek kell, hogy legyen, ez a normális, és valóban megkeresi azt a párt, aki ezt tudja neki nyújtani. Nem szereti az életét, de azt gondolja, hogy ez a normális.

De te mint egy más közegből érkező ember, aki más mintával indul, érkezik az életében neked ez nem normális, és ha beszélsz vele, akkor észre veszed, hogy az illető lelkibeteg. Ha másért nem akkor azért, mert azt hiszi, hogy ez normális...

Én azt gondolom még, hogy 9 évesen azzal tisztában kellett lennie, hogy milyen kb. a normális élet, épp ezért nem fogadhatta volna el azt amiben élnie kellett. Ha hányattatott élete 2-3 évesen kezdődik, akkor valóban nem tudná, hogy milyen a normális élet, de 9 évesen már igen.

Ha visszagondolunk magunkra, hogy mik történtek velünk 9-18 éves korunkban, mit és hogyan tudunk róla beszélni? Én pl. sok dologra emlékszem. Jóra és rosszra is, de azt nem nagyon tudom elmondani, hogy bizonyos eseményekkel kapcsolatban milyen gondolataim, érzéseim voltak. Még igy felnőtt fejjel sem tudok igy beszélni ezekről, mert ha eszembe jutnak dolgok, akkor én visszatérek abba az időbe, felidézem a történetet és annyit még hozzá teszek, hogy vicces volt, fáj, rosszul esett, örültem neki, de sosem gondolok arra, hogy pontosan mi vezérelt bizonyos tetteimnél. Lehet velem van a gond, de én még most is akként a gyerekként élem meg azokat az eseményeket, és nem is teszek hozzá semmit, amit most gondolok. Nem gondolok arra, hogy ezt azért tettem valószinűleg, mert....Hiszen magam sem nagyon tudom, hogy miért tettem...

"Ha meg valóban kinozta fogva tartója, akkor ilyen épp lélekkel nem úszhatta meg."

Azért gondolod így,mert nem mentél keresztül olyan traumákon ,mint Ő.

Mindenki életében ott vannak a negatív élmények,amit befolyásolták a további életét.Mindegyik ilyen élmény számára rossz.Nincs nagyobb,rosszabb,mindegyik azonos hatással bír.

Kinek ,milyen.

De gondolj bele,akit folyton vertek,az könnyebben elviseli egy férjtől,hogy verje,mert számára ez válik ismerőssé,megszokottá,természetessé.Más meg már egy csukló megszorítás után kidobja a partnerét...

Más életek más tapasztalatok,más tűrőképesség.

Én kizárom...nem tudom elképzelni.

Nem volt előtte minta.

Oké...az érzései vezették,hogy nem normális...de akkor sem kerek a dolog...akkor miért nem utálja az elrablóját...

Emelkedetten ír róla..."látta benne az eltévelyedett embert"...

Képtelenség,hogy egy gyerek ezt lássa,akinek még minden fekete vagy fehér.

Ugyanezeket gondolom én is...

Képtelenség hogy ilyen tiszta fejjel gondolkozhasson.

Kezelések után persze...de úgy ír magáról,mint aki tökéletesen átlátta a helyzetet...dehogy látta...én ezt nem hiszem.

Azt látta ami volt...nem volt kitől látnia a dolgok normális felét...

Óóó, ez most úgy tűnik mintha azt mondanád: miről beszélsz? Azt sem tudod mi az élet lényege, hiszen te nem estél át ilyen borzalmakon....

Szerintem nem kell csupa rossz dolgot, ahhoz átélni, hogy az ember tisztán lásson. Tisztában vagyok egy csomóm dologgal annak ellenére, hogy nem terrorizáltak a szüleim, nem ver a férjem, stb.

Egyébként az előbb azt írtad, hogy felnőtt nőként gondolja így, nem akkoriban hirtelen felnőtten.

Mindegy.

Szerintem ilyen gondolatok nincsenek egy 10 éves gyerek fejében.

De igen.

Én úgy hiszem,a valódi családja sem volt túl "rózsaszín".

És azt is gondolom,hogy általában azok az emberek értik meg az embereket,az élet lényegét,akik olyan dolgokat élnek át,amit legtöbb ember nem.

Ezek azok az emberek ,akik korán "felnőnek".

...akár 10 évesen ..

Jó sokat irtatok...

Egy gyerek szerintem sem tud ilyen tiszta gondolatokkal egy ilyen helyzethez állni.

Hagyta magát, hogy előbb szabaduljon???? 9 évesen? Vagy kicsit később? Hát nem hiszem, hogy igy történt.

Ha meg valóban kinozta fogva tartója, akkor ilyen épp lélekkel nem úszhatta meg. Mert ha igen, akkor megdől a rossz gyermekkor és hasonló traumatikus helyzetekből adódó lelki betegség miértje.

Engem nagyon kevés trauma ért, vagy nem emlékszem rájuk, de sosem felejtem el, ahogy 6 éves az iskola udvarán gugoltam, mert kavicsokat szedtem, és odajött egy nagyfiú és belém rúgott. Meg azt, amikor kérte az apukám, hogy vigyem oda neki egy poharat és a pohárral együtt elestem és összevagdosta a kezem az eltört pohár, és természetesen a büntetéseket sem felejtem el, amit azért kaptunk a tesómmal, mert rosszalkodtunk, vagy a legrosszabb az volt, amikor az apukám azt mondta, hogy elmentek otthonról? Na ezért 3 hétig nem álltam szóba vele.

Ez mind kis valamik, de a mai napig rossz érzéssel töltenek el ha eszembe jutnak....

Igen, ezek a különbségek. Tudod. Mindig ugyanezek.

Én nem abban hiszek, hogy mindent meg kellene tapasztalni. Nem hiszek abban, hogy mindenkinek át kell menniea azon az érzésen, hogy levágják a lábait, vagy megkínozzák, vagy sok minden.

Ezeket mind akkor fogja kapni, ha nem ért a szépszóból. :)))

Ebben nem hiszek. Akkor kell belemerülnöd valami tréhbe, ha amúgy nem akarsz hinni a megérzéseidnek.

Olyankor megtapasztaljuk, hogy legyünk nyitottabbak az intuícióra.

...és ha szükséged van arra a megtapasztalásra?

Ha bele kell merülnöd,de félsz és kikerülöd inkább?:))

Na látod emiatt szoktunk mindig különböző vágányon futni.

Én nem értelmezem :O))) Van, aki igen.

Mindegy. Ezt nálam sosem fogod megérteni :)))

De az akkori magáról beszél....és az a gyerek aki akkor volt,szerintem nem gondolkozhatott így....

Hm?

De azt írja, hogy ez ment a fejében akkor.

Nem, hogy most gondolja így.

A megérzéseket nem befolyásolja a látvány. Érzi az ingoványt.

Ezért kellene mindenkinek inkább az intuíciójára hallgatni és nem racionalizálni, mert azzal lehet igazán eltévedni.